A világ Legjobb Ifjú Madárfotósának kiállításmegnyitójára mindenki kíváncsi volt

Engedjék meg az olvasók, hogy egy kicsit személyesebb hangnemben számoljak be erről az eseményről. Meg egy kicsit spoilerezek is, ugyanis a kiállítás megnyitóján a hazai természetfotózás két legnagyobb alakja is részt vett. Az egyik Daróczi Csaba volt, aki elfogadta Tomi felkérését, és megnyitotta a kiállítását. A másikat pedig csak később árulom el.

Két és fél évvel ezelőtt találkoztam először Tomival a Varázslatos Magyarország (VM) fotópályázatának díjátadóján, és nem tudtam nem felfigyelni az alig 13 éves fiúra, akit többször is a színpadra szólítottak egy-egy díj miatt. Kicsit meg volt szeppenve, amikor a ceremónia után elcsíptem egy miniinterjúra a szülei óvó tekintetével kísérve. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán is, Tomi pedig egyre erősebb képeket készít, olyannyira, hogy mind a VM pályázatán, mind számos nemzetközi pályázaton az élmezőnyben szerepel a felnőttek közt is. Az ifjúsági kategóriákban eddig idén két versenyben is ő lett az első, amelyekről mi is beszámoltunk: a Bird Photographer of the Year (BPOTY) pályázaton a világ Legjobb Ifjú Madárfotósa, az orosz Golden Turtle pályázaton pedig első lett a Természet a fiatalok szemével kategóriában.

Szerencsésnek tartom magam, hogy első találkozásunk óta nyomon követhetem Tomi útját, és a szüleivel is jó kapcsolatom alakult ki. Nem is lehet őket kihagyni Tomi történetéből, hiszen például édesapjával a természetfotózás kapcsán szinte közös projektről beszélhetünk, ugyanis együtt járnak fotózni és az utómunkában is sokat segít neki. A tavasszal készült nagyinterjúban erről is írtam, és amelyben a nemzetközi pályázatokról, mint új megmérettetési területekről is beszélgettünk. Lehet, hogy akkor még ők sem gondolták, hogy idén többször is fogunk beszélgetni az elért sikerekről, díjakról. Én biztosan nem.

Azt se gondoltam, hogy akkora médiafelhajtást kap az a cikk, amiben elsőként számolhattam be Tomi BPOTY-n elért első helyezéséről. De kapott, és Tomira nemcsak az írott sajtó, hanem több televízió is kíváncsi lett. Érthető, hiszen 15 évesen a világon a legjobbnak lenni ezen a területen nagy szó.

Amikor megtudtam, hogy kiállítása nyílik, egyértelmű volt, hogy mindenképp részt veszek rajta, pláne, hogy egy előadással is készült. Kíváncsi voltam, tudja-e az amúgy remek képeit szöveggel is megtámogatni. És tudta. Egyébként nem ez Tomi első önálló kiállítása, a csongrádi könyvtárban is volt már neki egy 2017-ben, sőt, előadásokat is tartott már idén, például a Természetjáró Fesztiválon. De talán ez az első alkalom, amikor eredményeinek köszönhetően már nagyon sokan várták, hogy falon is megnézhessék képeit. És ezúttal legújabb, az utóbbi 1-2 évben készült fotóit mutatja be.

Busszal érkeztem Csongrádra, és a megnyitó előtt még volt annyi időm, hogy elsétáljak a Körös-torokhoz, ami Tomi egyik kedvelt fotóhelyszíne is, én pedig mindenképp szerettem volna még a Tiszát is megnézni, mert nagyon megszerettem.

