Ahol a kamaszok is leteszik az okostelefont

Egy hely, ahol nem baj, ha piszkos lesz a gyerekek ruhája és mezítláb gázolnak a patakba. Sőt, az itt dolgozók kifejezetten örülnek annak, ha ezt látják, mert hisznek abban, hogy a legtöbbet abból tanulnak a gyerekek, ha szabadon játszhatnak és tapasztalatot gyűjthetnek a természetben. A jósvafői Kúria Oktatóközpontban jártunk.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
2019. június 19.

Egy hely, ahol nem baj, ha piszkos lesz a gyerekek ruhája és mezítláb gázolnak a patakba. Sőt, az itt dolgozók kifejezetten örülnek annak, ha ezt látják, mert hisznek abban, hogy a legtöbbet abból tanulnak a gyerekek, ha szabadon játszhatnak és tapasztalatot gyűjthetnek a természetben. A jósvafői Kúria Oktatóközpontban jártunk.

Kora délután a jósvafői patakparton váci általános iskolások gyülekeznek, kezükben tolltartó és füzet, erdei iskolai programjuk részeként hamarosan előadásuk lesz az oktatóközpontban. Az egyik fiú egy nagy kövön ücsörög és nézi a vizet, két lány a lábát lógatja a patakba. Senki nem siet sehová, nem nézi a telefonját, csak úgy csendesen csordogál az idő körülöttük, és ez a mai rohanó világban egészen ritka állapot.

 

 

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Kúria Oktatóközpontja ennél ideálisabb helyen nem is lehetne; a gyönyörű jósvafői Ófaluban, egy karnyújtásnyira az erdőtől. Az oktatóközpont a Lovasudvarral osztozik egy udvaron, ráadásul a kapu előtt folyik össze a Jósva- és a Tohonya-patak, így a természet itt nem valami távoli, elvont fogalom, hanem maga a valóság.

 

 

„Ha egy gyereknek a ruhájára kell vigyázni, akkor nem tud játszani”

 

Az egykori kisnemesi kúriában működő oktatóközpont az Aggteleki-karszt természeti és kultúrtörténeti értékeivel ismerteti meg a fiatalokat, a lehető legváltozatosabb formában. Az előadástól kezdve, a játékos foglalkozásokon és túrákon át a többnapos táborokig és terepgyakorlatokig széles a választék. De a közelből induló tanösvényeken és túraútvonalakon járva bárki felfedezheti a környék felszíni értékeit, és rácsodálkozhat arra, hogy a karsztvidék, méltán híres barlangjai mellett, a felszínen is sok-sok látnivalót kínál.

 

 

„Az oktatóközpont 2005 óta működik itt. Van egy 40 fő befogadására alkalmas előadótermünk és egy foglalkoztató termünk, de igyekszünk minél több programot kint a szabadban tartani”- mondja Sz. Tóth Erika, az oktatóközpont környezeti nevelője, aki 25 éve dolgozik az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál. Ilyen minőségében pedig sokat tud arról mesélni, milyen is a mai gyermekek viszonya a természethez. „Főként a városi embereknek lassan megszakad a kapcsolata a természettel, melyben önmagukat kívülállóként látják. Tapasztaljuk, hogy sok gyereket úgy engednek el otthonról, hogy nem lehet piszkos a ruhája. Már pedig ha egy gyereknek a ruhájára kell vigyázni, akkor nem tud játszani. Sokszor nem mernek sárba, a patakba belemenni, a mezítlábas közlekedés, ott ahol kicsit kövesebb a talaj, már nem megy. Sőt, cipőben is, ha lejtővel, vagy egyenetlen talajjal találkoznak, sok gyereknek már az gondot okoz. Sokan nem mernek leülni egy réten, mert ott ťmindenféle bogár, meg pók vanŤ.”

