A tiszafüredi baglyok nyomában

Bagolyszámláló naplónk első részében Tóth Judit kolléganőm kutatta a nappalozó fülesbaglyokat Budapesten, ezúttal pedig én eredtem a nyomukba annak apropóján, hogy most zajlik az idei országos erdeifülesbagoly-telelőhelyek felmérése. 2022-ben január 28-tól január 31-ig lehet csatlakozni az akcióhoz, de egész télen lehet számolni őket, és az adatokat még akár tavasszal is be lehet küldeni a Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesületnek, a részleteket itt találjátok.

Pár hete jártunk Judittal az erdei fülesbaglyok két jelentős telelőhelyén, Kisújszálláson és Túrkevén, ahol Kovács Ágnes, az MME téli fülesbagolyszámlásért felelős koordinátora volt segítségünkre, hogy megtaláljuk őket. Közben rengeteg érdekeset tudtunk meg róluk, és arra is kaptunk tanácsokat, miként érdemes keresni a nappalozó baglyokat. Ott úgy éreztem, kellő tudással vérteztem fel magam ahhoz, hogy nekiindulhassak lakóhelyemen a balyok felkutatására, így örömmel szálltam be a Judittal való bagolyszámlálós versenybe.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az alföldi Tiszafüreden lakom az idei évben, a vízparttól pár percre, így azt gondoltam, könnyű dolgom lesz bagolyles ügyben. Már dörzsöltem a tenyerem, hogy tuti a győzelmem a Judittal tervezett számlálóversenyen, amikor megkaptuk Ágitól a segítséget, mert míg Juditnak nagyon sok helyszín fáit kellett volna átnéznie pár példány után kutatva, nekem egyetlen lelőhelyre kellett csak kisétálnom, ahol tavaly 100 bagolyt számoltak. Tévedtem. De nem mindenben.

Baglyok helyett

Távcső helyett teleobjektíves fényképezőgéppel indultam útnak a tőlem néhány perc sétára található kempinghez, a remélt szuper baglyos fotókért. Útközben azért lestem a többi fát is, megálltam több fenyőnél és tujánál, a földön bagolyköpetek után is kutattam, de sehol semmi. Helyette a távolban az egyik lombhullató fa tetején egy egerészölyv sziluettjét véltem felfedezni, amit sajnos nem sikerült jól megörökítenem. De egy csapat tengelicet is láttam, ahogy fürgén repkedtek egyik fáról a másikra vidám csivitelés közepette. A nyáron üdülő emberektől zajos terület most a természet megnyugtató hangjaiba burkolózik, a kempingek és a strand zárva, csak horgászok mennek a vízre így télvíz idején.

Megérkeztem a megadott kempinghez, de őszintén szólva kétségeim voltak, hogy itt találok bagolyt, mert a környék legkisebb kempingje ez, alig néhány tujával és fenyővel. Bár a tapasztalatok szerint ez nem jelent semmit, hisz Kisújszálláson és Túrkevén is egy-egy fán találtunk rengeteg fülest, az egyik helyen több mint százat. De azok a fák és tuják sokkal nagyobbak voltak, mint az itteniek. A kerítés melletti tuják elég sűrűek, be is lestem, de semmi. A fenyők is bagoly nélkül ácsorogtak most, köpetek pedig sehol.

Még erre a tujacsoportra gyanakodtam, amit a kerítés miatt nem tudtam közelebbről is szemügyre venni, de a teleobjektívvel végigpásztáztam, és sajnos itt sem láttam baglyokat.

Kétszer is körbementem, de így se fedeztem fel egyet sem, így szomorúan indultam tovább és néztem meg a környék fáit, hátha. Sajnos sok fás terület el van kerítve errefelé, például az átkutatott kemping mellett közvetlenül egy kastély is található itt Tiszafüreden, amelyről eddig nem is tudtam, pedig sokszor jártam már erre korábban is. A védett parkkal körbevett Kemény-kastély a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tulajdonában van, turisztikai célokat nem szolgál, kertje hatalmas fákkal van tele, de azokat sajnos nem tudtam így megnézni, csak a kerítéshez közelieket lestem meg.

Aztán van itt egy sűrű bozóttal benőtt terület is szabadon, sok jó magas fenyővel, így erre a területre azért bekommandóztam magam, de sajnos itt sem jártam sikerrel.

Bánatomban a part felé vettem az irányt, a Tiszafüredi-holtághoz, ahol tudtam, hogy van egy fákkal teli rész. De megérkezésemkor ott sem baglyok, csupán két hattyúpopó fogadott a kikötői részen, amik mókásan kandikáltak ki a vízből a naplemente meleg fényében.

Éreztem, hogy ennyi, ezt most itt feladom, és úgy döntöttem azzal vigasztalódom, amit a természet ad. És adott bőven, készítettem is sok fotót a fagyos Tisza-tó vizében úszó és jegén totyogó madarakról.

