Jövőre nálunk startol a legendás Giro d’Italia, amit Olaszországban pont úgy kezelnek, mint egy nemzeti ünnepet: hatalmas buli nemre és korra való tekintet nélkül.
Néhány hete került nyilvánosságra a hivatalos bejelentés, mely szerint a 2020-as Giro d’Italia kerékpáros körverseny Budapestről fog indulni, illetve további két szakasznak ad otthont országunk. Valószínűleg a hír hallatán a kerékpárrajongók extázisba estek, míg a kerékpársporttól távol állók nem biztos, hogy tudták hova tenni ezeket a dallamos szavakat. Nem kis eseménynek néz elébe Magyarország a jövő évben, így érdemes körüljárni a témát, és közben az is kiderül, hogy a szinte vallásos áhítattal körülvett, feszülős ruhás bringásokhoz hogyan kapcsolódik a természetjárás, turizmus.
Még leírni is hihetetlen, hogy az idei olasz körverseny a 102. szervezés, hiszen 1909 óta vívnak érte a kerékpárosok minden évben a nyári szezon elején. Az előző évszázadban csak a két világháború tudott gátat szabni a versenynek. A Giro d’Italia a három nagy „háromhetes verseny” egyik tagja a Tour de France és a Vuelta a EspaĂąa mellett. 23 nap alatt, csupán két napnyi pihenőt engedve, több ezer kilométert megtéve kerekezik körbe Olaszország legszebb és sokszor legkeményebb emelkedőit. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mit keres egy olasz körverseny Magyarországon.
Giro d’Italia 1938-ban
Az első 47 évben az útvonal az ország határain belül maradt, aztán 1965-ben látogatott a Giro San Marinóba, ami még nem jelentett akkora kiruccanást. Később a mezőnyt alkalomszerűen vendéglátó országok között volt Belgium, Franciaország vagy éppen Görögország is, aztán 2010-től kezdve állt be a rendszer. Minden páros évben külföldről indul a verseny, míg a páratlan években marad országon belül a viadal. Így a tavalyi jeruzsálemi rajtot követően a jövő évben Budapestről indulva mérik össze erejüket a világ legjobb kerekesei.
És hogy miért fontos ez Magyarországnak azon kívül, hogy egy hatalmas fesztivállá növekedő sporteseménynek adhat otthont, és testközelből élvezhetik a verseny izgalmait a kerékpárszerető emberek tízezrei? Ha valaki már látott kerékpárverseny-közvetítést, akkor tudhatja, hogy nem tíz percről beszélünk. Gyakran a verseny mellett, ahol a karaván halad, bőven van idő beszélni a tájról, a történelmi múltjáról, nem említve a lélegzetelállító helikopteres felvételeket. Ebben a három napban lehetőségünk lesz úgy megmutatni az ország legszebb pontjait, hogy a közvetítést tízmilliók követik majd figyelemmel szerte a világban.
Mit érdemes eltanulni az olaszoktól e témát illetően? Nem túlzás azt mondani, hogy vallásos imádattal tekintenek ezekre a bringásokra, és minden egyes település megtiszteltetésnek tekinti, ha a körverseny útvonala érinti őket. Már órákkal a mezőny érkezése előtt megtelnek a feldíszített utcák emberekkel. Ritkán látni ennyire változatos összetételű tömeget, hiszen az 5 éves gyerektől a 90 éves idősebb korosztályig mindenki képviselteti magát, férfiak és nők vegyesen. Sokan asztallal, székkel ülnek ki az út szélére, és eszegetve, iszogatva ünneplik a versenyt, míg mások lakóautóval követik a versenyzőket, és grillezéssel ütik el a várakozás idejét. Nem túlzás azt mondani, hogy az egész város végigállja az utakat, nem beszélve a rengeteg turistáról, akik a színes forgatag miatt érkeznek.
Garantálhatom, és tapasztalatból mondom, hogy testközelből lehet átérezni igazán az olaszok kerékpárszeretetét, hogy ez mennyire is szerves része a kultúrának és a hétköznapok. Természetesen a száz éves múlt kellő alapot adott ennek a fanatizmusnak a kialakulásához. A televízió képernyőjén keresztül ugyan látható ez az életérzés, de teljes valójában csak a helyszínen érthető meg igazán. Az idei Giro d’Italián volt szerencsém ezt megtapasztalni, pl. autóval több szakaszon is kb. 2 órával a versenyzők megérkezése előtt végighaladtunk az útvonalon, és még így is tömegével álltak az érdeklődők az út mentén. Nem beszélve arról a rengeteg emberről, amikor csak szűk fél órával jártunk a csapatok előtt. Szinte olyan hangulat fogadott minket, mintha egy fesztiválon hajtottunk volna át az autóval.
Igazán tiszteletreméltó, hogy a kerékpárosokon kívül itt mindenki másra is ugyanolyan kíváncsiak az emberek. Ez az egyik rajt után volt a leginkább megfigyelhető, hogy a pelotón elhaladtával senki sem moccant a járdákon, hanem hasonló lelkesedéssel fogadták az összes csapatautót, sőt tapsot és üdvrivalgást kapott az utolsó csapatbusz is. Azok a csapatbuszok, amelyekből pont ugyanúgy kamerázták a tömeget a szélvédőn keresztül, mint ahogy az emberek kamerázták a buszokat és a benne ülőket. Kell ettől szimbolikusabb jelenet arról, hogy a Giro sokkal több egy sporteseménynél?
A Giro d’Italia idei győztese: Richard Carapaz
Egy évünk van arra, hogy lélekben ráhangolódjunk erre a sportos fiesztára, és valamennyit ellessünk ebből a mediterrán hangulatból. Jó volna látni Magyarországon is azt a sportörömöt, fanatikus hangulatot, amely ezt a forgatagot jellemzi szakaszról szakaszra. Az érdeklődést tovább fokozva, még arra is meg van az esély, hogy akár magyar bringásért szurkolhatunk az út mentén, amire még a legoptimistább kerékpárrajongók sem mertek volna gondolni egy évvel ezelőtt.
