Lehetne ez akár egy népmese kezdete is, de az átélt aszály óta a vízzel nem viccelünk. Turistautak mentén látható, előremutató ökológiai kezdeményezéseket bemutató sorozatunk második cikkében Püspökszilágy különleges tavát járjuk körbe.
A Váctól délkeletre, a Cserhát nyugati lankái között megbújó zsáktelepülés nincs a természetjárás fókuszában, mindössze Váckisújfalu irányából, a Szilágyi-patak mentén érkezik a faluba egy Z+ jelzés. Mondjuk ez a patak éppen cikkünk főszereplője, a szóban forgó tónál éri el a települést. Ugyanakkor a tágabb környék bőven tartogat meglepetéseket a kíváncsi felfedezők számára, az alacsonyrendű közutak pedig kerékpárért kiáltanak.
De mielőtt elmesélnénk a tó történetét, essen pár szó a településről magáról is, amely két, országos jelentőségű létesítménye miatt egyébként meglehetősen ismert: közigazgatási határain belül, de a községtől értelemszerűen távolabb található hazánk legforgalmasabb katonai lőtere és az ország egyetlen, nem atomerőműből (pl. kórházakból) származó radioaktív anyagokat tároló és feldolgozó üzeme.
A lőtér elzárt terület, környezete egyébként természetvédelmi szempontból nagyon is különleges, ahogy ez gyakran lenni szokott katonai területek esetében.
Az utóbbi kapcsán pedig Tordai Sándor polgármester az önkormányzat bejáratánál elhelyezett kijelzőre hívja fel a figyelmemet, amely egyértelműen mutatja, hogy a sugárzás szintje a településen mindig minimális, Budapest belvárosában például általában jóval nagyobb.
A falu feletti tetőn emléktábla hirdeti, hogy 1976 óta működik a község határában a feldolgozóüzem.
A település honlapja szerint amúgy a Kárpát-medencében összesen hat Szilágy (a szil szóból eredeteztethető) nevű települést is ismerhettünk egykoron. Célpontunk nevének előtagja adta magát, hiszen a település a kezdetektől fogva a váci püspöki birtok része volt, egészen 1945-ig.
De most már nézzük a tavat, amely miatt felkerestük a települést!
Sanyi bácsi tava
Sok helyi csak így nevezi azt az oldaltározót, amely a Szilágyi-patak mellett, a település alatt épült pár éve. Tordai Sándor valóban nagy szakértelemmel és egyben nagy vehemenciával képviseli a települési szintű vízmegtartás ügyét, hiszen az ő falujában az adatok magukért beszélnek.
A településen nem újkeletű probléma a csapadékvíz károkozása, ez a régebben épült műtárgy is e célból épült
A település feletti domboldalakon minimális költséggel (értsd: százezres nagyságrendből) megépített hét rönkgát nagyon rövid idő alatt behozta ugyanis az árát, telepítésüket követően lényegében megszűntek a területet sújtó villámárvizekből eredő biztosítási károk.
A rönkgátak (a vízmosásokba, időszakos, vagy állandó patakok útjába rakott rönkök) hatékonyan késleltetik a lefolyást a környező, több helyütt szántókkal borított domboldalakról, a villámárvizekkel lezúduló törmeléket pedig megfogják.
A rendszer fontos része még a település alatt található, 2019-ben létrejött oldaltározó, amely a Szilágyi-patak többletvizét fogadja be, és amely egyre inkább rekreációs övezetként a település vonzerejét is növeli. A rönkgátak mélyen bent vannak az erdőben, azokat meglátogatni értelmetlen, hacsak nem egy szakmai tanulmányúton járunk Püspökszilágyon, amelyből egyébként manapság elég sokat szerveznek éppen e természetalapú megoldás hatékonysága miatt.
A Tündér-tónak elnevezett oldaltározó "használati utasítása"
Az oldaltározó kialakításával a környék biológiai sokszínűsége is egyértelműen növekedett, az aszály és a vízmegtartás szempontjából azonban sokkal lényegesebb tényező, hogy a tó megemelte és jelentős mértékben stabilizálta a talajvíz szintjét a település környékén. A mérőkutak ezt alátámasztó adatsorai fontos fegyverténynek számítanak a természetes vízmegtartás népszerűsítésekor.
