A Bükk-fennsík északi peremén, a Bálvány és a Borovnyák nyergében, 880 méteres magasságban felépült menedékház évtizedeken át a miskolci túrázók és síelők fellegvára volt. A rendszerváltást követően gazdátlanul omladozó épület csodával határos módon menekült meg a pusztulástól, jelenleg igényes hegyvidéki panzióként várja a kirándulókat.
Bánkúti anekdota, avagy a legendák találkozása
„Rákóczi Ferenc gondolatokba merülten állt az emelkedő tetején. Szeme a messzeséget kémlelte, amelyet hideg, szürke köd takart. Körös-körül fehér takaróba burkoltan aludtak a Bükk csúcsai. Hirtelen csengő szava szűrődött át a ködön. Rákóczi Ferenc tekintete megvillant, s a csilingelő hangok felé fordulva figyelt. Lassan két ló és egy szán körvonalai bontakoztak ki a ködből. A szán egyetlen ülésén Petőfi Sándor ült, hatalmas kucsmáját mélyen húzta a homlokába...”
Így kezdődik Szombathy István fergeteges írása a Turista 1963. márciusi számában, a két patinás, történelmi név említése nem tévedés, és még csak nem is a fantázia szüleménye. A 60-as években bizony valóban a Bánkúti menedékház egyik érdekessége volt, hogy a kuruc fejedelemhez hasonlóan Rákóczi Ferencnek hívták a ház gondnokát, és a költőt idézve Petőfi Sándornak a ház fuvarosát. A turistacsalogató nevű páros közel két évtizeden át nyújtotta mindenkori élcelődés tárgyát az ide látogatók körében.
Csoda volt, ahogyan épült, és az is, ahogy megmenekült
Ma már nagyon nehéz elképzelni, de a 30-as években a Bükk hegység turistaútjainak nagy többsége bizony le volt zárva a turisták előtt. Bár néhány ösvény jelzéssel való lefestését engedélyezték a birtokosok, a turisták áthaladását legtöbbször időkorlátokhoz és fényképes turistaigazolvány felmutatásához kötötték.
A „tilos területek” ügye állandó téma és folyamatos konfliktusforrás volt vadászok, erdőbirtokosok és turisták között.
Bánkút 1931 a falon a tábla olvasható
Ebben a légkörben csodaszámba ment, hogy a Bükk-fennsík egyik nagybirtokosa, Pallavicini Alfonz Károly őrgróf a bánkúti forrástól dél felé a dombon át húzódó mintegy 50–60 méter széles, és nagyjából két és fél kataszteri hold nagyságú területet évi egy aranypengő fejében 30 esztendőre átengedte a Magyar Turista Egyesületnek (MTE) turistaház építésének céljára. A nagylelkű őrgróf ráadásul ezzel egy időben a Bánkúttól a Bálványon át a Málna-bérc érintésével Nagyvisnyóig kanyargó útvonal jelzéssel való lefestését és használatát is engedélyezte, a vadászati szezon kivételével.
A bánkúti ház építési szerződését 1930. március 30-án kötötték meg. A szerződés aláírásakor jelen voltak a Pallavicini-uradalom erdészei Király Lajos vezetésével, a Magyar Turista Egyesület részéről (MTE) az ügyvezető alelnök, Dr. Zsembery Gyula, a Diósgyőri Osztály képviseletében Karai Aurél elnök, Mauks Károly alelnök, az egriek részéről pedig Hubay József és Dr. Gönczy Lajos, továbbá Potenga Gyula vállalkozó, aki a Bánkúti turistaház építési tervét és költségvetését készítette.
Bánkúti turistaház és meteorológiai állomás 1933-ban
Az építkezéshez a Diósgyőri Vasgyár és a Pallavicini-uradalom adta az építőanyagot, melynek egy részét a diósgyőri turisták kézi erővel, gyalogszerrel hordták fel az épülő menedékházhoz. A helyszínen nem volt elégséges a vízellátás sem, ezért a szükséges vizet a lillafüredi Hámori-tóból ökrök vontatta lajtos szekereken hozták fel. Az építkezés jól haladt, alig fél év elteltével 1930. október 26-án a lelkes turisták birtokba is vehették a menedékházat, melynek ünnepélyes felavatására 1931 pünkösdvasárnapján került sor.
A Bükk-fennsík északi letörésénél álló, szubalpin klímával rendelkező menedékház az ország egyik legszebb turistaháza lett.
A terméskő alapra, téglából épült, 20. század eleji szecessziós stílusjegyeket is magán viselő manzárdtetővel ellátott ház a jelentős turistaforgalom miatt már az első télen szűknek bizonyult, ezért nem sokkal később 1935-ben, majd ezt követően 1940-ben is átépítették.
A Bánkúti menedékház a két világháború közti időszakban a legkedveltebb turistaházak közé tartozott, konyhája már ekkor országos hírnévnek örvendett. A Turisták Lapjának 1938. márciusi száma így ír erről:
Konyhánk jóhíre már országos, aki evett már Oravecz néni főztjéből az évről évre visszakívánkozik Bánkútra.
