A Tisza-tó fehéren vakító kis kápolnája

Egy zivatarokkal tarkított napos délután érkeztem meg a Pusztataskony határában található célpontomhoz, ahol, bár igyekezett elbújni a kis kápolna a hatalmas fák között, vakítóan fehér falai egyből feltűnnek az arra utazónak. Kapujában már ott várt Váradi Lászlóné Erzsike, aki a kápolna kulcsára már 2005 óta, és ha szeretnénk belülről is megcsodálni az épületet, akkor őt kell hívni. A kapunyitáson felül pedig sokat tud mesélni nemcsak a kápolna történetéről, hanem a mellette lévő csepp faluról és lakóiról is, hiszen Erzsike családja sok generáció óta él itt.

Pusztataskony egykor önálló település volt, ma közigazgatásilag a tőle délnyugatra található Tiszaburához tartozik. Utolsó birtokosa gróf Szapáry Gyula egy kastélyt építtetett a kis faluban, így a több ezer holdas földbirtok mellett a család itt is lakott. A kastély után pedig ezt a kis kápolnát is felhúzatta, amelyet elsősorban a Szapáry-család sírkápolnájának szánta.

Mielőtt belépünk a kápolnába, nem tudom levenni a szemem arról a hatalmas tölgyfáról, amely a előtte magasodik. Mintha megéreztem volna, hogy különleges fáról van szó, ezt ugyanis a kápolna felszentelésekor ültették ide. A tövében elhelyezett padon megpihenve elmerenghetünk azon, vajon mennyi mindennek lehetett szemtanúja ez az óriás.

A Szapáry-kápolnát 1850-ben kezdték építeni, és 1975-ben szentelték fel. Azért tartott ilyen sokáig ennek a kis kápolnának az építése, mert két árvíz is elvitte az építkezést, a Tisza szabályozására ugyanis csak később került sor, a nagyobb áradások alkalmával pedig Pusztataskony környékét is elárasztotta a folyó.

Belépve a kápolnába, ahogy kívül, úgy belül is minden hófehérre van meszelve. Az apró szentély nagyon egyszerűen van berendezve, nem sok minden tereli el az ember figyelmét, viszont Erzsike szerint valami olyan nyugodtságot áraszt, amit nemcsak ő, hanem már mások is megéreztek itt, akik ellátogattak ide.

Magam is tapasztalom a hely különös atmoszféráját, közben felfedezek néhány kihelyezett írásos anyagot a hátsó padokon, az egyikben a Szapáryak családfáját is megnézhetjük.

A romantikus stílusban épült kápolna a második világháborúban nagyon megrongálódott, és azóta több felújításon is átesett. Az 1950-es évek végén újrameszelték, majd 1995-ben egy állagmegóvó felújításon esett át, amelynek írásos emlékét ma is láthatjuk a kápolna falán. 2011-ben pedig a teljes tetőszerkezetet kicserélték, és újravakolták az épületet, a most is látható gyönyörű fehérre meszelt falakat is ekkor kapta meg, tavaly pedig a szellőztetését is megoldották, ugyanis korábban nagy gondot okozott a nedvesedés.

A kápolna tényleg nagyon gyönyörű lett, csak egyet sajnálunk, hogy az egykori freskók nem maradtak meg, pedig Erzsike még emlékszik rájuk gyerekkorából, a csillár körül és az oltár feletti két háromszögbe akkor még látszottak a festmények. Sajnos mi már ezeket nem csodálhatjuk meg, az 50-es évek végi felújításkor ezeket lefestették, és a későbbi felújítások alkalmával sem tárták fel és rekonstruálták ezeket.

Az oltár két oldalán található hosszabb padok, illetve a hátsó két pad még az eredeti berendezésből maradt meg, a keresztelő kád már viszont új, a régi egy darabját a családi kriptában nézhetjük meg. A kápolnában egykor rendszeresen tartottak miséket, a Szapáry-család tagjai ültek az oltár mellett jobb oldalt, a bal oldalon a helyi vezetők, például a kasznár, az oltárral szemben lévő padokon pedig a falu népe.

