Téli túrák alkalmával néha meglepően csendesnek tűnik az erdő. Persze, ha kitartóan fülelünk, innen-onnan felhangzik egy-egy jelzőhang, károgás vagy harkálykopácsolás. Következzen most, a teljesség igénye nélkül, egy hangos összeállítás, főszerepben a téli erdő madaraival.
Tavasszal a hím madarak leginkább énekükkel próbálják elkápráztatni a kiszemelt tojót, de hangjukkal a konkurens hímek számára is jelzik, ez itt az ő területük. Télen a madarak többsége mindezzel nem foglalkozik, a túlélésre koncentrál, de – ahogy azt Orbán Zoltántól a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivőjétől megtudtam – vannak olyan fajok, amelyek ilyenkor is árgus szemmel őrködnek. „A vörösbegy, az ökörszem és az áttelelő házi rozsdafarkú hímek ilyenkor is rendszeresen énekelnek, csak vonuláskor és teleléskor nem a fészkelőterületet jelzik és védik így, hanem a táplálkozóhelyet.”
Telelő vörösbegy
Bár messze még a tavasz, vannak olyan fajok, amelyek már tél közepén elkezdenek készülődni a költési szezonra, például a rétisasok, amelyek ilyenkor már tatarozzák korábbi fészküket, de vannak olyan fajok is, amelyek télen is költenek. „A balkáni gerle, a házi és a parlagi galamb egész évben költ. Alkalmilag az erdei fülesbaglyoknál is előfordul, hogy akár decemberben költeni kezdhetnek. Hasonló viselkedés fordul elő a fekete rigónál, ilyenkor lehet találkozni februárban kirepülő fiókákkal. A klímaváltozás következtében egyre inkább lehet számítani ilyen extrán kitolódott vagy korai költésekre.”
A hegy- és dombvidékekben túrázva, az őszi és téli erdők karakteres hangulatfelelősei a varjúfélék, a vetési varjak, a csókák vagy a hollók. Ez utóbbi Európa legnagyobb varjúféléje és egyben legtermetesebb énekesmadara. Híresen intelligens, ha úgy adódik, a játék sincs ellenére, és hangutánzásban is nagyon jó. Ilyenkor télen gyakran látni őket nagyobb csapatokba verődve.
A téli madárvendégek közül hallhatjuk többek között a csíz, a zsezse, a fenyőpinty hangját, és gyakran hangzik fel a süvöltő hangja a téli erdőkben. Bár a színpompás madarat ritkán lehet megpillantani, hangját annál gyakrabban hallhatjuk. A süvöltő rendszeres téli vendég nálunk, leggyakrabban kőrisfákon figyelhetjük meg, azok termései jelentik az egyik legkedveltebb táplálékát.
A fenyőrigó, bár kis számban költ is a hegyvidékeinkben, szintén a klasszikus téli vendégek sorába tartozik. Nagy csapatokban telel nálunk, így járnak fáról fára, bokorról bokorra. Téli tápláléka magvakból és bogyókból áll, előszeretettel eszi a kökény, a csipkebogyó, a galagonya és a boróka bogyóját, a városokban pedig nagy kedvencük a nyugati ostorfa termése.
Őszi téli időszakban az őszapók is nagyobb csapatokba verődve kutatnak táplálék után, és közben folyamatosan cincognak vékony kis hangjukon, mintha szeretnének megbizonyosodni arról, hogy mindenki megvan.
A harkályok kopácsolása messzire hangzik a csendes téli erdőben, ahogy legnagyobb termetű harkályfajunk, a fekete harkály hangja is könnyen felismerhető. Ebben a videóban kétféle, jellegzetes hangját is hallhatjuk, a nyávogó, illetve 0.40-nél a röptében adott, szaggatott krikk-krikk-krükk-krükk hangját.
A szajkók, az erdők csendőrei, bármi gyanúsat észlelnek, azonnal őrült rikácsolásba kezdenek. A szajkók is híresen jó hangutánzók, egyik kedvelt hangjuk, az egerészölyv vijjogása, amit ebben a rövid videóban is hallhatunk.
A cikk 2021. decemberében jelent meg először.