Ahol a Közép-dunántúli Piros túraútvonal elhagyja a Vértest, de még nem ért át a Gerecsébe, ott egy festői környezetben találjuk Csabdit és egy különleges romtornyot.
A Zsámbéki-medencében fekvő Csabdi nem tartozik a kiemelt túracélpontok közé, annak ellenére sem, hogy a piros vándorúton kívül a Mária-út, egy bringaútvonal, és egy sárga jelzés is erre vezet. A közelben halad el az M1-es autópálya, illetve az 1-es főút, a vasút és Bicske városa pedig a szomszédban van, tehát akár forgalmas hely is lehetne, mégis inkább csak csendes áthaladópontként tekint rá a turista, ahol különösebben nincs miért megállni. Nem ismerik sokan ezt a helyet, annak ellenére sem, hogy az alig több mint 1300 lelket számláló község négy meseszép templommal (beleszámolva a Csabdihoz tartozó Vasztély Magyarok Nagyasszonya-templomát), valamint egy múltba vesző emlékű Árpád-kori templomrommal is büszkélkedhet. E mutatós műemlék mellet közvetlenül elhalad a piros túraútvonal, ahol a vándor egy kicsit meg is pihenhet, miközben a panorámás hegyoldalból szemlélheti a tájat.
Az ódon falak, romok általában felkeltik az emberek érdeklődését, de itt a történelmi miliőhöz a nyílt tér, a kilátás is hozzá tesz valami pluszt, amitől még hívogatóbb a helyszín. Első pillantásra nem tűnik jelentősnek a romtemplom, de falai közelebbről vizsgálva már sejtetik, hogy valamikor a régmúltban méretes szentély lehetett. A régészeti feltárások arra engednek következtetni, hogy az épületet valamikor a 13. században emelték, két toronnyal bírt, és hasonlíthatott a híres zsámbéki templomhoz. Ma mindebből csupán az alapok, illetve a déli torony 5-6 méter magas maradványa látható.
A sánccal körülvett, félköríves szentélyzáródású templom építőiről semmit sem tudunk. Az sem ismert mikor vált rommá a szentély, így múltja szinte teljesen ismeretlen. Feltehetőleg a törökdúlás idején vált elhagyatottá. A hajdanán főhajóval és egyenes záródású mellékhajókkal rendelkező kéttornyú templom durván rakott és vakolt mészkőből és homokőből épült. A hajók szélessége és hossza egyaránt 12 méter, a belső szélessége hajónként 2,15 méter, 4,60 méter, 2,15 méter volt. A részlegesen renovált falak 75 centiméter vastagok. A megmaradt nyugati homlokzatán keskeny csúcsíves résablak figyelhető meg, aminek formája szintén a 13. századi keletkezésre enged következtetni. A rom első helyreállítása 1973-74-ben történt, majd 2000-ben a millennium tiszteletére újra renoválták. Érdemes ezen az oldalon megnézni a templomról készült múltszázadi feltételeket, melyeken a szentély folyamatos pusztulását örökítették meg.
A megmaradt torony emeleti szintjén látszódó árkád- és ívmaradványok kegyúri karzat meglétéről árulkodnak; ez és maga a kéttornyú homlokzat mindenképpen jelentős templomra utal.
A templom körül védőfal és árok húzódott, ezen belül volt a temető, amit a 18. században is használtak, de még a 19. század legelején is temetkeztek ide. A romot körbevevő rendezett tisztás falunapok, búcsúk helyszíne is egyben, ahol egy színpad is helyet kapott. A műemlék, illetve a színpad mellett (már a fák takarásában) méretes betonemlékművet találunk, ami a II. világháborúban itt elesett 75 szovjet katonának állít emléket. 1945-ben ezen a környéken három hónapon át tartó súlyos harcok dúltak. A kiürített falu ez idő alatt hatszor cserélt gazdát, a lakóházak fele megsemmisült.
Csabdi legrégebbi épített emlékét közvetlenül a Közép-dunántúli Piros túraút mentén találjuk, de a falun átbringázóknak sem kell nagy kitérőt tenniük az aszfaltcsíkról, ha egy kicsit megpihennének e megkapó templomrom panorámás környezetében. A község központjától alig pár lépést kell emelkedni a dűlő oldalában, és máris egy történelmi falakkal díszített festői piknikhelyre lelünk.
