Van, amelyik faj megunt hobbiállatként kapott új életet, más potyautasként egy dunai uszályon hajózott le, egy másik halfajtól nagy gazdasági hasznot vártak, amiből végül semmi nem lett, a hal és vele számos probléma viszont maradt.
A Balatoni bebírók– inváziós fajok a tó vízrendszerében című alkotás számos szemléletes példán keresztül mutatja be az inváziós fajokat és az általuk okozott természetvédelmi problémákat. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet filmjében a fecskemoszatoktól kezdve a kagylókon át a halakig láthatunk példákat jövevényfajokra. Némelyikről egyelőre még nem tudni, jelenléte milyen hatással lesz a környezetére, más fajok esetében már sajnos nagyon is egyértelműek a következmények.
A film nyitóképein színes halak úszkálnak a vízben, mintha valahol a trópusokon lennénk. A valóságban azonban a Hévízi-tó termálvizes kifolyójában éldegélnek ezek a trópusi sügérek. Hogy hogy kerültek ide? Életüket akváriumi halként kezdték, majd gazdájuk megunva őket, itt engedte őket szabadon. Mivel a víz itt egész évben meleg, a trópusi halak egész évben remekül elvannak.
Egy idegenhonos faj akkor válik invazívvá, ha tömegesen elszaporodik és teljesen átalakítja a rendelkezésére álló területet.
A törpeharcsa klasszikus példája ennek a folyamatnak. A fajt eredetileg azért telepítették be, mert nagy gazdasági hasznot vártak tőle. A törpeharcsa viszont Európában stratégiát váltott, nem nőtt nagyra, mint eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában, cserébe viszont rendkívül szapora lett. Mostanra mindenhol elterjedt és nem lehet megszabadulni tőle.
A filmben ellátogatunk az ország valaha volt legjobb lápi pócos élőhelyére, ahol ma már lápi pócot alig találni, a Távol-Keleten őshonos amurgébből viszont annál több van. 1912-ben egy természettudós négy amurgébet vitt magával Szentpétervárra. Néhány év múlva szabadon engedte a halakat egy tóba. A következő évtizedekben több hasonló eset is történt, és a faj ezekről a helyekről terjedt tovább nyugat felé, és került ide hozzánk is. A lápi póc 60 millió éve itt van már, mostanra viszont nagyon rossz helyzetbe került; a megfelelő élőhelyek fogyatkozása mellett az alig 25 éve itt lévő amurgéb sodorhatja végveszélybe.
Amurgéb
De nemcsak inváziós halak vannak jelen a Balaton vízrendszerében, épp úgy találni növényeket, kagylókat, csigákat vagy rákokat is.
Ez utóbbiak közé tartozik az Észak-Amerikában honos cifrarák, amit a 19. század végén telepítettek be Európába, de olyan agresszívan terjed, hogy ma már húsz ország természetes vizeiben van jelen. A legnagyobb probléma vele az, hogy hordozza a rákpestist okozó gombát, ami őt nem betegíti meg, őshonos rákjainkra nézve ez a betegség viszont halálos.
Mindenki, aki valaha strandolt már a Balatonnál, találkozhatott, pontosabban rálépett már a kicsi vándorkagylóra. Ez is egy inváziós faj, amit 1932-ben írtak le először nálunk. Ráadásul nem jött egyedül, vele utazott a tegzes bolharák is, ami mára szintén invázióssá vált. De egy jövevényt is kiszoríthat egy másik messziről érkezett faj. 2008-ban találták meg először a kvagga kagylót a Balatonban, személyében pedig a vándorkagyló erős konkurenciára talált. Mára a tó nagy részében a kvagga kagyló kiszorította a másik fajt, a Keszthelyi-medencében viszont egyelőre egymás mellett élnek.
Mindezek a folyamatok a szemünk előtt zajlanak, ráadásul a klímaváltozás hatására egyre több trópusi, szubtrópusi faj is jelen van nálunk, és képes nemcsak túlélni, de terjedni is.
A rendező és operatőr Drexler Szilárd dr. Takács Péter halbiológus vezetésével és az intézet kutatóinak részvételével egy éven át forgatta a filmet, amellyel kapcsolatban itt találtok még több érdekességet.