Egy ilyen csapadékvíz-tározónak ugyanakkor funkciója van, hiszen fontos, hogy puffer kapacitással rendelkezzen, be tudja fogadni a hirtelen érkező csapadékvizet. Ezért aztán hosszabb folyamat megértetni a tavat látogatókkal, hogy ez sosem lesz egy állandó vízszintű csónakázótó, sem horgásztó, mert ez egy "ingadozó vízjárású vizesélőhely".
A tó, ami nem is tó, avagy a padmalytól a fészkelőhelyekig
Természetjáró szemmel egyébként pont ez teszi érdekessé a tavat. Merthogy környezete tényleg kellemes, a természet működését kutató szemünk pedig érdekes felfedezéséket tehet. Egy kis odafigyeléssel egy hasonló tóban könnyen kialakíthatók ugyanis olyan élőhelyek, amelyet a természet hihetetlenül gyorsan birtokba vesz.
Hétköznapi nyugalom a tónál
Kezdjük ott, hogy a Püspökszilágyon is látható oldaltározó csak a végső eleme egy összetettebb rendszernek, a tó előtt a víz még két, nádassal borított területen is áthalad. Ez egyrészt fontos élőhely egy rakás élőlény számára, másrészt a nádas mechanikusan szűri a vizet és felveszi a szerves tápanyagot is, sőt, a tó partján található növényzet gondoskodik alapvetően az erózióvédelemről is.
A tóban gyorsan kialakulhat az ún. padmaly, a fák és cserjék gyökérzete alatt kialakuló, alámosott partszakasz, sok hal kedvelt fészkelőhelye.
A madarak számára pedig ideális fészkelőszigeteket lehet kialakítani. Egy ilyen tó partoldala lépcsőzetes kialakítású, nem túl meredek, medre változatos, vannak benne olyan mélyebb részek (halágyak), ahol a halak vermelni tudnak, illetve aszályos időszakban megfelelő vízmélységet biztosítanak a halfauna túléléséhez. Persze a helyiek is kezdik felfedezni a nyáron nem mellesleg hűvöset is adó vízpartot, a tó partján viszont tábla figyelmeztet a tó funkciójára.
Természetes vízmegtartást mindenkinek
Nem véletlen, hogy az egész országban hivatkozási alap lett az a LIFE program által társfinanszírozott MICACC projekt, amely a települési vízmegtartásra dolgozott ki előremutató, máshol is hasznosítható megoldásokat, Püspökszilágyon kívül még négy további településen. Merthogy nemcsak a villámárvizek többletvizének felfogására alkalmas a természetes vízmegtartás.
Az egyik természetes tisztító medence, amelyen átfolyik a tóba érkező víz
Bátyán a települési csapadékvizet fogják meg egy tározóban, amely visszapótolja a talajvizet, hűsít a nyári melegben, s persze új élőhely is létrejött. Rákócziújfalu arra mutat példát, hogy a belvíz egyre nagyobb érték lesz az egyre szárazabb klímában, újra kellene értékelni ennek is a szerepét.
Ruzsán, az aszály miatt sokat emlegetett, elsivatagosodó Homokhátságon a tisztított szennyvizet és az ivóvíztisztító-műből kikerülő technikai vizet fogják meg egy tározóval, felvillantva, hogy a települések egyébként jelentős szürkevize is hasznos lehet az Alföldön (és persze máshol is), ahol egyébként rengeteg, időszakos tározásra alkalmas, alacsonyabb térszín található. Tiszatarjánon pedig egykori kubikgödrökben fogják meg a vizet az egyre többször elöntés nélküli ártéren, amelyek ezáltal hozzájárulnak a természetvédelmi célú állattartás sikerességéhez (dagonyázót biztosít az erre érzékeny bivalyoknak, akik idegenhonos növényektől tisztítják meg az árteret).
A tó vizét szabályozó zsilip
2022 rendkívüli módon aszályos nyara megmutatta, hogy az ország egy jelentős részében szükség van a természetes vízmegtartásra. Ennél kétségkívül sokkal kevésbé fontos a természetjárás szempontja, de az országot értő szemmel járó túrázóként érdemes figyelni a táj ezen, pozitív változásaira is.
A LIFE (L'Instrument Financier pour l'Environnement) az Európai Unió természet- és környezetvédelmi politikáját támogató pénzügyi eszköz, amelyet 1992-ben hoztak létre. A pénzügyi támogatás környezetvédelmi projektek esetében általában a költségek 60%-át biztosítja.
