Chamonixban ma már több futócipő fogy, mint hegymászóbakancs. A főutcán egykor szinte csak hegymászókellékeket árusító üzletek kirakata ma terepfutó és fast hiking, azaz gyors természetjárásra kitalált felszerelésekkel telt meg. A természetjárók igen nagy többsége cseréli le a bakancsot az újabb és újabb technikai bravúrokkal felszerelt terepfutó felszerelésekre.
Chamonixban ma már több futócipő fogy, mint hegymászóbakancs
Írta és fényképezte: Molnár Anikó
Ha Monsieur Paccard ma pillantana fel a Mont Blanc csúcsára, és Balmat (Paccard doktor és Balmat 1786-ban mászták meg elsőként a Mont Blanct, innen számítják az alpesi hegymászás történetét) ma vezetné fel Paccard doktort az Alpok tetejére, talán nem magashegyi bakancsot húznának, hanem futócipőt.
Legfeljebb az okozna nekik fejtörést, hogy a tengernyi cipő közül melyiket válasszák.
Amikor a Chamonix körüli hegyekben méretes hasadás keletkezett a futócipőmön, úgy döntöttem, én is megpróbálkozok a lehetetlennel, hogy futócipőt vásároljak.
A főutcán egykor szinte csak hegymászókellékeket árusító üzletek kirakata ma terepfutó és fast hiking, azaz gyors természetjárásra kitalált felszerelésekkel telt meg. Ma Chamonix-ban már több futócipőt adnak el, mint magashegyi bakancsot, a természetjárók igen nagy többsége cseréli le a bakancsot az újabb és újabb technikai bravúrokkal felszerelt terepfutó felszerelésekre.
Bementem az egyik híres Chamonix-i család boltjába, ahol a teljes második emelet a terepfutás kiszolgálására rendezkedett be.
Az eladó nagy szakértelemmel azonnal levetette a cipőmet, megvizsgálta a lábamat, megkérdezte, hogy rövid futásokra kell-e a cipő? Kérdeztem, mi az a rövid? Mondta, 20-30 kilométerek, „ja!”-mondtam: igen. Majd kisvártatva tíz dobozzal tért vissza. Hiába győzködött, hogy a szín a legkevésbé fontos paraméter, képtelen voltam az egyik legmenőbb márka neonzöld modelljét választani, helyette egy szuperkényelmes és azúrkék modell mellett döntöttem. A cipők ára főleg az UTMB (Ultra Trail du Mont Blanc) idején akciósan 69 és 175 euró között változik. Ma minden magára valamit is adó márka, azok is, akik szigorúan csak hegymászó felszereléseket árultak, gyárt terepfutó cipőt.
Az UTMB pályája tekintélyt parancsoló: 168 kilométer 9600 méter szintemelkedéssel a Mont Blanc körül. A terepfutás sztárjai állnak a rajtvonal első sorában, Kilian Jornet, aki sorozatban háromszor nyerte az UTMB-t az idén nem indul. De Németh Csaba a négyes rajtszámmal indul. Csaba 2006-ban második helyen végzett, s azóta hatszor teljesítette a távot, mindig az első tíz között érve célba. Tavaly negyedik lett, s az idén is hasonló vagy jobb eredményre számít. CSABA SZEREPLÉSÉT FACEBOOK FALUNKON NYOMON KÖVETHETED!
Thierry Ravanel a családról elnevezett bolt tulajdonosa és alapítója azt mondja, ma már több terepfutó felszerelést adnak el, mint hegymászó cuccot. Csak az UTMB pár napja alatt 100 pár futócipőt vesznek. Mindez a rengeteg futóversenynek köszönhető, amelyek közül a leghíresebbek a Cross és Marathon du Mont Blanc, ezen belül pedig a Kilometre Vertical, ami 3 kilométeren 1000 méter szintemelkedést jelent, és az UTMB természetesen.
Thierry Ravanel szerint a terepfutás olcsóbb és mindenki számára elérhetőbb műfaja a hegyek megismerésének, s a válság közepén korántsem mindegy, hogy egy 100 eurós cipőre kell beruházni, vagy több ezer eurót kell egy alpesi túrára költeni.
A terepfutás nélkülözhetetlen kelléke még a futóöv, vagy futóhátizsák, legalább fél liter űrtartalmú kulaccsal. Ennek ára 30 és 150 euró között van. Egy futónadrág, vagy a manapság divatos futószoknya a hölgyeknek és egy könnyű, gyorsan száradó felsőrész elengedhetetlen. A nadrág 40-60 euró, a felsőrész ugyanennyi. A nagy szintkülönbségek miatt itt az Alpokban a futó ugyan 20-30 fokból indul, de egy óra múlva már a gleccseren találja magát, ahol 2000-3000 méteren bizony nagy szél is lehet, akár hóesés is. Emiatt egy könnyű széldzsekit érdemes a futózsákba tuszkolni, ennek ára már magasabb, kb. 100 euró körül mozog, márkától, súlytól, színtől és anyagtól függően. Egy napellenzős sapka és egy körsál (hivatalos nevén: buff) is hasznos, ha több órás, nagy szintkülönbségű futásra indulunk.
Az ösvénykultúrának ma természetes része, hogy egy futva vagy gyors léptekkel közeledő hegyjárót félreállva és mosolyogva üdvözölve engednek el a lassabb bakancsos turisták, az üdvözlést - ahogyan Németh Csaba ultrafutó is írja - illik viszonozni, ami annyira nem is könnyű, ha egy igen meredek emelkedőn liheg a futó épp a nyolcszázadik szintet teljesítve.
Az Alpokban már senki sem rökönyödik meg, ha rövidnadrágos futóval találkozik a gleccseren, legfeljebb egy bravóval nyugtázzák az elismerésüket, de semmiképp sem az elmebetegség tüneteként értékelik a terepfutást. Furcsa is lenne a 10. UTMB környékén. Ez a verseny legalább annyit adott Chamonix-nak, mint annak idején Monsieur Paccard teljesítménye. Ma már a büszke chamonix-i guide-ok is tudomásul veszik a tényt, hogy az UTMB első helyezett futói közül többen abból ének, hogy terepfutó túrákra viszik a klienseket.
Ma már a hegymászás új irányát a rekordokra törő sky running futók képviselik, akik dacolva a hideggel, a zord időjárással egy szál semmiben szaladnak fel három, négyezer méteres csúcsokra. Ahogyan Németh Csaba is pár hete, a Mont Blanc-on egy rövidnadrágban és futócipőben 4 óra 20 perc alatt érte el az Alpok csúcsát (összesen 7 óra 33 perc alatt fel és le is ért) - azon az úton, ahol a mezei mászók 2-3 napig vándorolnak a csúcsig -, nem kis meglepetést okozva a pehelykabátos, bakancsos, hágóvasas vezetett turistáknak. Ez persze extrém teljesítmény, és Csaba 25 éves hegyifutó tapasztalata nélkül nem is javasolt senkinek, hogy futócipőben vágjon neki az Alpok havas gerinceinek, de csodálkozni sem érdemes, ha hamarosan egyre több rövidnadrágos „turista” suhan majd el a lejtőkön.