Rendszeres misék már rég nincsenek a kápolnában, temetés, keresztelő vagy esküvő alkalmával tartanak csupán szertartást. De ezek is már jó régen voltak, az utolsó esküvő hét év volt, mégpedig Erzsike lánya mondta ki itt a boldogító igent.

Az oltár jobb oldalán néhány lépcső vezet le a Szapáry-család kriptájához, itt nyugszik gróf Szapáry Gyula, akinek sírhelye felett gyászjelentését is megnézhetjük. Felesége és két, egyéves korukban elhunyt gyermekük is itt pihen, összesen hét Szapáry családtag alussza itt örök álmát. A kriptában több üres helyet is láthatunk, de úgy tűnik, hogy a még élő leszármazottak már nem ide fognak temetkezni, így ezek üresen maradnak.

Az oltár jobb oldalán található sekrestyébe is bekukkantunk, ahol misére készen várják a különböző alkalmakra való miseruhák a papot. Erzsike ezeket minden évben kimossa, biztos, ami biztos, hátha lesz még itt szertartás, ha a pap netán otthon hagyná a ruhát, akkor ne ezen múljon. A sekrestyéből vezet fel lépcső a harangtoronyba, a kongatáshoz viszont ne keressük a kötelet, azt ma már elektromosan oldják meg egy kapcsolóval. A kápolna harangjainak eredetéről sajnos semmit nem tudni, viszont Erzsike elmondása szerint a kisebbik harangnak volt egy kis kalandja az egyik felújításkor. Lába kélt ugyanis, és bár biztosan szép összeg üthette volna a tolvaj markát, ha sikerül elpasszolnia, azért azt a jelenetet nehéz elképzelni, hogy egy templomi haranggal besétál a MÉH-be valaki, és ezért pénzt is kap. Ezt valószínű a tolvajunk is átgondolta, és inkább otthagyta a szántáson, nem messze a kápolnától.

A kápolna mellett egy kis temetőt is találunk, amelynek érdekessége, hogy gróf Szapáry Gyula felajánlotta a taskonyi lakosoknak, hogy itt örök sírhelyet kapnak, tehát nem kell sírhelyet váltaniuk. Miközben átsétálunk a temetőbe, hogy megnézzünk egy különleges sírhelyet, Erzsike elmondja, hogy sajnos a taskonyi lakosság fogyatkozóban van, jelenleg kb. 130-an lakják. Fénykorában, a 60-as években úgy 600-an lehettek, sok gyerek volt, így iskola is működött a faluban.

A temető hátsó részébe érve, ahol már kissé bozótosan nőtte be a növényzet a sírokat, Erzsike egy kis kőtáblás fakeresztre mutat. Itt nyugszik dédnagyapja, akit elsőként temettek el ebben a temetőben 1934-ben. A kőtáblán már nem olvasható a név, Katona Vincének hívták, és egykor ő volt itt a kulcsár. Most a dédunoka vigyázza ezt a helyet és őrzi a kápolna kulcsát, mint egy mesebeli történetben.

A kápolna után érdemes még egy kis kitérőt tenni, innen egy kilométerre, Tiszabura felé található ugyanis a gróf Szapáry Gyula-híd, amit 2013-ban adtak át.

A közúti híd a nagykunsági árapasztó tározó csatornája felett ível át, tiszaburai végénél pedig egy gyönyör pecsétes téglákból kirakott emlékművet is láthatunk Szapáry Gyula emléktáblájával.

Az emlékmű nem véletlenül áll úgy, ahogy. Előtte találunk egy szintén téglából kirakott négyzetet, ha erre ráállunk és leguggolunk, akkor az emlékmű boltívén átnézve a Szapáry-kápolnára láthatunk rá. Illetve azt látnánk, ha nem takarnák el azok a gyönyörű lombos fák, úgyhogy lombullás után érdemes meglesni innen is a szikrázóan fehér kápolnát.

A Szapáry-kápolnát a Tisza-tavat megkerülő gátról letérve 10-15 perces kerékpározással érhetjük el.

Ha belülről is szeretnétek megnézni, akkor hívjátok Váradi Lászlóné Erzsikét, akár a helyszínről is, a telefonszáma +36 70 413 3627