Vannak helyek, amelyek legfőbb különlegessége nem egy látványos forma, a szédítő mélység vagy egy interaktív műsorszám, hanem egyszerűen maga a tény, hogy létezik. Ez pedig értékesebb lehet minden előbbinél. A Vas-hegy túraútja azokba az időkbe repít, amikor a házak csakis téglából és fából épültek, az utca végén túl pedig az ember által nem háborgatott természet birodalma kezdődött.
Hazánk nagy hegyvidékeit alighanem mindannyian ismerjük: a vadregényes Zemplén, a dimbes-dombos Bakony vagy éppen az utakkal átszőtt Mecsek. Mind egy külön kis világ, de vajon hány ilyen is lehet pontosan? Spoiler: sokkal több, mint ahogy azt gondolnánk. A hazánk legkisebb történelmi borvidékének otthont adó Somló, a baranyai Ólom-hegy alföldi homokdombja vagy a Medves bazaltfennsíkja, mind a környezetüktől merőben eltérő, különálló szigetek, megismételhetetlen természeti és kulturális értékekkel. A hasonló „minihegységeink” hosszú sorát gyarapítja a Szombathelytől nyugatra fekvő Vas-hegy is.
Felsőcsatáron bolt, szállás és étterem is várja az átutazókat
Egy kicsi, de meglehetősen sokszínű vidékről van szó.
Meredek oldalú hegyek, vadregényes erdők, mellettük pedig hatalmas szőlők, kincsekkel teli borospincékkel, na és a Pinka folyó szurdokvölgye, amely már önmagában megér egy hosszú felfedezőutat – egy alig tíz négyzetkilométer kiterjedésű területen.
A hegység erdős, keleti oldala félig körbeöleli Felsőcsatár községét, ahová a Szombathelyről átlagosan óránként induló autóbuszokkal is eljuthatunk, így ideális kiindulópontja a környék felfedezésének. A falun belül az Arany János utca végén lévő Pinka-hidat érdemes megcélozni, ahol a zöld kereszt és a zöld sáv jelzései különválnak.
Vaskeresztes szőlőhegyén százméteres magasságból nézhetünk körbe
Itt ér az első meglepetés, hiszen a „folyó” megnevezés bizony nem túlzó. A tízméteres szélességet elérő mederben normál vízállás mellett is öt köbméter víz folyik le másodpercenként a Rába felé. Innen a kereszt turistajelzésen indultunk a szőlőhegy felé, a túra második felére hagyva a könnyebbnek ígérkező Pinka-völgyet. A meredeken emelkedő aszfaltút rövidesen felvezet a szőlőskertek közé, majd többfelé ágazik. A szürkébe forduló, álmos novemberi idő elsőre talán lehangolónak tűnhet, pedig itt talán éppen az ilyen napok lehetnek a legalkalmasabb arra, hogy felfedezzük az erdők közé érő, félig elfeledett kertek világát.
Ösvények a múltba
Felsőcsatár és a Vas-hegy az I. világháborút követően kétszer cserélt gazdát: a trianoni békeszerződés értelmében 1920-tól előbb Ausztria területére került, azonban a hasonló sorsra jutott Sopron három évvel későbbi visszacsatolásának hullámait meglovagolva a lakóknak sikerült elérniük a visszatérést, amelyre 1923. május 1-jén került sor.
Nem tudni, hogy az események milyen összefüggésben állnak a szőlőhegyek életével, de tény, hogy az itteni portákon feltűnően sok homlokzatdísz emlékezik meg az 1920-as évekről mint a présházak építésének idejéről, főként 25 és 35 közti végződésekkel.
A rövidesen beköszöntő szocializmus évtizedei már jóval egyértelműbben hatottak a szőlőhegyek mai arcára. Az érinthetetlen Nyugat közelsége miatt a szőlőhegyre tartóknak minden esetben kötelező volt jelentkezniük a határőrségen, leadniuk az útlevelüket, majd este visszatérniük.
Aki tehát hétvégi mulatságokban, elvonulásokban vagy nagyszabású borászati ténykedésekben gondolkodott, annak a Vas-hegy nem bizonyult ideális helyszínnek. Ennek ellenére a családi szőlők nem tűntek el, de az itteni gazdálkodáson bizony nyomot hagyott a részleges elzártság. Ma, amikor az országhatár már régóta alig jelent többet egy útszéli táblánál, meglehetősen vegyes a kép: a hegyoldal magasabban fekvő, panorámás részein sorra épülnek az autós megközelítésre alapozó, impozáns házak, míg a völgy óriási gesztenyefái alatt százéves pincék alusszák Csipkerózsika-álmukat. Az újbor napjának elmúltával persze tudjuk, hogy a csend csak külsőség. A pincék már a jól sikerült 2019-es évjárat száraz vörös- és fehérborait őrzik. A régi házak omladozó vakolata mögött sokszor láthatóvá válnak az építőköveik, amelyek anyaga nem más, mint a helyben bányászott zöldpala. A „csatári kő” néven is ismert aktinolitos pala csak itt fordul elő hazánkban. Kis mennyiségben ma is bányásszák a falu határában. Főleg exkluzív díszítőanyagként használják.
