Nagyon is valóságos annak a majd százéves motoros sétahajónak a roncsa, amely a Tisza-tóból bukkan ki minden télen. A kétszer is elsüllyedt Délibáb, úgy tűnik, hogy most már örökre a tóban pihen, mert kiemelni sehogy se tudták. A hajó bejárta a Dunát és a Tiszát, aknákat is szedegetett, de hogy Horthy Miklósnak mi köze van hozzá, az is kiderül most a hajómatuzsálemről szóló történetünkből.
Csónakba pattantam, hogy saját szememmel lássam a Tisza-tó egyik híres hajóroncsát, amely már 1984 óta pihen a tó fenekén Kiskörénél. A látogatáshoz szükségem volt egy kis segítségre, ugyanis az elsüllyedt Délibáb a KÖTIVIZIG (Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság) téli kikötőjéhez közel, egy olyan öbölben található, amely csak a vízügy számára hajózható. Fejes Lőrinc, a KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnöke készséggel állt rendelkezésemre, hogy megnézhessem a legendás roncsot és elvittek hozzá. A rengeteg történetet örző hatalmas monstrum, amely egykor sok folyamkilométert tett meg két legnagyobb folyónkon, most megtörten nyugszik a vízben.
Csónakkal közelítünk a roncshoz
A hatalmas kormánykerék még a helyén van
Idén majdnem lecsúsztam a Délibábról, ugyanis már elkezdték feltölteni a Tisza-tavat a nyári vízszintre, megnyitották a zsilipeket, hogy a Tisza vize elkezdje megtölteni a tavat.
A roncs pedig a nyári időszakban épp hogy csak kilátszik, mindössze a felső terasz korlátja kandikál ki a vízből.
A Tisza-tó vízszintjét a zsilipek és a kiskörei vízerőmű segítségével szabályozzák, minden ősszel majdnem másfél méterrel alacsonyabbra csökkentik a téli időszakra, és ilyenkor a tóra jellemző egykori gyümölcsösökből megmaradt fatuskókon kívűl, sok más érdekesség bukkan a felszínre.
A téli alacsony vízszint a terasz alatti részeket is rálátást enged
Többszörös szülinapos
A 27 méter hosszú Délibáb más néven született, 1934-ben Csehszlovákiában, a komáromi Skoda gyárban készült és a Bratislava névre keresztelték. Csehszlovák zászló alatt tette meg első útjait a Dunán, majd 1938-ban a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. megvette és Megyer néven szelte tovább a habokat.
1941-ben jugoszláv aknákat szedtek vele a Dunán, majd a Tiszára került és 1944. október 10-én sajnos maga is a 2. világháború áldozata lett. A visszavonuló német hadsereg katonái robbantották fel a Dömös nevű gőzhajóval együtt, mégpedig közel ahhoz a helyhez, ahol most is nyugszik.
Akkor még sikerült kiemelni, és 1945-ben újraélesztették, innen pedig már Délibáb néven futott tovább. Az egyik forrás szerint. Más források szerint azonban már korábban is Délibáb lehetett, ugyanis a Dömös elsőtisztjének korabeli naplójában már ezen a néven szerepel, mint a Kiskörénél levő 101. számú katonai parancsnokság székhelye. Mindenesetre ami biztos, hogy 1952-ben már így hívták, egy ebben az évben készült felvételen ugyanis már ez látható:
A Délibáb sétahajó fénykorában a Tiszán Szegednél
Hol nem járt és kié nem volt?
1948-ban a Balatoni Hajózási Vállalatnál folytatta pályafutását, és ebből sokan arra következtettek, hogy a Balatonon is járt. Pedig igazából sosem látta a magyar tengert, ugyanis a Dunai Osztályhoz került. Mint ahogy Horthy Miklós kormányzó tulajdona sem volt soha, amely tévedésekre a hajoregiszter.hu oldal hívja fel a figyelmet. A kormányzó csak utazott rajta, amit egy korabeli filmhíradóban meg is nézhetünk itt. Az 1942-es felvételen a Horthy István kormányzó helyettesről elnevezett zsilipművet adják át Békésszentandrásnál, amelyen az akkor még Megyernek hívott hajó ment át elsőként Horthy Miklós kormányzóval a fedélzetén.
Amikor 1984 előtt a Tisza-tóhoz került, felújították, és vendéglátóhajó lett volna. Kár érte
A figyelmetlenség lett a veszte
A visszatekintő után térjünk vissza a már Délibábnak hívott hajóhoz, amely 1955-ben ismét gazdát cserélt, és innentől a MAHART vezérigazgatójának személyes járműveként járta a Dunát. Később magántulajdonba került és a Tisza-tóra költözött, ahol 1984-ben egy emberi gondatlanság miatt másodszor is elsüllyedt. A hajó akkori őrszolgálat nem figyelt oda a vízszintváltozásra, és az őszi leeresztésnél kiapadt alóla a víz, amitől megdőlt, majd egy hirtelen áradással megtelt vízzel, ezért elsüllyedt.
Egy hatalmas uszadékfa mellett pihen, nem messze a 2021-ben átadott kiskörei kilátótól (jobbra fent)
A tulajdonos próbálkozott a mentéssel, de sajnos nem jártak sikerrel. A kiemelést az is nehezítette, hogy a hajó alja betonnal volt kiöntve. Fejes Lőrinctől megtudtam, hogy ez egy bevett hajójavítási módszer, amikor a fenéklemez már nagyon rossz állapotban van, és a cseréhez nem tudják kiemelni a hajót, akkor egy vékony betonréteget húznak bele. Ez nem befolyásolja a hajók stabilitását de tény, hogy ettől nehezebbek lesznek.
Ezek a fogaskerekek már nem indulnak újra
A vastag drótkötelek is szép lassan elrozsdálnak
A Délibáb sorsa megpecsételődött
A hajó még ekkor is értékes volt, olyannyira, hogy újabb tulajdonosa lett, aki szintén próbálta kiemelni különböző módszerekkel.
A próbálkozások között volt, hogy búvárok is vizsgálták a roncsot, más alkalommal pedig uszállyal álltak mellé, hogy majd azzal próbálják kiszivattyúzni belőle a vizet.
Ez utóbbihoz azonban annyira ki kellett volna emelni a hajót, hogy legalább a pereme körben mindenhol a víz fölé kellett volna kerüljön hogy az már ne tudjon visszafolyni, és ekkor lehetett volna csak kiszivattyúzni. Lehetett volna nagy méretű felfújható ballonokat is mellé kötni, ami a kiemelést segítette volna, de ezek mind elég költséges módszerek. Sajnos a próbálkozások végül nem jártak sikerrel, a Délibáb sorsa megpecsételődött, soha többé nem szállít már utasokat. Az évtizedek alatt egyre csak romlott az állapota, a sors fura fintora, hogy a robbantást is túlélt hajó végül emberi figyelmetlenség miatt került hullámsírba.
A Délibáb nagy túlélő volt, jobb sorsot érdemelt volna
Szerencsére a Délibáb roncsa nem jelent veszélyt a Tisza-tavon közlekedőkre, mert nem hajózó útvonalon van. Viszont, ha már ez lett a sorsa, a természet örömmel birtokba vette, a roncson látható fehér foltok azt jelzik, hogy a kiálló részeken szívesen pihennek meg sirályok, kormoránok és más madarak, a víz alatti rész pedig gébek és cifrarákok remek tanyája lett.
A teraszt madarak vették birtokba
