Egy magyar kutatás arra kereste a választ, miként lehet a gazdasági hasznosítás mellett is minél inkább megóvni az erdők élővilágát. A kutatásból többek között kiderült, hogy az erdei sokféleség szempontjából kulcsfontosságú tényezőt jelent a cserjeszint megléte és a holtfák jelenléte.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói közleményükben hangsúlyozzák, a Föld szárazföldi területeinek biológiai sokféleségét jelentős részben az erdei életközösségek adják. Mivel Európa erdeinek biológiai sokfélesége is gyors ütemben és folyamatosan csökken, sürgető feladat ennek a trendnek a megállítása. Ennek első lépése azoknak a kulcstényezőknek a feltárása, amelyek megőrzése létfontosságú a különböző élőlények számára.
Az ÖK kutatásának helyszíne az Őrségi Nemzeti Park volt, ahol a hagyományos tájhasználat következtében viszonylag kis területen belül, tehát hasonló klimatikus körülmények között, igen változatos szerkezetű és fafaj-összetételű erdők maradtak fenn.
Illusztráció
Az ökológusok megállapították, hogy az erdei biodiverzitás szempontjából a legmeghatározóbb tényező az erdőállomány egyes szerkezeti elemeinek, így például a cserjeszintnek, illetve a holtfának a jelenléte.
A madarak számára például a cserjeszint búvó-, fészkelő- és táplálkozóhelyül szolgál, a pókok számára növeli a hálószövésre alkalmas strukturális elemek számát, az általa biztosított hűvös-párás környezet pedig kedvező élőhelyet nyújt a különféle gombák, mohák és zuzmók számára.
A holtfákhoz igen gazdag lebontó gombaközösségek kapcsolódnak, emellett bogarak és más rovarok sokaságának nyújtanak élő- és táplálkozóhelyet. Ezek a holtfában élő ízeltlábúak aztán más élőlények - rovarok, madarak, kisemlősök - számára szolgálnak táplálékul.
Az álló holtfák odvaiban számos madár és denevér talál búvó- és szaporodóhelyre. A kutatók szerint ugyanígy a különlegesen nagy méretű, szabálytalan alakú és ezáltal változatos élőhelyeket nyújtó fák megőrzése is kulcsfontosságú.
Számos élőlény számára bizonyult még meghatározónak a térben változatos, de zömében hűvös, párás, kiegyenlített erdei mikroklíma megléte a zárt lombsátrat itt-ott megtörő kisebb, fényes foltokkal. Ezekben a fény- vagy melegigényesebb növények és állatok is megtalálják életfeltételeiket. Emellett azt is megállapították, hogy a fafajokban gazdag erdőkben számos élőlénycsoport nagyobb fajgazdagsággal fordul elő.
"Eredményeink alapján az erdei életközösségek számára csupa olyan tényező bizonyult kulcsfontosságúnak, amelyek megőrzéséért az erdőgazdálkodók sokat tehetnek"
- hívta fel a figyelmet Tinya Flóra, az ÖK tudományos munkatársa.
Illusztráció
"Az elegyfafajok, cserjék, holtfák, nagy méretű vagy szabálytalan fák a vágásos gazdálkodás során is visszahagyhatók az erdő egyes részeiben, így lokálisan képesek menedékül szolgálni számos élőlény számára. Az erdők hűvös, párás, de finom térléptékben változatos mikroklímájának hosszú távú biztosítására azonban a folyamatos erdőborítást fenntartó, úgynevezett örökerdő-üzemmód lehet a legalkalmasabb. Ennek során egyszerre mindig csak kis területen, foltokban történik a faegyedek eltávolítása, nem keletkezik nagy kiterjedésű, fátlan vágásterület. Ily módon az erdei viszonyok a teljes gazdálkodási ciklus alatt fennmaradnak, és a faanyagtermelés mellett is biztosítható az erdei életközösségek megőrzése" – írták az ökológusok.
