Időről-időre keressük a kihívásokat, a felfedezésre váró új tájakat, a bizonyos szempontból kihagyhatatlan utakat. Akadnak olyan ösvények, amiken talán csak egyszer megyünk végig az életben, de soha nem felejtjük őket. Összegyűjtöttük a legkülönlegesebb túraútvonalakat a világ minden tájáról.
A legnépszerűbb: Inka Ösvény, Peru
Sokak álmának netovábbja a perui Inka Ösvény, és a jelek szerint épp elegen vannak azok is, akik eljutnak ide, és három- vagy négynapos menetelés után megpillanthatják Machu Picchu ikonikus romjait.
Naponta legalább kétszázan kelnek útra, évente pedig több mint 25 000 kalandvágyó turista járja végig az ösvényt.
A napi limit 500 fő, ennél többnek nem ad ki engedélyt az ösvény fenntartója, és emiatt hiába a világ legnépszerűbb túraútvonala, szerencsére egyáltalán nem zsúfolt.
Az eredetileg inka zarándokok által kitaposott ösvény alapvetően 4000 m körüli magasságban kanyarog, a legmagasabb pontja, a Dead Woman’s Pass („Halott Asszony Hágója”) 4215 m magasságban szeli át a hegyet. Az alacsony oxigénszint miatt kevesen nyilatkoznak utólag úgy az Inka Ösvényről, mintha végiglebegtek volna rajta – annak ellenére, hogy helyi serpák is segítik az utat.
Mindenképpen engedéllyel rendelkező túraszervező csapattal kell lejárnod az ösvényt, önálló engedélyeket nem adnak ki. Persze, nem kell olimpikonnak lenni a teljesítéshez, de azért senki ne induljon neki közvetlenül a kanapéról. Érdemes előzetesen információkat begyűjteni a hegyibetegség megelőzéséről is. Az a hír járja, hogy az időjárás erősen változó, úgymond négy évszakos, nagyjából mindenre fel kell készülni ruházat szempontjából.
Mindezek hamar elfelejtődnek, amikor meglátjuk ezt a vitathatatlanul lélegzetelállító kilátást, ami oly sokszor meredt már ránk az évek során a létező legváratlanabb helyeken: mondjuk a művelődési ház falán vagy a fogorvosi rendelőben, egy magazin címlapjáról.
A többhónapos túrák királya: Appalache túraútvonal, USA
Bár szigorúan véve nem a leghosszabb az USA-beli Appalache-hegységet átszelő ösvény, a távolsági rekorderek közül mégis kimagaslik. Annak ellenére ugyanis, hogy a felrajzolt 3500 km-t az átlagos túrázó 5 és 7 hónap között tudja lejárni (a rekorder egyébként 45 és fél nap alatt teljesítette az egészet 2017-ben), mégis rengetegen vágnak bele minden évben, nagyjából 3000 túrázó.
Beszédes a lemorzsolódási arány, ugyanis az indulók közül csak minden negyedik veheti át a „Kétezres” tanúsítványt (utalva a kicsit több mint kétezer mérföldes távra). És ha már nagy számokkal dobálózunk, a túraösvény karbantartásához évente 6000 önkéntes 250 000 munkaórával járul hozzá.
Zsinórban fél éven át túrázni nyilván nem mindenkinek van ideje, úgyhogy a mi Kéktúránkhoz hasonlóan arra is van lehetőség, hogy ne egyszerre, hanem vissza-visszatérve a különböző szakaszokra, akár egy évnél hosszabb idő alatt teljesítsük a távot. A 14 amerikai államon átívelő útvonal a Maine állambeli Katahdintól a Georgiabeli Springer Mountainig tart - vagy éppen fordítva. A legnépszerűbb változat szerint tavasszal érdemes Georgiából nekivágni, hogy mire a legnehezebb hegyi szakaszok következnek, már kellően megerősödjünk.
A legnagyobb tengerszint feletti magasság, amivel itt meg kell birkóznunk, 2025 m.
A hatalmas földrajzi kiterjedés miatt nem meglepő, hogy a hegység a legváltozatosabb ökoszisztémáknak ad otthon, így akit a túrázáson túl a flóra és fauna is rabul ejt, az itt nem fog csalódni: a 140 fafaj alkotta erdőkben számtalan vadállat bukkanhat fel.
Hogy mi benne a legnagyobb kihívás? Itt mindennek klappolnia kell: testileg és lelkileg is bírni kell a megpróbáltatásokat, egyrészt az időjárás, másrészt a terep változatossága miatt. És persze a logisztikának is rendben kell lennie, hiszen fél évnyi élelmiszert mégsem cipelhetsz magaddal.
