Egyre több fehér gólya dönt úgy, hogy az afrikai út helyett inkább nálunk tölti a telet. De vajon kell-e segítség ezeknek az egyedeknek?
Sok természetkedvelő aggódva kezdi tárcsázni a madármentőhelyeket, amikor fehér gólyát lát bóklászni nálunk télen. De jó ha tudjuk, hogy az esetek zömében ilyenkor ezek a gólyák nem szorulnak a segítségünkre. Miről is van szó?
A fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része.
Ez a jelenség a földtörténeti közelmúltban, mintegy tízezer éve, a legutóbbi jégkorszakot követően, a mostaninál jóval nagyobb nagyságrendben, fajok százait érintve már lezajlott. A jég visszahúzódásával hatalmas belakható élettér szabadult fel Európában, ahova elsősorban Afrikából költöztek be a madarak - írják a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) oldalán.
A kockáztató egyedek maradnak télen is
Száz azonos fajhoz tartozó madáregyed többsége átlagos viselkedésű, néhány példány viszont kockáztató. Utóbbiak később vonulnak el ősszel, tavasszal korábban érkeznek, vagy átteleléssel próbálkoznak.
Ha a környezeti viszonyok nem változnak lényegesen (akár évtízezredeken keresztül sem), akkor ezek a próbálkozó egyedek a nem túlélhető viszontagságok miatt elpusztulnak, így szaporodni sem tudnak. Viszont ha változik a környezet, például mint napjainkban a klíma, akkor a kockáztatók életben maradnak, szaporodni is tudnak, így viselkedési sajátosságaikat át tudják örökíteni az utódaikba.
Minél nagyobb mértékű és gyorsabb a változás, annál több ilyen próbálkozó marad életben, így a fiókáiknak köszönhetően az immáron sikeres viselkedési stratégia gyorsan, akár évtizedek alatt jelentős mértékben feldúsulhat az állományban.
A kockázatot vállaló egyedek sem végletesen kiszolgáltatottak a környezeti hatásoknak. Lévén röpképes állatokról van szó, elviselhetetlenné váló időjárási hatások esetén az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.
Ezért könnyen belátható, hogy a felesleges vagy túlzó mértékű emberi beavatkozás, maximum rövid távon, egy-két téli szezonban szavatolhatja az egyed túlélését. Ha a faj magától még nem képes alkalmazkodni az átalakulóban lévő környezeti hatásokhoz (mert a változás még nem kellő mértékű), akkor a mesterséges takarmányozás az emberi segítségtől teszi függővé az egyedek túlélését. Ez pedig éppen a fajok védelme és hosszú távú túlélése érdekében egy elkerülendő helyzet.
Milyen élelemhez jutnak télen?
A gólyák rendkívül gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: rágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak.
A faj éppen azért vonuló, mert a fő táplálékbázisát jelentő rovarok télen nem hozzáférhetőek.
Ha azonban tisztában vagyunk azzal, hogy a fehér gólyák hosszú távú - a Szaharától délre - vonuló madárként akár Dél-Afrikáig is elrepülnek, ami oda-vissza több mint 20.000 km-es veszélyekkel teli utat jelent minden évben, akkor már nem is olyan nehéz megérteni azokat az egyedeket, amelyek az áttelelés kockáztatása mellett döntenek. Ezt több körülmény teszi reálisan túlélhetővé számukra:
- táplálkozási stratégiájuk rugalmas, alkalmazkodik az éppen rendelkezésre álló zsákmányállatokhoz;
- az agrárterületeken, szántókon, gyepeken, árokpartokon élő kisrágcsálók (pockok, egerek) nem alszanak téli álmot, így télen - hacsak nincs vastag hótakaró - is táplálékbázist jelentenek;
- a fehér gólyák dögöt is esznek – például a kombájnok mögött lépkedve összeszedik az elkaszált kisebb állatok tetemeit –, ezért a hulladéklerakók télen terített asztalt kínálnak számukra;
- végül, de nem utolsó sorban a generációk óta a lakott területeken fészkelő gólyák gyorsan rájönnek arra, hogy ha télen itthon maradnak, akkor az emberek etetéssel segítik őket.
Láthatjuk tehát, hogy a nálunk telelő fehér gólyák korántsem esélytelenek, hogy túléljék a telet.
Mikor szorulnak mégis segítségre?
Természetesen adódhat olyan helyzet, hogy mégis be kell avatkozni, mert a gólya esetleg megsérült, vagy nagyon legyengült. De miként tudjuk ezt ellenőrizni?
A legegyértelműbb visszajelzést az adja, ha ellenőrizzük a gólya röpképességét.
A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy röpképes, egészséges. Ha viszont napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, akkor a madár egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé sétálunk, és ha felrepül, akkor minden rendben van. Ha azonban a gólya csak néhány métert képes megtenni vagy csak ugrálva próbál menekülni, láthatóan furcsa, "rossz" mozgású, akkor vagy sérült, vagy az éhezés miatt legyengült. Ilyenkor be kell avatkozni, amihez kérjünk szakszerű segítséget, és hívjuk a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságát!
FONTOS! Mielőtt nekiállnánk ellenőrizni a gólya röpképességét, mindenképp mérlegeljük, hogy valóban szükség van-e rá. Ugyanis az áttelelő gólyákat és más madarakat csak valóban szükséges esetben zavarjuk, mert a felrepülés nagyon energiaigényes számukra.
