Az erdőrezervátumok a természet változásának laboratóriumai. Olyan területek, ahol az érintetlen erdő dinamikus változásait tanulmányozzák kutatók, erdészek és ökológusok. Ennek érdekében végérvényesen beszüntettek minden közvetlen gazdasági tevékenységet, a helyszínek a kijelölt turistautakon azonban bárki számára látogathatók. Cikkünkben összegyűjtöttük, hogy mit érdemes tudni a magyarországi erdőrezervátumokról.
Az erdőrezervátumok célja, hogy biztosítsák az erdei életközösség természetes folyamatainak zavartalan és hosszú távú működését. Megismerésük, megértésük és folyamatos figyelemmel kísérésük alapvető fontosságú az erdők védelme és fenntartható kezelése szempontjából. Különösen igaz ez a klímaváltozás miatt gyorsuló ütemben változó termőhelyi és időjárási viszonyok hatásainak megismerésére.
Kezdetben az erdőrezervátumokat őserdőkben vagy kellően nagy területű, hosszú ideje érintetlen, őserdőszerű állományokban tervezték kijelölni, ám erre Európa múltjából adódóan az egész kontinensen kevés lehetőség adódott. A történelem során a mérsékelt égövi őserdőket a táj birtokbavételével és egyre fokozódó, sokrétű használatával az ember gyökeresen átalakította.
„Az erdőrezervátumok lehetővé teszik a kivételesen jó természetességi állapotú erdőállományokban zajló folyamatok tanulmányozását – mutat rá dr. Horváth Ferenc, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének erdőökológusa. – A gazdálkodás alól hosszabb ideje mentesített természetközeli erdőkben érvényesülni tudnak azok az alapvető és rendkívül fontos erdődinamikai folyamatok, amelyek egy önfenntartó ökoszisztéma működését jellemzik. Ezért a rezervátumok a lehető legjobb természetes referenciát jelentik, így határozottan érdemesek a megőrzésre és tanulmányozásra, hogy a természettől tanuljuk meg az ökológiai fenntarthatóság legjobb megoldásait.”
Nem tűnhetnek el
A leginkább természetes állapotban megmaradt „ősi erdők” megóvásának igénye Európában a 19. század elején fogalmazódott meg, ám hosszú út vezetett az erdőrezervátum-gondolat érvényre juttatásáig. A kezdeti motivációt főként a kíváncsiság, a megismerés- és tudásvágy, valamint a régi erdőségek és hatalmas famatuzsálemek csodálata táplálta. A maradék őserdők rohamos eltűnésével párhuzamosan került előtérbe a konzerváció gondolata, amelynek legfőbb képviselője Magyarországon Kaán Károly főerdőtanácsos volt. A 20. század első évtizedeiben ő vetette meg az állami természetvédelem alapjait, amelynek keretében kezdeményezte erdőrezervátumok – mint természeti emlékek – kijelölését. A megőrzés fontossága mellett már a kezdetekkor hangsúlyozta a tudományos megismerés fontosságát, és rámutatott a tanulságok erdőgazdálkodásban való felhasználhatóságára.
Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki változatos erdőszerkezetű, gazdag, különleges növény- és állatvilággal rendelkező természeti területeket, végül hosszabb szünet után, az 1990-es években hazánkban is megkezdődött az erdőrezervátum-hálózat kialakítása és kutatása.
A rezervátumokban fontos szempont a biodiverzitás megőrzése és kutatása
Hazai hálózat
Az elsőként kijelölt területek között szerepelt a bükki Őserdő, a Vértesben található Juhdöglő-völgy, valamint a Mátra két erdeje a Csörgő-völgyben és a Kékes északi oldalán. „A hazai hálózat ma 63 erdőrezervátumot foglal magában – mutatja be a programot Horváth Ferenc. – Fő cél az erdők természetes életének, spontán fejlődésének, változatos szerkezetének és gazdag élővilágának megismerését célzó, hosszú távú kutatások biztosítása, közvetlen emberi beavatkozásoktól mentesített erdőterületeken. A gazdasági tevékenység helyett itt tehát csak kutatómunka zajlik, ami lehetővé teszi a megszerzett és gyarapodó tudás közvetítését a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a természeti értékek iránt fogékony társadalmi csoportok felé.”
A természetvédelmi oltalom alatt álló (védett természeti területen fekvő) magyarországi erdőrezervátumok túlnyomó része – bár magára hagyott erdőségekről van szó – ma is magán viseli az évszázadokon át tartó gazdálkodás nyomait.
Néhány évtized nem elég ahhoz, hogy egy erdő visszanyerje természetes szerkezetét, annak minden elemével együtt.
