Ma már itthon is egyre több helyen alakítanak ki virágzó kis réteket a szőlészetek sorközeiben, a gyümölcsösökben, a szántóterületeken vagy akár a kiskertekben. Ezek a vadvirágos sávok táplálják és óvják a talajt, nem beszélve arról, hogy nagyon szépek is.
Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) a tavaszi vetések idején arra biztat, hogy különleges virágos sávok kialakításával tegyük sokszínűbbé, gazdagabbá földjeinket, legyen az akár egy szőlőültetvény, szántó vagy a kiskertünk.
A nagyüzemi mezőgazdaság által létrehozott monokultúrák nagyon sérülékenyek, különösen abban az esetben, ha történik valami olyan, ami gyökeresen megváltoztatja termelési feltételeket – mint például a klímaváltozás. Ha azonban van változatosság, egy adott területen sokféle növényfaj él, akkor az alkalmazkodásra is nagyobb esély van. Ezt segítheti elő a virágos növénytakaró, illetve a vadvirágos szegélyek kialakítása.
Hazánk legnagyobb fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó kutatóintézeteként az ÖMKi 2012 óta vizsgálja, hogy miként hat a virágos sorközök kialakítása a szőlőművelésre. Borvidékeink általában hegyvidéken találhatóak, ahol kiemelkedő jelentőségű a talajtakarás szerepe az erózió elleni védekezésben is. A fajgazdag, őshonos fajokból álló növénytakaró azonban nemcsak az erózióvédelemben hasznos, hiszen kedvelt élőhelye azoknak az élő szervezeteknek is, amelyek egyes kártevőktől óvják meg a szőlőt. A kutatások azt mutatják, hogy a vadvirágos sávokban 50%-kal nagyobb arányban fordulnak elő a hasznos rovarok.