 

 

„A gyerek úgy születik, hogy kíváncsi”

 

Erika az eltelt 25 év alatt jól látja a változást, ahogy egyre jobban eltávolodtunk a természettől, és egyre jobban eluralkodott az erős fogyasztói szemlélet. Azt mondja, talán a falusi gyerekek, abból fakadóan, hogy közelebb születnek a természethez, még egy kicsit jobb viszonyban vannak vele. S vajon mikor megérkeznek ide a gyerekek az ingergazdag városi környezetből, okostelefonnal a kézben, ki lehet-e őket zökkenteni a virtuális valóságból? „Igen, a telefon mindig kézben van, térerőnek mindig kell lennie, mert ha nincs, akkor vége a világnak. De ki lehet őket ebből zökkenteni. Főleg a kicsiket nagyon könnyű. A gyerek úgy születik, hogy kíváncsi, mi felnőttek vesszük el tőlük a megismerés örömét”.

 

 

Erika olykor sajátos módszerekhez nyúl munkája során, például volt már, hogy szokásos tárlatvezetés helyett minikonferenciát szervezett a tájházba érkező gimisekkel arról, hogyan lehetne a tájházat megújítani, a folyton zsizsegő sportiskolásokkal a klasszikus túra helyett inkább erdei kunyhót építettek, de olyan is volt már, hogy a templomot egy szabadulójáték keretében fedezték fel a Jósvafőre érkező középiskolások. Azt mondja, ők azt szeretnék, ha a náluk töltött idő alatt a gyerekek fejében a biológia órákon leckékre tagolt tananyag egy rendszerré állna össze, és meglátnák, hogy egy erdő nemcsak különálló fák összessége, hanem az ott élő növények, állatok, gombák közössége.

 

Szabad játék a természetben

 

Erika szerint nem az a fontos, hogy mindenki név szerint ismerje az összes hazai növény-és állatfajt, hanem az hogy alapvető összefüggéseket ismerjenek fel, hogy rendszerben gondolkodjanak, így lássák például az erdőt, és legyenek tudatosak a saját, természethez fűződő viszonyukban, és ne felejtsék el azt, hogy mindannyiunk élete erősen függ a természettől. Ebben a szülőknek is nagy szerepe van, de csak akkor tudnak jó példával elöl járni, ha ők maguk is megtanulják újra, hogyan élvezzék a szabad természetben töltött időt.

 

 

„Időt kellene hagyni a gyerekeknek arra, hogy felfedezzék a természetet. Hagyni kell őket játszani. A kisgyerekek számára a legjobb fejlesztő a szabad játék, amikor a természetben kaviccsal, faágakkal, a patakkal, sárral játszhatnak. Amikor már nagyobbak, akkor kell valami felfedezés, valami több, ami már nem játék, megfigyelni egy hangyabolyt, egy madarat, ahogy fészekanyagot hord. A nagyobbaknál már lehet tudást csöpögtetni, a kamaszoknál pedig az a legjobb, ha rá tudjuk venni őket valahogy arra, hogy ők akarják megismerni az adott jelenséget, élőhelyet, élőlényt. Ez pedig csak úgy lehet, ha személyessé tesszük az egészet, elmondjuk nekik, hogy igenis fontos, amit ők tesznek, és ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobb legyen a világ. Ilyenkor valósággal szárnyakat kapnak.”

 

 

 

Az oktatóközpontban júliusban és augusztusban, minden kedden délelőtt kézműves foglalkozásra várják a látogatókat, ahol természetes anyagokból és hagyományos technikákkal készülnek használati eszközök és dísztárgyak. A program ára: 800 Ft/fő

 

Júliusban és augusztusban minden csütörtökön 10 órától családi nap lesz, ahol többek között kirándulásokon és érdekes terepi programokon is részt vehetnek kicsik és nagyok. Lesz például kirándulás a Gergési lápára, a hucul méneshez, megismerkedhetnek az Aggteleki Nemzeti Park élővilágával és mikroszkóppal a vízi parányokkal rejtélyes világát is megfigyelhetik.

A program ára: 2000 Ft/család

 

Még több információ a Kúria Oktatóközpontról:
http://www.anp.hu/hu/kuria-oktatokozpont

 

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság programjairól itt lehet tájékozódni.

 

A cikk először 2018 júniusában jelent meg.

 


Kapcsolódó cikkek:

Jósvafő, a falu, amelynek lelke van

Videón a látványosan megáradt Jósva-forrás

Karszttúra két keréken

 

Cikkajánló