A színpompás szalakóták a vonulás során akár több mint 10 000 km-t is megtesznek, amíg Afrika távoli tájairól visszatérnek a hazai költőhelyekre.
A szalakóták április végén-május elején érkeznek vissza Afrikából. A hazai jeladós szalakótáknak, például Elevennek köszönhetően pontos adatok is vannak a telelési helyről, illetve a vonulási útvonalról. Eleven a dél-afrikai Botswanában, a Kalahári Központi Vadrezervátum területén töltötte a telet, költeni pedig mindig a Pest megyei Apaj térségében költött. Ő egyébként rekordernek számít az Európában jelölt szalakóták között, ugyanis 2016-tól 2021-ig, vagyis 5 éven keresztül látta el értékes adatokkal a kutatókat.
Magyarországon az 1950-es évekig a szalakóta, a sűrű erdőket kivéve, gyakori költőfaj volt szinte az egész országban.
Az 1970-es évek közepétől kezdve azonban állománya erősen zsugorodni kezdett, és az ország számos területéről teljesen eltűnt. Ennek legfőbb oka a számára megfelelő élőhelyek átalakítása volt. A Kárpát-medencében a faj természetes élőhelyei az erdőssztyeppek, az öreg ártéri ligetek, a facsoportokkal tarkított homokpuszták, illetve az erdőfoltokban bővelkedő láprétek és kaszálók voltak.
A 70-es évektől kezdve ezek az élőhelyek jelentősen visszaszorultak. Most gyepekkel, szántókkal, facsoportokkal, magányos öreg fákkal tarkított élőhelyeken fordul elő. Azonban ezeken a helyeken is egyre kevesebb a fészkelésre alkalmas idős fa, facsoport és sok gyep, a legeltetés felhagyásával beerdősül.
A hosszú vonulás során is számos veszély leselkedik rájuk, de sok szalakóta szenved áramütést is. Vártamadárként gyakran ülnek ki magaslatokra, ahonnan beláthatják a környező gyepet. Ezeken a helyeken sokszor a középfeszültségű vezetékek oszlopai jelentik az egyetlen ilyen lehetőséget, a nem megfelelő szigetelés miatt azonban a madarak gyakran szenvednek áramütést.
A védelmi munkának köszönhetően a hazai állomány csökkenése mostanra megállt.
Jelenleg közel 2000 pár fészkel nálunk, főleg a Hevesi-síkon, a Borsodi Mezőségben, a Jászságban, a Kiskunságban és Délkelet-Magyarországon, illetve a Tápió-vidéken. A védelmi munka fontos részét képezi a mesterséges odúk kihelyezése. A szalakóta természetes körülmények között öreg fákban fészkel, zöld küllő és a fekete harkály elhagyott odúit használja. Ezek hiányában a mesterséges odúk jelentenek számukra alternatívát, amelyeket szerencsére szívesen el is foglalnak.
A szakemberek szerint azonban hosszú távon csak a megfelelő élőhelyek védelme jelenthet megoldást. Ennek érdekében fontos lenne a szürke- és fehérnyárasok ismételt telepítése, a legeltetéses gazdálkodás erősítése, illetve a mozaikos élőhelyek fenntartása.
A cikk 2022 májusában jelent meg.
Aki szeretne szalakótát látni, kíváncsi az élőhelyükre, annak érdemes felírni a nyári úti célok közé a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Szalakóta tanösvényét. A Tiszabábolnáról induló útvonal a szalakóták életét, védelmét és a Borsodi Mezőség tájképi- és természeti értékeit mutatja be.
A szegedi Fehér-tó közelében álló Szalakóta Látogatóközpontnál is kialakítottak egy tanösvényt, amely nem csak a szalakótákkal kapcsolatos védelmi tevékenységet mutatja be, de megismerkedhetünk a természetbarát gyepgazdálkodással, a szikes gyepek élővilágával. A tanösvény egy része a halastó nádszigetében, egy víz felett épített pallósoron halad végig, egy kilátóból pedig a szegedi Fehér-tó vízimadarait lehet megismerni.
