Korábban nem járt magashegységben, az Everest alaptábora gyermekkori álma volt. Beliczky László - Tóni, a látássérült túrázó egyik állandó kísérője a kéktúrán - áprilisban nemcsak sokak álmáig, az Everest alaptáboráig jutott el, de az Island Peaket is megmászta.
Turista Magazin: Kérlek, segíts megérteni, hogyan illik össze a Téli Mátra, a Tóni a Kéken és az Island Peak?
Belicky László: Egy szóval - természetszeretet. Gyerekkoromban cserkész voltam Érden, a mai napig kívülről fújom a cserkészindulót, rengeteget túráztam Magyarországon, jártam nyári táborokba, szüleimtől és nagyszüleimtől is ezt a példát láttam. Nagypapám vízi jártassági vizsgabiztos volt, a Duna-túrát csinálta, evezni jártak a Római-partra, nálunk a természetjárás generációk óta hagyomány. Futni régóta futok, főleg terepen, és részt vettem már jó pár teljesítménytúrán is. Már hiányzott, hogy huzamosabb ideig lehessek a természetben, és emlékszem a pillanatra, amikor a felhívásra jelentkeztem Tóni mellé társnak.
Az Everest Base Camp pedig a világ egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb trekkingtúrája, és régi álmom volt nekem is. Ez egy bakancsos túra, amihez nem kell képzett hegymászónak lennünk. Az akklimatizáció esetleges nehézségeitől eltekintve bárki által teljesíthető, és ez a legnagyobb mondanivalója: ahogy a Kéket is, csak el kell kezdeni.
Minden, még a tériszony is legyőzhető
TM: Mégis, hogyan álltál neki a felkészülésnek?
B. L.: Informálódtam előtte, sokat olvastam a témában, hogy miként és hogyan érdemes nekikezdeni. Túravezetővel mentem ki, mégpedig azért, mert anyagilag is jobban jöttem ki, és kellett az ő tapasztalata. Kint egyedül egyrészt elveszel az árakban, mert nagyon nagy a szórás a túravezetési díjak terén, és a kisrepülőnél, a csomagszállításnál a csoportos kedvezmények miatt is megéri. Másrészt büszkeséggel tölt el, hogy túravezetőnk, Koncz Ákos mászott Erőss Zsolttal is, magyar csúcsot is tart. Azzal, hogy velünk volt, ahogy kommunikált velünk, kicsit expedíciószagúvá vált az egész, azt érezhettük, hogy meghódítjuk a hegyet - ha nem is teljes egészében -, de eljutunk legalább 5364 méterig.
Az Everest Base Camp után jöhet a következő kihívás
TM: De te még feljebb is mentél, az Island Peakre, ami 6189 m. Erre is azt írják, hogy bár a csúcshódításhoz kell alapfokú mászótudás, azon ritka hatezres csúcsok egyike, amelyet egy trekkingúttal el lehet érni.
B. L.: Állítólag régebben tényleg az volt, de egy földrengés óta az Island Peak alaptáborától a csúcsig eljutni már nehezebb. A végén egy 70 fokos meredek jégfal választ el a csúcstól. Nekem két hónappal előtte 1500 m volt a magassági csúcsom, a napi 30-40 kilométerek túrázva mentek, futottam félmaratont, maratont, tehát a fizikai állóképességem megvolt hozzá.
Táj fehér lóval - voltak hallucinációim, de ez valóság volt
TM: Félelem azért volt benned?
B. L.: Abból a szempontból mindenféleképpen, hogy bár a saját határaimat ismertem - a futások, a teljesítménytúrák megmutatták, mire vagyok képes -, de azt nem, hogy miként hat rám, mikor sújt le a magashegység: fiatal élsportolókat kiüthet akár 3500 méter is, és én láttam olyan 50 év feletti hölgyet, aki gyönyörűen, tünet nélkül teljesítette az alaptáborig vezető utat. Mindenkire másképp hat. Sok tézis van, miként lehet rá felkészülni. Vannak gyógyszerek, de azok mellékhatásában benne van a vízhajtó hatás. Én nem vállaltam be, hogy még innom kelljen azon a rengeteg folyadékon túl, amelyet a hegyen kell fogyasztani a jó akklimatizáció érdekében. Ginko bilobát szedtem helyette, preventív módon, már egy hónappal a túra előtt elkezdve. Nem tudom, hogy emiatt, avagy azért, mert odafigyeltem arra, amit mondtak, de jól viseltem. Ettem és ittam rendesen, akkor is, amikor nem kívántam, a napi három étkezésre a szervezetednek mindenképpen szüksége van.
Félig mosolygós kép a csúcsról: tudtuk, még le is kell mennünk
Ha betartod a szabályokat, lassan emelkedsz, egyenletesen lélegzel, és figyeled magad, hogy a magashegyi betegség enyhe tünetei mikor és milyen mértékben jelentkeznek (fejfájás, aluszékonyság, hányinger, szédülés stb.), akkor csinálod jól. Őszintének kell lenni magadhoz és a társaidhoz. Nem mondhatom, hogy „de bírom, de bírom”, aztán ha mégse, legfeljebb leállok, mint egy maratoni távnál. Itt mások útját, biztonságát is veszélyeztetheted, és persze a saját egészségedet.
Sajnos nem mindenki jut fel a csúcsra
TM: És ez mindenkinek sikerült?