Célom felé tartva be akartam szerezni egy kis elemózsiát, így betértem egy útba eső, nagyon eldugott kis pékségbe a Szent Rókus katolikus templom mellett. Szerencsém volt, még pont nyitva találtam, az aprócska sütöde tulajdonosa és pékje, Lakatos János szolgált ki egy csokis buktával, és közben megemlítettem, hogy egy kiállításmegnyitóra érkeztem. Tudta, miről van szó, ő is oda készült az este, ugyanis Tomit kisgyerekkora óta ismeri, a család jó barátja. Sőt, előző nap Tomi maga gyúrta, sütötte itt vele a pogácsákat a kiállítás megnyitójára. Pár darab meg is maradt, amiből János megkínált, és körbevezetett az apró pékségben. Nem távozhattam anélkül, hogy ne álljak be péknek, egy már megsült kenyéren próbálhattam ki a kemencébe pakolást, amit újdonsült ismerősöm dokumentált is. Kiderült, hogy János fia is lelkes természetfotós, és Tomi egyik nagyon jó barátja. Megköszöntem a meleg fogadtatást, a dublőrkenyeret pedig ajándékba kaptam, amit másnap behoztam a szerkesztőségbe, hogy együtt falatozzunk belőle. Jánostól elbúcsúztam, de csak egy kis időre, hiszen a kiállításon újra találkoztunk.

A nem várt kaland után siettem tovább a Körös és a Tisza találkozásához. A népszerű strandhely ilyenkor már teljesen csendes, csak pár ember lézengett ott. Ledobva a cipőmet még sétáltam egyet a homokos parton, a kristálytiszta Tiszában, és ha lett volna időm és fürdőruhám, biztosan teljesen megmártóztam volna.

Nyugalom áradt a helyből, csak a víz finom mozgásának hangjai hallatszottak, teljesen meg tudtam érteni, Tomi miért tölt sok időt itt is, a Tisza közelében.

Lassan indulnom kellett vissza a Csemegi Károly Könyvtárba, a kiállításmegnyitó helyszínére. Mikor odaértem, már tele volt emberekkel, nagyon sokan kíváncsiak voltak Tomi képeire és előadására. Rengeteg rokon, szomszéd, tanár, iskolatárs, barát, ismerős jött el, és sokan az újságokból, tévéből megismert fiút és képeit szerették volna élőben látni. Ahogy a cikk elején félig elspoilereztem, két illusztris látogatója is volt az estének, a hivatalosan megjelent Daróczi Csaba mellett Magyarország legismertebb, és talán egyetlen hivatásos természetfotósa, Máté Bence is eljött Tomi kiállítására. Bence egy saját albummal érkezett, amit ajándékba hozott Tominak, dedikálta is neki, amelyben gratulált az Év Ifjú Madárfotósa címhez.

Daróczi Csaba a megnyitón sokat beszélt a fiatalok motiválásáról, és mint testnevelő tanár, nem véletlenül hozta fel a sportot, mint hasonlatot, amelyhez ugyanolyan kitartás és elszántság szükséges, mint a természetfotózáshoz. Fontosnak tartja, hogy mindenki, aki fényképez, találjon rá a saját, egyedi látásmódjára, ami megkülönbözteti a képeit a többiekétől, és erre ösztönzi Tomit is.

Beszélgettem Csabával a megnyitó után, és elmondta, nem érte meglepetésként Tomi felkérése, hiszen az utóbbi időben amúgy is sokat találkoztak nemzetközi pályázatok átadóin, és fotózni is voltak együtt nem olyan rég. Tomit nagyon tehetségesnek tartja, és mindenképp arra buzdítja, hogy találja meg a saját stílusát. Úgy gondolja, hogy a természetfotózásban is nagyon fontos, hogy mindig valami újszerű, valami egyedi látásmódú kép készüljön. Bár azt is megállapítottuk, hogy manapság ebben a vizuális dömpingben, amiben élünk, nagyon nehéz friss, még meg nem fotózott képet produkálni. Csaba talán ebben, az egyedi látásmód megtalálásában tudja segíteni Tomit. Megkérdeztem, melyik kép tetszett neki legjobban a kiállításon, mire egy elég friss, denevéres fotót említett meg, amit most azért nem tudunk nektek megmutatni, mert ezzel a képpel Tomi még szeretne pályázni, és vannak olyan versenyek, ahol kikötés, hogy nem jelenhet meg korábban máshol a pályázott fotó. Viszont menjetek el a kiállítására, ami egészen év végéig várja látogatóit, és ott megleshetitek ezt a bizonyos képet is.