Ez a legtöbb esetben hosszú, évszázados folyamat. Létrehozásuk mégis indokolt, hiszen néhány emberöltő alatt a most még csak részben kialakult természetes erdőkép ismét kialakul, és ha kis területen is, de egy másodlagos őserdő jöhet létre.
„A program hosszú távú haszna lehet, hogy a természetvédelmi célú erdőkezelés és a korszerű, természetközeli erdőgazdálkodás a mai gyakorlatnál jobban építhet az erdő természetes folyamataira, az erdő spontán felújulására és természetes faállomány-szerkezetére, amelynek ugyanúgy része a famatuzsálem, a kidőlt vagy álló holt fa, a koronaszintben megjelenő lék, a sok elegyfafaj, mint a nagy gazdasági értékkel rendelkező szálfa” – mondja az erdőökológus kutató.
Egy erdőrezervátum (mint területi egység) magterületből és védőzónából áll. A magterületen biztosítani kell az ökoszisztéma természetes folyamatainak háborítatlanságát. Ehhez szorosan kapcsolódik a védőzóna, amelynek elsődleges szerepe a magterület megóvása, tehát a környező területeken fellépő közvetlen emberi behatások ellen véd. Ebben a zónában fő cél a folyamatos erdőborítás fenntartása, ahol az örökerdő-gazdálkodás mellett természetvédelmi célú vagy összehasonlító erdőkísérleti kezelés folytatható.
A természetvédelmi oltalom alatt álló (védett természeti területen fekvő) hazai erdőrezervátum-hálózatot jelenleg 63 erdőrezervátum képezi 13 384 hektár összterülettel (az összes erdő 0,7%-a). Ebből 3 667 hektár (az összes erdő 0,2%-a) a magterület, míg a körülöttük húzódó védőzóna összterülete 9 717 hektár. A 63 kijelölt területből 56 terület erdőrezervátummá nyilvánítása már megtörtént, 7 esetben pedig az eljárás még folyamatban van. Az erdőrezervátumok magterülete a természet védelméről szóló törvény erejénél fogva fokozottan védett.
Üzemi rezervátumok
„Az erdőrezervátumok történetében egy újabb időszak vette kezdetét azzal, hogy 2021-ben az állami erdőgazdaságok nem védett természeti területeken is megkezdték kijelölni az üzemi rezervátumokat annak érdekében, hogy több mintán keresztül tanulmányozhassák a nem védett erdők természetközeli kezelését és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásukat. Ennek első eleme a Galgamácsa közelében idén áprilisban alapított Rózsa-kúti Üzemi Erdőrezervátum” – számol be a legújabb törekvésekről dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese.
A hazai erdőrezervátumok között a hegy- és dombvidéki gyertyános-tölgyesek és cseres-tölgyesek sokkal kisebb mértékben képviseltetik magukat, mint amekkora szerepük és jelentőségük van a Kárpát-medencében. Ez külön kiemeli és felértékeli a Pilisi Parkerdő Zrt. új üzemi erdőrezervátumának szerepét. „A rezervátum egy ősöreg tölgyekkel teli, kivételesen szép erdőterület, amely erdészeti és természetvédelmi szempontból is a táj rendkívül értékes része. A nagyjából 20 hektáros magterület erdőrészleteinek faállománya több mint 140 éves. Az erdőállomány gerincét különböző, főleg sarjeredetű fafajok (cser-, kocsánytalan tölgy és molyhos tölgy) alkotják. Változatos szerkezetű, a vegyes korúvá válás útján már elindult erdőről van itt szó, amely bővelkedik holt faanyagban és a biodiverzitás magas fokát elősegítő mikroélőhelyekben” – mutatja be az erdőt a szakember.
A dombok között fakadó Rózsa-kút, a völgyben kanyargó patakocska és az azt kísérő tisztások kivételesen szép táji keretbe foglalják ezt az öreg, felhagyott tölgyest. A patak vize egy kis tóban is tározódik, a tisztás és az idős erdőállomány közötti fiatalabb erdőrészletek pedig pufferterületként övezik az idősebb fáknak otthont adó magterületet.
„Az üzemirezervátum-hálózat első elemének létrehozásával a Pilisi Parkerdő Zrt. a Föld Napja alkalmából azt a nemes hagyományt folytatja, amelyet a nagy előd, Kaán Károly erdőmérnök a természetvédelem területén elindított. A természetes erdő folyamatosan változik, alkalmazkodik a környezeti viszonyokhoz. Ezt az ősi képességet szeretnénk itt tanulmányozni, hogy a megszerzett ismeretek birtokában a ránk bízott erdőket hosszú távon fenntarthassuk.”
A legzöldebb labor
Az erdőrezervátumok rengeteg kutatnivalót tartogatnak a tudósok számára: a víz és a fák különleges kapcsolatáról, a gombák és a szabad szemmel nem látható, apró organizmusok világáról vagy az erdő egészének öngyógyító képességéről és a klímaváltozás hatásairól – számos olyan folyamatról, amelyek megismerése ma talán fontosabb, mint valaha.