B. L.: Abszolút. Ketten az alaptábor előtt fordultak vissza, pár száz méter hiányzott nekik, és egyvalaki az Island Peak csúcstámadását mondta le, és jól tette, mert ismerte a szervezetét: 5600 m-ig gyönyörűen jött, de ott azt mondta, nincs benne még plusz 600 méter. Sokaknak ismeretlen az önfegyelem és az önismeret ilyen szintje, de a hegyek megtanítanak erre is. Megkérdeztem a túravezetőt, mit csináljak felkészülésként, és azt a tanácsot kaptam, hogy folytassam tovább az eddigi edzéseket, de vannak felkészítő túrák, mászások, amelyekre el kell menni. Nekem ez a 3250 méteres Ankogel volt, amit pontosan egy hónappal az Island Peak előtt másztunk meg. Nem éppen a legoptimálisabb időzítés, jobb lett volna egy hónappal korábban, de ott olyan időjárási körülményeket találtunk, amelyek kellő gerincet és önbizalmat adtak a nepáli mászáshoz. Teljes menetfelszerelés, hótalp, hómező, lavinaszonda és a lavinajeladó, jégcsákány, megcsúszás, mindent átéltem, mondhatni kész mély víz volt.
A nehézségeken az lendített át, hogy én ezt nagyon akartam, láttam magam előtt a célt. Vallom, hogy mászás közben 50%-nál több a fejmunka, a többi a fizikum. Ráadásul a hegy sose adja könnyen magát, minden körülmények között kijár neki a tisztelet, ő a főnök. Katmanduban is két napig jártunk a repülőtérre, mert nem szálltak fel a gépek a rossz idő miatt, a harmadik napon végül helikopterrel jutottunk fel Luklába.
TM: Most már van egy 6000-es csúcs a birtokodban, teljesítetted a maratont, jártál az Everest alaptáborában. Mi lesz még, mert megállni nem tudsz, ahogy látom…
B. L.: Persze, vannak tervek, de nem feltétlenül ennél magasabb csúcsok. Gyönyörű az Alpok, és egy-egy hegyet nem csak északról és délről lehet megmászni. Engem azonban sosem csak a túra és a teljesítmény vonzott, hanem a kultúra is. Kevesen tudják például, hogy Nepál a legtisztább hindu vallású ország, és Indiát gondolják annak. Ismeretlen emberek mennek egymással szemben, és köszöntik egymást Namastével, ami annyit tesz:„Istent látom benned!” Talán a legszebb üdvözlés, amit eddig hallottam. Ha kellő tisztelettel és alázattal beszélsz az ottaniakkal, meg is nyílnak neked.
A szegénység ellenére teljesség van az itt élők szemében, ezért képesek adni
TM: Próbállak megfejteni - neked akkor az emberek és a természet az együttes motivációd arra, hogy útra kelj.
B. L.: Pontosan, jól fogalmaztad meg. Szeretek néha egyedül is túrázni, mert ekkor hallom meg igazán a természet hangját, de nekem nagyon fontos, hogy új embereket ismerjek meg. Bárhová is mész a világban, nyitottabb vagy, mint általában: a természetben feloldódsz, kommunikatívabb, kíváncsibb leszel. Ezért szeretem a Kéket is, mert egy fantasztikus lehetőség arra, hogy megismerkedhess a Magyarországon élő emberekkel. A Pilist azért szeretem, mert rengeteget futottam ott, cserkészként is oda jártunk leggyakrabban. Szeretem a Bükköt és a Mátrát is. Én Zemplén-szűz voltam, Tóni előtt nem jártam arra, de a ligeteivel, katedrálist idéző, oszlopszerű fáival örökre belopta magát a szívembe, az ott élő emberek kedvességével együtt. Ebben a kis medencében annyi fajtáját mutatja a természet, amennyiért máshol messzire kell menni, sok szintet kell megmászni. Magyarország rendkívül jó adottságokkal bír, sok szépséget tartogat a túrázóknak.
Varázslatos abban a tempóban menni, amivel Tóni megy, te is másként éled meg a tájat
Nepálban nem a csúcson, hanem több napra rá Katmanduban jöttem rá, amikor kis emléktárgyakat vásároltam, hogy egy gyerekkori álmom valósult meg. Ki kell tűznöm a következő álmot, és ez nagyon izgalmas feladat. Az élet rövid, rengeteg szépséget rejt, amiért nem is kell mindig messzire menni. Legközelebb biztosan Tónit fogom kísérni valahol az Alföldön.
Legyél képes nap nap után 30-40 kilométer megtételére.
Szokj hozzá már gondolatban is: csökkentett komfort, hideg, higiénia hiánya, betegség okozta hasmenés várhat rád. Készülj fel oltásokkal!
Nem feltétlenül ismerősökkel mész, mindenkinek más a beállítottsága, erre befogadónak kell lenned.
Terepfutó félcipő is megteszi az alaptáborig, a jó minőségű felszerelés legyen kipróbált, de ott is vehetsz akár potom összegért dolgokat (kivéve bakancsot, technikai felszerelést).
Ha teheted, menj előtúrára, előhegymászásra!
Kezdj el mielőbb túrázni, hogy felszerelésekből minél kevesebbet kelljen venned!
Legyen célod, csak az fog továbblendíteni, de az önismeret a legfontosabb!
Kapcsolódó cikkeink:
Tóni a Kéken
ÉLETE LEGNAGYOBB KALANDJÁNAK VÁGOTT NEKI A LÁTÁSSÉRÜLT TÚRÁZÓ
RÁCSÚSZTUNK A KÉKRE - SÁTORALJAÚJHELYTŐL PÁCINIG - 1. NAP