Érdekes volt látni egymás mellett Daróczit, Máté Bencét és Tomit, ugyanis anno a 17 éves Bencét is Daróczi Csaba vette kicsit a szárnyai alá, és többször mentek ki terepre együtt fotózni. Bencét is megkérdeztem, mit tudna mondani Tominak tanácsként, de ő úgy van vele, hogy nem szeretné befolyásolni a fiatal fiút. Ugyanis úgy látja, megvannak a saját elképzelései, akárcsak anno neki.

A megnyitó után a két „öreg róka”, Csaba és Bence, egymás mellett állva figyelte és hallgatta Tomi kalandos történeteivel tűzdelt előadását. Én pedig meglepve tapasztaltam, hogy az a két évvel ezelőtti, kissé megszeppent fiú mennyire kinyílt, és felnőtteket lepipáló határozottsággal mesélt a képeiről, a fotózásról és magáról. Mindezt szemtelenül jó humorérzékkel tette.

A fotói között több hagyományos és timelapse videót is levetített, az előadás eleji kis vadmalacok fotója és a hozzátartozó videó egyből belopta magát a közönség szívébe. Ezt most meg is mutatjuk nektek:

Rengeteg kulisszatitkot tudhattunk meg Tomi munkamódszereiről, kedvelt fotós helyszíneiről, és többször kiemelte a helyes drónhasználatot is, hiszen nagyon sokat használja Tomi ezt az eszközt fotózásai során. A természetfotókhoz, vadállatok fényképezéséhez igénybe vett drón elég nagy vitákat vált ki mostanában, és egy nemrég történt sajnálatos eset miatt Tomi is fontosnak tartotta, hogy erről szó essék. A drón helyes kezeléséhez hozzátartozik, hogy lassan, óvatosan és megfontoltan kell közelíteni vele a vadakhoz, így nem zavarja meg őket a szerkezet. A BPOTY pályázatra készült nyertes fotója, Az élet bölcsője is így készült.

Az előadás után rengetegen lecsaptak Tomira, alig tudtam kiszabadítani egy fotó erejéig a gratuláló emberek közül. És élete első fotódedikálásán is túl van, a helyszínen ugyanis meg lehet vásárolni képeit, természetesen a falon lévő példányok a kiállítás végéig ott maradnak, de Tominak több képéről is van plusz nyomtatott és kasírozott példánya.

Interjúkat is készítettek vele, és a helyi médián felül a csongrádi gimnáziumból is több fiatal érkezett a megnyitóra, akik a suliújságba készítettek vele riportot.

Hosszú este volt, és mivel én már Budapestre nem tudtam volna visszajutni, már korábban elfogadtam Tominak és családjának kedves invitálását, hogy megszálljak náluk. Így este még sokat beszélgettünk, előkerültek régi, Tomi készítette képek a számítógépen, még a buszos, vonatos időszakból, ekkor olyan 5-6 éves lehetett. De a korábbi kiállításainak anyagát is végiglapozhattam, amelyek 2-4 éve készültek. Ezekből kiválogattam párat, amelyek nekem nagyon megtetszettek, és most megmutatom nektek is:

Végiglapozhattam azoknak a nemzetközi pályázatoknak az albumait, amelyeken Tomi remekül szerepelt, így magam is tapasztalhattam, mennyire professzionális mind tartalomban mind kivitelezésben az orosz Golden Turtle album, ami tényleg lenyűgöző.

Megkérdeztem Tomit és az apukáját, vajon meddig szeretnének együtt kalandozni a természetben, amelyre Tominak egyértelmű volt a válasza: ameddig csak teheti, édesapjával szeretné járni kedvenc helyeiket, és újabbakat is felfedezni. Nagyon élvezi az együtt töltött időt, amit kicsit irigykedve hallgatok, hiszen nem sok ilyenről tudni, hogy egy kamasz ennyire lelkes legyen a szülőkkel közös programokkal kapcsolatban.

Már nagyon későre járt, Tomi is és szülei is elfáradtak a sok izgalomban, teendőben, így mindannyian nyugovóra tértünk. Tominak muszáj is volt, hiszen másnap kémiából és fizikából is egy dolgozat megírása várt rá.

Örültem, hogy ott lehettem ezen az eseménydús estén, kívánok Tominak még sok-sok kalandot a természetben, és készítsen minél több szép és izgalmas fotót, hogy aztán mi is rácsodálkozhassunk arra a világra, amit ő lát belőle.