Börzsöny, Királyrét, egy csípős, téli hétköznap. A levegő hőmérséklete nulla fok körül van, a pataké alig több valamivel. Szállingózik a hó, minden csendes és mozdulatlan. Ez utóbbi azonban csak látszólagos, ha alaposabban körülnézünk, rájövünk, hogy sokkal több élet lüktet az erdőben, mint ahogy azt első pillantásra gondolnánk.
A királyréti Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont etetőjénél irigylésre méltóan nagy a madárforgalom, felettünk épp egy népes csízcsapat húz el csivitelve. A csízek téli vendégek nálunk, az égerfák környékén lehet őket gyakran látni, mert nagyon kedvelik azok magjait.
Bár az erdő télen jóval csendesebb, mint tavasszal, azért ilyenkor is érdemes fülelni, a süvöltők, a hollók vagy a harkályok télen is gyakran hallatják a hangjukat.
Egy-egy napsütéses, enyhébb téli napon a madarak már a tavaszi „formájukból” is adnak egy kis ízelítőt.
A fekete rigók zajos perlekedéssel, a cinegék messze hangzó énekkel jelzik a rivális fajtársaknak, ki az úr a környéken, a harkályok pedig hangos kopácsolással jelölik ki területüket. Vannak olyan madarak is, például a baglyok, amelyek februárban már a költéshez készülődnek, sőt olyanok is, amelyek ilyenkor már le is rakják tojásaikat, mint például a rétisasok.
A Hiúz Házetetőjénél télen nagy a forgalom
Virgonc pataklakók
Azt hiszem, hozzám hasonlóan sokan gondolják úgy, hogy egy patakparton tett séta felér egy meditációval. Megnyugtató patakcsobogásért Királyréten nem kell messzire menni, ráadásul itt három patak – a Szén-, a Bagoly-bükki-, illetve a Nagy-Vasfazék-patak – folyik össze. Azon, hogy a patakokban télen is nagy élet van, minden alkalommal elcsodálkozom. A víz most, ezen a téli napon, ha nem is jéghideg, de azért alulról súrolja a három fokot, azt gondolnám, hogy ez azért már kívül esik a vízi gerinctelenek komfortzónáján. Arról, hogy ez egyáltalán nincs így, egy szakértő segítségével most a gyakorlatban is meggyőződünk.
Sevcsik András a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság királyréti látogatóközpontjának, a Hiúz Háznak a vezetője. Rutinos környezeti nevelő, és nagyon jól ismeri a patakok élővilágát. Határozott léptekkel vezet bennünket a Nagy-Vasfazék-patakhoz, és már meríti is a vízbe a magával hozott szűrőt.
Sevcsik Andrást gyermekkora óta érdekli a vizek élővilága
Már az első merítéssel mindenféle apró állat kerül a kis műanyag tálcába, sapkacsiga, bolharákok, álkérészlárvák. András azt mondja, nyár közepén kevésbé látványos az élet a vízben, mert akkorra már sok rovarlárva átalakul, és kifejlett állatként elhagyja a vizet. Nem beszélve arról, hogy nyáron ezek a vízfolyások egyre gyakrabban ki is száradnak, épp ezért szerinte a klímaváltozás hatásai ezeknek a patakoknak az élővilágát sújtják majd leginkább a közeljövőben.
Egy, a csíkbogarak közé tartozó faj parányi evezőlábú rákok tengerében
Rovarok fagyállóval
Vannak olyan rovarok, amelyeknek nemcsak a lárvái vannak remekül el a téli patakokban vagy az avarban, de maguk a kifejlett rovarok sem várják meg a tavaszt, hanem télen, adott esetben a hóban teszik meg első lépéseiket. Ilyen például a téli szúnyog, amely rokonaitól eltérően nem csíp, szájszervei ugyanis visszafejlődtek, még táplálkozni sem igazán tud. Télen aktív a skarlátbogár is, amelyet feltűnő vörös színe miatt elméletileg könnyen észrevehetnénk, ez azonban nincs így, mivel ez a bogár az elhalt fák kérge alatt éli életét.
Az ugróvillások, például a gömböcugrókák is aktívak télen, a parányi ízeltlábúak az avarban élnek, és tevékenységükkel nagy szerepet játszanak a lebontásban és a talajképzésben.
Méretük miatt őket sem könnyű kiszúrni. Szabad szemmel nem nagyon láthatók, de nagyítóval és kellő kitartással van esély arra, hogy megpillantsuk ezeket a parányokat.
A gömböc-ugrókák érzékenyek környezetük páratartalmára
De hogyan tudnak ezek az ízeltlábúak a téli hidegben is aktívak maradni? Ahhoz, hogy fagypont alatt is túléljenek, szükségük van valamiféle fagyállóra. A sejtjeikben fagyásgátló fehérjék akadályozzák meg a jégkristályok képződését, a testfolyadékukban található glicerin pedig – akárcsak az autók fagyállója – csökkenti a fagyáspontjukat. Nagyon nagy fagyban ők is nyugalmi állapotba kerülnek, testük víztartalmának egy részét is elveszítik, majd ha enyhül az idő, újra felengednek, és ott folytatják, ahol a zimankó előtt abbahagyták.