„Az erdőrezervátumokban végzett hosszú távú megfigyelések és vizsgálatok tudományos leírása, részletes dokumentálása és publikálása, az itt folytatott munka és az eredmények hazai és nemzetközi bemutatása kiemelkedően fontos, közcélú feladat. Az így megszerzett tudás megosztása azonban nem csupán a szakmai körökben érdekes, mivel a közvélemény, a természetbarátok erdőhöz való viszonyának alakulására is hatással lehet – magyarázza Horváth Ferenc. – Gondoljunk csak arra, hogy turistaként egy idegen városban sem a lakótelepek felfedezésére vágyunk, hanem inkább az évszázadok alatt organikusan kialakult óvárosba kívánkozunk. A rezervátumok hasonlóképpen érdekes terepet biztosítanak, hiszen képesek megőrizni a természet eredendő változatosságát és izgalmasságát.”
Az ősi állapotban hagyott erdők amiatt is fontosak, hogy megértsük: az erdő természetes állapotában sem egy konzerválható, változatlanul megőrizhető rendszer, sokkal inkább egy folyamatosan és dinamikusan változó életközösség.
Mindig jönnek olyan új kihívások, amelyek átalakítják az életfeltételeket. Ám egy változatos rendszer minden esetben rugalmasabban képes reagálni, legyen az egy inváziós betörés más fajok részéről vagy akár a klímaváltozás. Utóbbi több szempontból is megpróbáltatást jelent az erdőre és a fákra nézve. A hőmérséklet emelkedésével és a csapadékmennyiség csökkenésével járó stresszhatásra adott természetes válaszreakciók remekül vizsgálhatók a rezervátumokban, és mivel a folyamatok ezeken a területeken már régebb óta beindultak, évtizedeket lehet nyerni a kutatásban.
Felfedezhető rengetegek
Az erdő természetes fejlődési folyamatainak ismerete lehetővé teszi, hogy a természetvédelem és a korszerű erdőgazdálkodás egyre jobban építsen ezekre. Az erdőrezervátum tehát egyfajta tanműhelyként szolgál.
De mit tegyünk, ha mi is meg akarunk ismerkedni az érintetlen erdőkkel? Van egyáltalán erre itthon is lehetőség, vagy el kell utaznunk a szibériai vagy az alaszkai rengetegekbe? Szerencsére, ha kisebb léptékben is, de Magyarországon is vannak látogatható erdőrezervátumok. Általánosságban elmondható, hogy az erdőrezervátumok csak kis csoportokban, meghatározott útvonalon, a nemzetipark-igazgatóság vagy az illetékes erdőgazdaság által kijelölt személy kíséretében látogathatók.
Kultúrtörténeti érdekességet is rejt a Mátra egyik vadregényes völgyében a több mint 130 hektáros Csörgő-völgy Erdőrezervátum, ahol a túraútvonal a térség letűnt mesterségére utaló, rekonstruált üveghutát is érinti. A Déli-Bükk tölgyeseiben hangulatos körtúrát tehetünk a környék legmagasabb csúcsára, ahol kilátó helyett ősi vármaradvány és a Várhegy Erdőrezervátum fogad. A mecseki erdőrezervátumot Mánfa térségében találjuk. A Kőszegi-forrás környékén elterülő, gyönyörű, sziklakibúvásokkal tarkított bükkös a zöld sáv turistajelzésen közelíthető meg.
Ne feledjük azonban, hogy a természetes erdők ezen szentélyeiben mindennél fontosabb szem előtt tartanunk az erdőlátogatás legfontosabb alapelvét: a természetben mi csak vendégek vagyunk.
Bár sok erdőt hívunk őserdőnek (ilyen pl. a Vétyemi-ősbükkös, illetve a szalafői és a bükki Őserdő), hazánkban az egyetlen valódi őserdőmaradvány a Kékes Észak Erdőrezervátum. A valaha kiterjedt mátrai őserdőnek e kivételesen fennmaradt, töredékes maradványa ma erdőrezervátum. Bár a zavartalan vadonokra jellemző fajokat tekintve a térség állatvilága fokozatosan elszegényedett, az erdőrezervátum magterületének faállománya közvetlen beavatkozásoktól mentesen, természetes módon alakult ki és fejlődik a mai napig. Hazánkban az első erdődinamikai kutatások a Mátrában kezdődtek, de ez a rezervátum nem csak a tudósok számára biztosít felfedezési lehetőséget.
A cikk a Turista Magazin 2021. június számában jelent meg, a magazin nyomtatott verziót itt, a digitális változatot pedig itt tudod megrendelni. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