A hattyúkon kívül voltak természetesen tőkés récék, a tavon éjszakázó sok tízezer nyári lúdból néhány példány is itt sertepertélt, és egy szürke gém ácsorgott a jégen egy picit távolabb a lihogótól. Voltak nagy kárókatonák is, úgy 4-5 példányt számoltam, egyikük izgalmas nászruhába öltözve már, pedig csak márciusban van ideje a nászuknak.

De a legnagyobb ajándék csak ezután jött. Gubbasztottam a parton az aranyszínű naplementében, amikor több érdekes hangra lettem figyelmes. A végtelen nyugalomban a csendet a madarak vízben csobogása és egy-egy hangja törte meg, de folyamatosan ropogott, riant a jég, mintha a túlvilágról érkeztek volna ezek a zörejek. Majd egy éles, rikácsoló, ugató hangra lettem figyelmes, és nem sokra rá egy vörös árny szaladt ki a messzi nádasból a tó jegére. Egy vörös róka rohant ki ugatva, hirtelen nem is hittem a szememnek, hogy ott, ahol nyáron evezni szoktam, most egy vörös bundás szaladgál. Gyorsan fényképezőgépet ragadtam és a kis ravaszdi, mintha megérezte volna, megállt és felém bámult.

Köszönöm neki így utólag is, mert így több képet is tudtam készíteni róla. Még sose hallottam rókaugatást és kíváncsivá tett, jelent-e ez valamit. Megtudtam, hogy koslatás ideje van, és az én rókám azért ugatott, mert párt keresett. A koslatásról picit bővebben is írok itt.

Bár baglyokat nem találtam, mégis szerencsésnek éreztem ezt a napot, hiszen annyi szép dolgot láttam, ráadásul életem első rókafotóit is elkészíthettem, mégpedig egy tavon.

Feladni? Soha!

A baglyokat se adtam fel ám. Másnap újra próbálkoztam, és egy kis csalást is bevetettem a cél érdekében. Megkérdeztem az itteni természetvédelmi őrt, mit tud a baglyok nappalozó helyéről, de ő is a már lecsekkolt kempinget javasolta, így kimentem ismét. Háromszor körbejártam, a környéken újabb fenyőket, tujákat vizsgáltam meg, de semmi. Ő is kinézett a következő reggelen, és ő se talált baglyokat az ominózus helyen.

Viszont harmadik nap kaptam egy fülest, hogy van valaki Tiszafüreden, aki talán tud még nappalozó helyet mondani nekem. Adtam még egy esélyt a dolognak, és az általa javasolt két hely egyikére kinéztem. A vicc az egészben, hogy ez még közelebb van hozzám, egy lakótelep parkja, amely a kapumtól 150 méterre található. Novemberben még itt voltak a baglyok, így reménykedtem, hogy hátha most szerencsém lesz.

Alig sétáltam egy keveset, és az első fenyő egy bagolykeresésben lévő magamfajta bolondnak igazi kincsekkel várt. Alatta, amerre csak néztem, bagolyköpetek és ürülék. Nagyon megörültem a bizarr ajándéknak, és nekiálltam fürkészni a fenyőt, amely elég sűrű.

Hiába topogtam jobbra-balra, kerültem meg többször, mentem távolabb és próbáltam picit közelebb is osonni óvatosan, hátha onnan látok valamit, de semmi. Egy bagoly se volt rajta. Ez már tényleg nagyon fura, hisz a nyomok alapján itt sok bagolynak kellett volna lennie.

Továbbsétáltam az igen zajos utcán, ugyanis épp hangosan berregő utánfutós kocsira pakolták az elszáradt levélkupacokat. Egy másik fa alatt is találtam pár köpetet, elkezdtem felfelé lesni az ágakat és végre, megláttam az első baglyomat! Nagyon megörültem, készítettem is pár fotót a mélyen alvó gombócról.

Eztán jött csak a meglepetés, amikor azon a fűzfán is felfedeztem vagy 8 példányt szundikálni, amely alatt ott zajongott az említett járgány. Hát mondom, ez tényleg érdekes, mert egyáltalán nem zavarta őket. De amint elkezdtem figyelni őket és fotózni, egyből elkezdtek ők is méregetni engem. Igaza volt Áginak, hogy nagyon okosak e téren, érzik, ha figyelik őket, viszont ha ügyet se vetünk rájuk, nyugodtan pihennek.

Még vagy 7-8 lombhullató fán, zömmel platánon, fedeztem fel baglyokat a lakótelep parkjában, összesen 41 példányt számoltam, de nem állítom, hogy nem voltak még itt-ott elrejtőzve néhányan. Mindenesetre sok időt töltöttem még velük, hogy szép képeket készíthessek róluk, ezeket az alábbi képre kattintva tudjátok megnézni.

Nagyon boldog vagyok, hogy végül sikerrel jártam, és mindenkinek ajánlom, hogy ha kedve van, szálljon be a bagolyszámlálásba. Még a hétvégén és hétfőn is leshetitek a fákat, és ha nem is sikerül egyet se találnotok, biztos vagyok benne, hogy sok más érdekes dolgot fogtok látni, felfedezni a séta során.