A Velencei-tóról legtöbbünknek a nyüzsgő strandok, a színes gumimatracok, a tejfölös lángos ugrik be elsőnek. A tónak azonban van egy csendesebb, nyugalmasabb arca is, amit a vízen és a szárazföldön egyaránt érdemes felfedezni.
Első kirándulásunkra hajóval indultunk, utunk célja a Velencei-tavi Madárrezervátum volt, mely a tó nyílt vizes területeitől eltérően nádszigetekkel tagolt. A rendhagyó kirándulás során közelről megnéztük az úszólápokat, melyek ma már ritkák Magyarországon. Védelmük azért is fontos, mert több ritka növény is él rajtuk, mint például a tőzegpáfrány vagy az orchideafélékhez tartozó hagymaburok, melynek itteni 3500 töves állománya a legjelentősebb hazai előfordulás.
A hajózás után természetesen a szomszédos Dinnyési-fertőt is bejártuk, immár gyalogosan, ahol idén egy közel 150 fészkes gémtelepen kanalasgémek, nagy kócsagok, szürke és vörös gémek, bakcsók költenek, közelükben bölömbika és törpegém is fellehető, sőt az utóbbi években a ritkaságnak számító batlával is találkozni. A telep a nádrengeteg közepében van, oda persze nem lehet bemenni, de a fertő így is sok érdekességet kínál, melyek megismeréséhez érdemes túrát tenni a Madárdal tanösvényen.
Tippek és hasznos infók a Turista Magazin július-augusztusi számában.
JÚLIUS-AUGUSZTUSI SZÁMUNKAT ITT TUDOD ONLINE MEGRENDELNI, ELŐFIZETNI PEDIG ITT TUDSZ RÁNK.