Bánkút az ország legjobb adottságokkal rendelkező síterepeként óriási népszerűségre tett szert a síelők közt is. A Felső-Borovnyák északi oldalában kialakított pályák rendszeresen adtak otthont sítanfolyamoknak, síversenyeknek. 1932-ben egy síugrósáncot is kialakítottak a területen.
A második világégést követően, 1946 nyarán feloszlatták a Magyar Turista Egyesületet, megfosztva minden ingó és ingatlan vagyonától. A Bánkúti menedékház az 1949-ben megalakult Turistaházakat Kezelő Vállalathoz, majd ezt követően a Turista Ellátó Vállalat (TEV) tulajdonába került. Mivel ezek az állami vállalatok restaurálásra semmit nem költöttek, a ház karbantartására is csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges volt, megindult az épület lassú lepusztulása. Ezt tetőzte az 1957. december 3-án bekövetkezett kéménytűz, melynek során a ház gyönyörű, eredeti tetőszerkezete teljesen leégett. A Népszabadság 1958. január 3-i száma így ír a tűzesetről:
„A december 3-i kéménytűz sajnos komoly károkat okozott az épületben. Bár a ház gondnoka, a segítségére siető vendégek, s az erdőgazdaság harminc erdésze, mindent elkövetett a tűz lokalizálására, a tetőszerkezet, és a manzárdszobák megsemmisültek. A kár 80 ezer forint.”
Bánkúti turistaház 1957 még az eredeti tetőszerkezettel, a tűzvész előtt forrás
A mai formájára átépített, immár lapos tetővel ellátott turistaházat 1959. február 28-án adták át újra a vendégforgalomnak, a felújítás során a régi petróleumvilágítást villany váltotta fel.
Bánkút az elkövetkező évtizedekben igazi síparadicsommá nőtte ki magát az időközben megalakult Bánkúti Sí Clubnak köszönhetően.
1974 januárjában a meglévő egyetlen pálya kiváltására, és a remek adottságokkal rendelkező síterep jobb kihasználása érdekében hét új sípályát avattak fel Bánkúton. A síközpont létrehozásáért ma már szinte elképzelhetetlen mértékű összefogás alakult ki akkoriban Miskolcon, a lelkesedést jól szemlélteti, hogy az építkezés idején, 1972 aranyvasárnapján közel kétszáz önkéntes dolgozott a Borovnyák északi lejtőin.
1977-ben a pályák villanyvilágítást kaptak, két évvel később megépült a síház is. Rendszeressé váltak a sítanfolyamok, a komolyabb síversenyek és a nagyobb vállalati kirándulások Bánkútra. A Budapest Tourist például autóbuszos sítanfolyamokat indított a fővárosi síelők részére, akik a régi turistaházban kaptak szállást és étkezést. A TEV megszűnése miatt ekkor már az egri székhelyű Panoráma Vendéglátó Vállalat üzemelteti a házat.
A megnövekedett turistaforgalom és az ennek következtében nyomasztóvá váló vízhiány, továbbá a karbantartások elmaradása miatt folyamatosan romlik az infrastruktúra állapota, a helyzet odáig fajul, hogy 1978 januárjában, az egykor éppen a konyhájáról híres házat a Köjál a konyha és a vizesblokk hiányosságai miatt rövid időre be is záratja.
A lassan leépülő menedékház pár esztendeig még ellátja szerepét, majd 1987 nyarán megszűnik turistaház lenni.
Az épületet a Panoráma Vendéglátó Vállalattól az Építésgazdasági és Szervezési Intézet (ÉGSZI) veszi meg vállalati üdülő kialakításának céljára. Végül ebből semmi sem lesz, öt év lassú pusztulást követően 1992-ben – egy kapavágást sem ejtve – az ÉGSZI szintén eladásra hirdeti meg az épületet.
Turistaházból panzió: avagy a Fehér Sas fészke
Az enyészet útján elinduló menedékházat a fennsíkon dolgozó munkások már istállóként is használták lovaik számára, mikor 1992-ben végre új tulajdonos érkezett Bánkútra. A vállalkozó kedvű úriember, Gábor, amennyire erejéből tellett, felújított, átalakított, hozzáépített, gyakorlatilag neki köszönhető, hogy a ház átvészelte a rendszerváltozás viharos éveit.
Az ekkor már Fehér Sas Panzióként üzemelő turistaház 2008-ban került a debreceni székhelyű Grand Tours csapatának kezébe.
A jelentős bánkúti kötödéssel rendelkező Sándor megvásárolta az épületet, a család fiataljai, Zsuzsi és Máté pedig lelkesen és fáradtságot nem kímélve foglalkoznak a panzióval. A 2010-ben végrehajtott teljes felújítás során mindent a 21. század igényeinek megfelelően alakítottak ki.
Mindezeknek köszönhetően az egykori, patinás Bánkúti turistaház napjainkban egy minden igényt kielégítő, modern hegyi panzióként újjászületve várja építésének századik évfordulóját. Az osztrák hütték színvonalát és hangulatát hozó létesítményben a szépen felújított szobák mellett kedves személyzet, illatos forralt bor, frissen készített tea, forró csoki, vidáman pattogó tüzű cserépkályha, és egy minőségi étterem is várja a közel 900 méteres magasságba felmerészkedő, síelőket, túrázókat és kirándulókat.
A cikk először 2022 decemberében jelent meg.