A szőlőhegy legmagasabb pontján a Szűz Mária-kápolna áll, amely a kutatások szerint az itteni szőlőműveléssel egyidős, tehát a középkor óta dísze a tájnak. A legtöbbször zárt ajtó csak jeles alkalmakkor nyílik meg, legbiztosabban a május közepén tartott szőlőhegyi búcsú idején.
A Szűz Mária-kápolna Felsőcsatár fölött
A szomszédos telken a környék jóval fiatalabb látványossága, a Vasfüggönymúzeum terül el. A Goják Sándor egykori határőr magángyűjteményét bemutató kiállítótéren a környék életét évtizedekre meghatározó műszaki határzár elemei mellett a kiszolgálását végző eszközök és régi táblák is megtekinthetők. A múzeum hagyományos nyitvatartása sajnos a nyári időszakra korlátozódik, de különleges alkalmakkor télen is lehetőség nyílhat a bejárására.
A szőlőhegy országhatár felőli oldalán szinte megállt az idő. És a határnyitás óta is csak alig haladt
A legcsendesebb vadvíz kanyarulatain
Az Alpokban eredő Pinka a Vas-hegy északi részét szeli ketté, és folyása során itt először, de nem utoljára alkotja hazánk és Ausztria határát.
Aki eddig azt gondolta, hogy Magyarország egyetlen látványos folyóvölgyét a pompás Dunakanyar jelenti, az máris felveheti a bakancslistájára a Pinka-áttörést.
A folyó partja fölött színes információs tábla jelzi az ide elvezető út kiindulópontját. Az ösvény első szakasza szinte elveszik a magas aljnövényzetben, de aki nem látná, merre is vezet az út, az a hallása alapján is tájékozódhat: egy közel ötméteres, mesterséges vízesés formájában dübörög a víz a közelben.
A Pinka-szurdok kapujában
A fákon túl fel is tűnik az egykori malom (az 1920-as évektől vízerőmű), amely ugyan jó állapotú, de jelenleg sajnos zárt magánterület. Az ökológiai folyosóként működő hallépcsőn túl azonban egy csapásra a civilizáció összes nyomát magunk mögött hagyjuk.
Az egykor szigorúan őrzött határ közelsége itt kisebb csodát tett a vidékkel. A természet háborítatlan menedéke maradhatott itt fenn, amelynek még a tudományos kutatása is csak az 1990-es évektől vált lehetővé.
Ekkor nyert megerősítést a völgy páratlan élővilágának létezése: védett fajok sokasága, többek közt erdei szitakötők, vidrák, illetve újabban hódok leltek otthonra a háborítatlan élőhelyen. A hegyoldal gyertyános-tölgyesei is szinte ősi állapotukban maradhattak fenn.
A Vasfüggöny-múzeum
Rejtett vadon
A hegyek közé ékelődő vízfolyás szurdoka a bodajki Gaja-szurdokot idézi, csak jóval nagyobb méretekben. Az ottani parkerdőnek azonban itt nyoma sincs, a keskeny ösvényen megtett út közel fele kidőlt fák kerülgetéséből áll, néhol nem is könnyű terepviszonyok között. A völgyet árvíz idején teljes szélességében elönti a Pinka, amelynek szabálytalan kanyarulatai ilyenkor akár rövid idő alatt is új formát ölthetnek.
A parton sétálva a tükörsima víz szinte állónak hat, azonban a hely esszenciája itt nem is a túrázás, sokkal inkább a megállás.
A szurdok belső vidékét egyedül a természet formálja
Néhány perc a parti avarban ülve, és máris megelevenedik körülöttünk az erdő. Elsőként a víz mozgása válik szembetűnővé, amelynek sebessége néhol meglepően nagy, akár a Dunáé. Nem lehet könnyű az erdő vadjainak, amelyek a több helyen is látható gázlókon közlekednek a két part között. Előbb-utóbb az erdő madarai is látótávolságba merészkednek, de a szintén itt élő nyestek és borzok megpillantásához már különleges szerencse kell.
Bő egy kilométer után, immár az ausztriai Pinkaóvár (Burg) határában szélesedik ki újra a völgy, azonban aki idáig eljut, az a kanyargós úton már a fenti távolság dupláját tette meg. Az ősi táj végét – kissé illúzióromboló módon – egyértelműen jelzi a szennyvíztisztító üzem, valamint a fölötte lévő kőbánya kerítése. Még szerencse, hogy ezek az üzemek szigorú környezet- és természetvédelmi előírások mellett működnek, látótávolságon túl pedig valóban alig hatnak a völgy életére. Innen az út immár visszafelé vezet, és a közelgő sötétedésre tekintettel mi sem terveztünk más irányt venni. Aki azonban szerencsésebb időben érkezik, az a völgyben kiágazó Vasfüggöny turistaút zöld sáv jelzésén tovább is kirándulhat a Vas-hegy déli szőlői és az alattuk fekvő Vaskeresztes község felé, amely látványosságok két-három óra alatt érhetők el innen.
A cikk a Turista Magazin 2019. december - 2020. januári számában jelent meg. Korábbi lapszámainkat ide kattintva érheted el.
