A vizesélőhelyek 90 százaléka eltűnt, és a maradék is veszélyben van

Február 2. a Vizesélőhelyek Világnapja, melynek lényege, hogy felhívja a figyelmet ezek veszélyeztetettségére. Magyarországon sem rózsás a helyzet, nem véletlenül tűnt el például a viza és a pelikán.

Szerző:
WWF
Fotó:
WWF / Goran Safek
knp.nemzetipark.gov.hu
MME / Máté Bence
2018. február 2.

Február 2. a Vizesélőhelyek Világnapja, melynek lényege, hogy felhívja a figyelmet ezek veszélyeztetettségére. Magyarországon sem rózsás a helyzet, nem véletlenül tűnt el például a viza és a pelikán.

Se vizánk, se pelikánunk

 

A vizesélőhelyek lehetnek folyóvizek és tavak partján lévő, állandóan vagy időszakosan vízzel borított területek, de a vízfolyásoktól és tavaktól távol lévő mocsaras, ingoványos területeket is ide soroljuk. Hazánkban ezek számos formában fellelhetők: a lápok, mocsarak, folyók ártéri élőhelyei, sekély tavak, holtmedrek és a szikes tavak is ide tartoznak.

 


A WWF adatai szerint az emberi tevékenység következtében a Föld vizesélőhelyeinek 87 százaléka elpusztult az utóbbi századokban, arányuk csak az elmúlt 40 évben 30 százalékkal lett kevesebb. Az ott élő fajok populációi világszerte 81 százalékkal csökkentek. A Duna a forrástól a torkolatig egykori ártereinek mintegy 68 százalékát elveszítette, a Tisza hossza pedig alig kétharmadára rövidült.


A legújabb adatok szerint Magyarországon a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota. A hazai folyók természetes árterületei eredetileg az ország közel 23 százalékát érintették, mára ennek több mint 90 százaléka elpusztult. Emiatt számos ritka, ikonikus faj tűnt el. A halfajok közül ilyen a viza és a sőregtok, míg a vizesélőhelyekhez köthető madarak közül már nem fészkel nálunk a rózsás gödény - más néven pelikán -, a borzas gödény, a tavi cankó és a kékcsőrű réce sem.

 

 

Víz: az élet forrása

 

A folyók és az őket kísérő hullámterek, valamint a vizesélőhelyek a folyószabályozások előtt a hazai lakosság hasznára is váltak: a horgászat és a halászat, az ártéri legeltetés, a gyümölcsösök, rétek és kaszálók vízigénye csak néhány példa a sok közül. A szabályozásokat követően azonban radikálisan átalakult kapcsolatunk a folyókkal. Romlottak az adottságok, de új lehetőségek is megjelentek: teret kapott az ivóvízszolgáltatás (Magyarországon 4 millió ember fogyaszt parti szűrésű vizet), a rekreációs és szabadidős tevékenységek és az ökoturizmus. Ha azonban a folyók állapota tovább romlik, és elvesznek a természetes partszakaszok, holtágak és mellékágak, akkor az emberek számára nyújtott előnyök is eltűnnek.

 

 

Milyen veszélyek fenyegetnek?

 

A vizesélőhelyek hiánya nagyban megnöveli a társadalom sérülékenységét a szélsőséges természeti hatásokkal szemben. A folyók vize ma már a mellékágakba és holtágakba is egyre ritkábban jut el. Ahová pedig nem ér el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.

 


A folyók szabályozása miatt alig 200 éve zajló drámai változásokkal még a bámulatos alkalmazkodó képességű folyók és vizesélőhelyek sem tudták tartani a lépést. Helyreállításuk az emberek előtt álló feladat.

 

Kapcsolódó cikkeink:

A Vendvidéken jártunk, mesebeli erdőket láttunk

Természetvédelem a harcmezőn

Köszöni, jól van a zempléni hiúz

Túra a Nagy-hárs-hegyi örökerdőben

 

Cikkajánló