Laboratórium a patakparton
A Hiúz Ház mellett egy különleges kisbusz parkol, a Dunavirág Vízibusz, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság mozgó laborja, amely a vizek élővilágának megismerését segíti, nemcsak itt, Királyréten, de szerte az országban. Bár a járványhelyzet miatt a busz ősz óta itt parkol, remélhetőleg András tavasszal újra útra kelhet majd, hogy kicsikkel és nagyokkal ismertesse meg saját lakóhelyük vizeinek élővilágát.
A Dunavirág Vízibusz közel hozza a vizek parányait
Most a patakban fogott élőlényeket vizsgáljuk meg a busz technikai eszközeinek segítségével. A parányok mikroszkóp alá kerülnek, majd a kivetítőn már egészen nagyban látjuk őket. A bolharákok megállás nélkül úszkálnak, még a párzásban sem zavarja meg őket a rövid környezetváltozás.
Az álkérészlárva egyelőre tétován nézelődik, a tegzeslárvák, amelyek a vízi gerinctelenek világában félelmetes ragadozóknak számítanak, csőszerű házaikban rejtőznek, kell egy kis idő, amíg előmerészkednek.
A lárva ebben csőben tölti életét, és akkor is magával viszi azt, ha vadászni indul. Ezek a házikók egészen változatosak lehetnek, attól függően, hogy tulajdonosuk milyen alapanyagból építette azt. Van olyan lárva, amely pici gallydarabokból építi a házát, míg más apró kavicsokból vagy csigaházakból.
Egy tegzeslárva lakócsöve védelmében
Kíváncsi voltam, vajon egyedül, szakértő segítsége nélkül is rátalálnék-e a pataklakó apróságokra. Később a Szén-patak partján elég volt pár perc, és ráállt a szemem a mikrovilágra. Először körbe-körbeúszó bolharákokat láttam meg, és az általuk elfogyasztott jellegzetes, pókhálószerű leveleket. Majd egy kő alatt néhány pici, a laposférgek közé tartozó planáriát találtam. Megnéztem őket, aztán az amatőr természetbúvárok aranyszabályát betartva gyorsan vissza is tettem a követ oda, ahonnan felvettem. Fontos, hogy csak úgy vizsgálódjunk, hogy azzal ne okozzunk kárt az élővilágban. Ha felemelünk egy-egy követ a patakban, tegyük is vissza ugyanoda, mert ha kirakjuk a köveket a patak partjára, vagy kőtornyot építünk belőlük, azzal az azokon élő vízi élőlények sorsát is megpecsételjük.
Egy levél, amelyből bolharákok eszegettek
Mohák, zuzmók, gubacsok
A mikroszkópos nézelődés után visszaengedtük az állatokat a patakba, majd tettünk egy kört a Hiúz Háztól induló Királyréti tanösvényen, hogy megnézzük, az erdő többi lakója mit csinál, s főleg milyen árulkodó nyomokat hagy maga után. Andrással belekukkantottunk a tanösvény mentén kihelyezett odúkba, amelyek ilyenkor ízeltlábúaknak, például pókoknak szolgálnak telelőhelyül. A nagy hidegben a madarak is behúzódnak éjszakára, a királykáknál előfordul, hogy akár tucatnyian is beülnek egy odúba éjszakázni.
Az erdő üde színfoltjait ilyenkor a mohák és zuzmók jelentik. A gombák is képviseltetik magukat néhány fajjal, a taplók mellett kései laskagombát és kissé megfagyott téli fülőkéket is találtunk.
A zuzmók a téli erdő feltűnőszínfoltjai
Sárban és hóban az emlősök lábnyomai nagyon beszédesek, ahogy egyes madarak táplálkozási nyomai is árulkodóak. Például a fakéregbe szorított makkok, gubacsok vagy tobozok, a fa közelében látható elszórt tobozpikkelyek harkályok műhelyeit jelzik, ahol a madarak, mint egy satuba, beszorítják szerzeményeiket a fába, és így könnyebben hozzá tudnak férni a finom falatokhoz.
Gubacsokat őszi vagy téli túrákon mi is gyakran láthatunk az avarban. Például a bozontos, makkon kialakult medúzafejgubacsot vagy a nagy magyargubacs golyószerű gubacsát, amely a kocsányos tölgy rügyén fejlődik. A gubacsok belsejében lárvák rejtőznek, amelyekből, ha minden szerencsésen alakul számukra, tavasszal kifejlett rovarok repülnek majd ki.
A gubacsok kevésbé feltűnőek, de annál érdekesebbek
Pszt, a bányákban denevérek alszanak!