A legmagasabban fekvő: Everest Base Camp, Nepál
A Mount Everest említése az extrém kihívások képét hívja elő, ám kevesen tudják, hogy az átlagos földi halandó is fel tudja annyira fejleszteni az állóképességét, hogy az Everest alaptáborba gyalog eljusson. Ráadásul nem is olyan hosszú az út, 130 km, amit fittségtől függően 9 és 15 nap között lehet megtenni. Az ösvény jól karbantartott, és nem szükséges technikaihegymászó-tapasztalat a teljesítéséhez. Gazdag kultúra, parádés hegyi panorámák, izgalmas ételek, Katmandu színes városa – ezen a feledhetetlen túrán minden együtt van.
Ami a kulturális élményt illeti, a serpák a létező leghihetetlenebb helyeken építettek kolostorokat, amiket az út során megnézhetünk. Végül, de nem utolsósorban, felhágva az 5644 méteres Kala Pattharra, ott magasodik előttünk a Mount Everest. Ezt a látványt senki sem feledi.
Bár nem a sivatagban túrázol, itt is sokat kell inni: napi 4 liter víz fogyasztása ajánlott. A légzéstechnika, az alacsony pulzusszám, a kiváló folyadékpótlás és a tempó meghatározása egyaránt rendkívül fontos a biztonság és a siker érdekében. Emellett remek fizikai kondícióra is szükség van ahhoz, hogy nagy magasságban több ezer lépcsőfoknyi magasságot tudjunk teljesíteni egy megtömött hátizsákkal.
A legnehezebbnek tartott: Kalalau Trail, Hawaii, USA
Ha a fentiek alapján azt hittük volna, keménységben már megvan a győztes, hát tévedtünk: a mindössze 35 km hosszú Kalalau ösvény Hawaii-on kenterbe veri őket, és még a kilátás is feledhetetlen, hiszen az út teljes egészében a Csendes-óceán mellett halad. Az ösvény legmagasabb pontja csupán 1200 m, de sík szakaszokkal egyáltalán ne számoljunk.
Vagy felfelé mászunk, vagy lefelé ereszkedünk, amit a gyakori esőzés és csúszós talaj jelentősen megnehezíthet. Ha beleszámítjuk, hogy az útvonal a tengerparton indul és oda is érkezik, és közben nincs más, csak a fel vagy le irány, máris jókora össz-szintemelkedés jön össze. Az átlagos túrázó két nap alatt teljesíti a távot, ám – a sík terep hiánya miatt – csupán egyetlen helyen lehet sátrat verni és megaludni, nagyjából a táv fele után.
Az úton nincsenek technikás részek, de a nehézség valamelyest változó. A parádés panoráma jelen esetben még akár hátrányként is értelmezhető. Alapvetően mindenhol borzalmasan meredek az ösvény, ám a Crawler’s Ledge („Kúszók párkánya”) szakaszon egyáltalán nincs kapaszkodási lehetőség, még egy árva bokor sem, ami fogódzóul szolgálhatna.
A fentiekből adódóan sajnos az ösvényen rendszeresen történnek végzetes balesetek. Nem csupán a sziklákról zuhannak le, de a már említett zivatarok, felhőszakadások is gondot okozhatnak: egy alkalommal, 2014-ben például a hatóságoknak 121 túrázót kellett két nap leforgása alatt lehozniuk a hegyről, mert a megáradt patakokon nem lehetett átkelni.
A legfestőibb: Tour du Mont Blanc, Franciaország, Olaszország, Svájc
Valószínűleg nem könnyű győztest hirdetni a legfestőibb kategóriában, hiszen a túraösvények egyik sajátossága, hogy jobbára hegyen futnak, emiatt panorámapontokat érintenek, vagy akár végig bombasztikus vizuális élményt nyújtanak, mint a hawaii Kalalau ösvény is. Mégis… mi lehetne annál is szebb, mint körbejárni a Mont Blanc-t?
A Tour du Mont Blanc útvonal, amely a francia Alpokban található, Chamonix-ból indul, és 11 szakaszra oszlik, amelyeket a résztvevők tetszésük szerint teljesíthetnek. A 3 országot érintő, 170 km-es körtúra csak nyáron járható, június közepétől szeptemberig, hószezonban nem teljesíthető, bár vélhetően akkor is káprázatos lenne a látvány.
Noha a teljes útvonal lejárása 10-11 napot vesz igénybe, a számos kiindulópont által kínált rugalmasság lehetővé teszi, hogy tetszőleges számú napon át élvezzük a kihívást, akár egynapos túrán, akár egy hosszú hétvégén vagy egy héten át. Az átlagos tengerszint feletti magasság 2655 m, így ha a hétköznapokban ügyelünk a fittségre, ez is menni fog. Ami szintén segít, hogy nagyjából ötkilométerenként találunk egy hegyi kunyhót, ahol megalhatunk. A legmenőbb közülük a Refuge Bellachat, ahol poharunkat a lemenő nap fényében fürdő Mont Blanc-ra emelhetjük.
