A Tiszaigari Arborétum melletti szántón áll egy hatalmas, öreg kocsányos tölgy. A kissé leharcolt, de még élő öreg fa már messziről hívogatja a kíváncsiskodót érdekes formájával.
Több Mátyás király-fa is van az országban, de a tiszaigari az, amely elmondhatja magáról, hogy egy igazi túlélő. 1976 előtt bebetonozták, majd vadméhek költöztek bele, amelytől odúja elkocsányosodott. 2002 nyarán vihar tépázta meg, és letört magasba nyúló fő ága, de később sem kímélte őt a természet ereje.
2010-ben a letört ágat megpróbálták összevágni, de a vadméhek közbeléptek, így a múlt ma is ott hever az alaposan helybenhagyott fa alatt. A hatalmas tölgy egykor a Tisza közelében állt, de a folyószabályozás után a fa és a folyó már nem láthatják egymást.
A tiszaigari Mátyás király-fa az első fa, amelyet az első világháború után védetté nyilvánítottak.
Nem lehet tudni pontosan, hány éve áll már itt ez a gyönyörű tölgy, amely régen jó tájékozódási pont lehetett az utazóknak, de a 2005-ös Tiszaigari Arborétum növényeinek értékelése című szakmai munka szerint, amelyet a budapesti Corvinus Egyetem tanárai és hallgatói készítettek, a fa becsült kora 400 év. Most már csak az a kérdés, mi köze a 15. században élt „igazságos” királyhoz, mert a személyes kapcsolathoz még ennél is öregebbnek kéne lennie.
A név eredetére csupán feltételezések akadnak, az egyik szerint - mely feltételezi, hogy a fa már itt állt Mátyás király korában is -, az egykor itt kanyargó Tiszán lehetett egy átkelő Igarnál, és mivel a király sokat járt-kelt az országban, bizonyára ezen is áthaladt egyszer. Ez a történet mégsem ad kellő magyarázatot az elnevezésre, viszont egy 2016-ban született mese sokkal tetszetősebb, még ha nem is igaz. A mesét az akkor 8. osztályos Ézsiás Zsófiának köszönhetjük, aki egy meseíró pályázatra adta azt be. A mese a Tiszai mesevirágok című könyvben is megjelent, amely röviden arról szól, hogy Mátyás király egykor a környéken vadászott. Annyira belemerültek egy vadkan üldözésébe, hogy közben rájuk sötétedett. A tiszaigariak szívélyesen fogadták őket, szállást és ételt adtak a megfáradt vadászoknak. Mátyás király másnap a vendégszeretetért cserébe a csilingelő hála mellett egy fát is ajándékozott az itt lakóknak. A mezőre érve sétabotját a földbe szúrva így szólt:
Nőjön e helyen hatalmas tölgy a helybéli emberek vendégszeretetének tiszteletére!
Ha kíváncsiak vagytok a teljes Mátyás király-fa története mesére, akkor látogassátok meg a Tiszaigari Arborétum mellett álló hatalmas kocsányos tölgyet, ahol egy táblán ezt is elolvashatjátok.
Márciusban van az erdők világnapja, ennek alkalmából a hónap folyamán mindennap bemutatunk nektek egy szép és érdekes fát Magyarország területéről. Holnap jön a következő! Az eddigieket itt találod.