A Börzsönyben sokfelé láthatunk felhagyott bányavágatokat. Hajdan itt vasércet bányásztak, de a járatok ma is fontosak, igaz, jelenleg már kicsit másképp, ugyanis különböző állatfajok – például denevérek – számára jelentenek telelőhelyet. A denevérek nyugalmának biztosítása érekében a legtöbb bányavágat vasráccsal le van zárva, de vannak nyitott járatok is, amelyekbe a kíváncsi túrázók is be-benéznek.
Nagyon fontos, hogy ha a járat mennyezetén függeszkedő, alvó denevért látunk, ne zavarjuk azt, ne vakuzzunk rá, mert ha felébred hibernált állapotából, feleslegesen kell energiatartalékait mozgósítania, és ez később lehet, hogy az életébe kerül.
Vajon miről álmodnak a kis patkósdenevérek?
A bányavágatokban a denevérek mellett gyakran látni egereket, telelő szalamandrákat és lepkéket is. Ez utóbbiak közé tartozik például a vörös csipkésbagoly nevű éjjeli lepke, amely teleléskor a szőrein megülő harmatcseppeknek köszönhetően olyan, mint egy csillogó kis ékszer a sötét sziklafalon.
Egy harmatcseppektől csillogó, telelő lepke
Teknősök a tó mélyén
A tanösvény közelében, egy forrás kifolyójában meglepő életmódot folytató élőlényekre is rátalálunk. Ők a húrférgek, és nem mondom, hogy szívderítő látvány ezeket a hosszú, barna vagy fehér férgeket a forrásvízben látni, de András megnyugtat, hogy nem kell tőlük tartanunk. Bár ezek a férgek is élősködők, nem ránk pályáznak, hanem bogarakra, például futrinkákra, amelyeknek az életét horrorfilmbe illő módon teszik tönkre.
Egy forrás kifolyójában talált húrféreg
A férgek apró vízi ízeltlábúakba rakják petéiket. Ezeket aztán, a bennük levő féregpetékkel együtt, mit sem sejtve, megeszik a futrinkák. A petékből a futrinkák testében kikelnek a lárvák, majd ott fejlődnek tovább. Amikor elérkezik az idő, a futrinka láthatatlan erőktől hajtva elindul a közeli patak felé, beleveti magát a vízbe, testéből pedig ekkor – megérkezve saját közegükbe – előkígyóznak a kifejlett férgek. A futrinka számára viszont ebben a történetben nincs happy end.
Rövid túránk utolsó állomásaként a tanösvény vonalán található Bajdázói-tóhoz megyünk.
A kis tó felszínét vékony jéghártya borítja, alatta pedig valahol a tó legismertebb lakói, a mocsári teknősök alusszák téli álmukat.
Életműködéseik ilyenkor a minimálisra csökkennek, de levegőt azért ilyenkor is kell venniük. Vajon hogyan lehetséges ez hónapokon át, a jéghideg vízben, a fagyott jégpáncél alatt? A tüdejüket ilyenkor nem használhatják, viszont képesek a vízben oldott oxigén felvételére, mégpedig a fenekükön, egészen pontosan a vérerekkel sűrűn átszőtt kloákájukon keresztül.
A Királyréti tanösvény mentén fekvő Bajdázói-tó
A teknősöknek erre a különleges képességre még egy kis ideig szükségük lesz, de már közel a tavasz. Addig is használjuk ki az időt, járjunk nyitott szemmel és fedezzük fel a téli erdő titkait!
Ha te is kedvet kaptál meglesni a cikkben is bemutatott téli Börzsönyt, akkor a Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont mögött induló, mintegy 2,9 km hosszú Királyréti tanösvényt ajánljuk, amely kilenc állomáson mesél az erdő és a tavak élővilágáról, a kisvasutak és a börzsönyi vasbányászat történetéről. A tájékozódást irányjelző nyilak és fatörzsre festett jelek (T) segítik.
Családoknak lehet érdekes, hogy a látogatóközpontban egy gyermekeknek szóló rajzos és egy bővebb szövegezésű tanösvényfüzet is kapható. A kiadványban egy izgalmas rejtvény is van: a tanösvény mindegyik állomáshoz egy-egy kérdés kapcsolódik. A válaszokat az állomások oszlopain található titkosírás rejti, amelyet a füzet hátulján lévő kódfejtő ráccsal lehet megfejteni. A tanösvény elérhető a Duna–Ipoly mobilapplikációban.
Aki szeretne megismerkedni a vízi gerinctelenek világával, annak érdemes a bisel.hu oldalon körülnézni, ahol sok más mellett határozókat is talál.
A Dunavirág Vízibusszal kapcsolatban a dunaviragvizibusz.hu oldalon lehet tájékozódni. Érdemes rendszeresen nézegetni a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Hiúz Ház Facebook-oldalát, illetve blogját is, ahol érdekes tartalmakat találhatunk a természet aktuális történéseiről.
A cikk a Turista Magazin 2021. februári számában jelent meg.
