Hol ezer, hol háromezer körüli egyedszámról beszélnek Szlovákiában, a támadások állítólag jelentősen megszaporodtak az utóbbi időben, tavaly igazoltan történt halálos eset, és a medvekérdés fontos politikai témává nőtte ki magát a választási kampányidőszakban. Mi a helyzet a medvékkel a határon innen és túl?
Szlovákia modern kori történelme során 2021-ben esett meg először, hogy egy medve embert ölt. A híradások szerint a támadások megszaporodtak az elmúlt években, ezért a gazdálkodók, az erdészek és több politikus is szorgalmazná az állományszabályozást.
Jelenleg a medve nem vadászható, a környezetvédelmi minisztérium adhat ki engedélyt a problémás egyedek eltávolítására, esetleg kilövésére, de szerintük inkább megelőzésre lenne szükség.
Például medvebiztos konténerekre, hogy a ragadozókat ne csalja a településekre a könnyen megszerezhető élelem lehetősége. Fokozza a problémát, hogy egyes vadászok rendszeresen etetik a medvéket, és a hegyek lábánál elterülő kukoricamezők is vonzzák az állatokat, életterük pedig egyre szűkül.
A medvekérdés az utóbbi időszakban az országos választások során erőteljesen átpolitizálódott Szlovákiában, és a vita nem szakmai alapokon folyt. Ez végső soron mindenkit hátrányosan fog érinteni, hiszen nem a közös megoldás keresésén volt a hangsúly
– mondja Sütő Dávid, a WWF Magyarország nagyragadozó programjának vezetője, akit megkerestünk a medvetéma kapcsán.
Hány medve él Szlovákiában?
Hogy nőtt-e az állomány az elmúlt időszakban, azt nehéz eldönteni, mert ha megpróbálunk utánajárni a témának, sok egymásnak ellentmondó információra bukkanunk. Annyi elmondható, hogy a legtöbb egyed Szlovákia középső részén él, északkeleten kevesebben, nyugaton és délen pedig még ennél is alacsonyabb számban fordulnak elő. A Liptói-havasok, az Alacsony-Tátra, a Nagy- és a Kis-Fátra különösen medvejárta területnek számítanak.
Hogy mégis mennyi az annyi, arról megoszlanak a vélemények. A vadászok, illetve például a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara szerint a medvék túlszaporodtak. Az Országos Erdészeti Központ adatai alapján 2021-re (nagyjából 20 év alatt) a számuk megkétszereződött, ami azt jelenti, hogy mintegy 3000 példányra becsülik az országban élő populációt.
Ezzel szemben cseh kutatók, akik a Kárpátok szlovákiai részét vizsgálták, tavaly medveszőr és ürülék alapján csupán 1056 egyedet különítettek el, ezért úgy becsülték, a teljes barnamedve-állomány 1012 és 1275 között lehet, ami nem utal túlszaporodásra. A Tátrai Nemzeti Park igazgatója, Pavol Majko szerint a megelőző intézkedéseknek köszönhetően éppen hogy csökkent az utóbbi években a medvékkel kapcsolatos konfliktusok száma a Magas-Tátrában, és példaként hozta fel, hogy míg Ótátrafüreden és környékén három éve 128 bejelentést kaptak, 2022-ben már csak négyet.
A szlovákiai természetvédelem kb. 1200 medvére becsüli az állományt a DNS-minták alapján, viszont vannak, akik megkérdőjelezik ezeket a statisztikai módszereket. Ezzel szemben a vadászok és a vadgazdálkodók saját megfigyeléseik alapján 3000 körüli számot emlegetnek, viszont a vadásztársaságok jellemzően nem összehangoltan végzik az egyedek megszámlálását közvetlen vagy kameracsapdás megfigyelések alapján.
Ezek az állatok pedig viszonylag gyorsan nagy távok megtételére képesek, így a szomszédos területeken ugyanazt az egyedet többször is számításba vehetik. Feltehetően tehát inkább a természetvédelem száma áll közelebb a valósághoz, viszont valamelyest nagyobb lehet az állomány, mint az eddig emlegetett számok. Addig semmi biztosat nem mondhatunk, amíg a meglévő adatok, genetikai minták alapján nem alakul ki valamilyen tudományos konszenzus” – összegzi Sütő Dávid.
A medve nem ismer országhatárt
A Magyarországon kóborló medvék elsősorban Szlovákia felől érkeznek, bár az sem kizárt, hogy Romániából vagy Ukrajnából jöjjön át egy-egy példány. Azt azonban, hogy pontosan honnan indultak, összehangolt monitoring híján nehéz meghatározni, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy hím egyed mozgáskörzete akár 1600 km2-ig is terjedhet.
Idén mintha még az eddigieknél is több medve jelent volna meg nálunk, legalábbis a médiában felröppenő hírek alapján így tűnhet. Tavasszal különösen megnőtt a medveészlelések száma (ebben a cikkünkben próbáltuk kimatekozni idén májusban, vajon hány példány kóborolhat Magyarországon), de azóta is rendszeresen felbukkannak medvék az Északi-középhegység területén. A jelenségnek több oka is lehet.
A 80-as évek közepén még igazi szenzációnak számított, ha egy medve előkerült valahol Magyarországon. Azóta rengeteg olyan eszköz kerül ki a terepre, ami akkor még nem létezett, ilyenek a vadkamerák és a fényképezős mobilok. A képek egy pillanat alatt felkerülhetnek a Facebookra, így az észlelések megnövekedett számának ez az egyik oka
– hívja fel rá a figyelmet Rózsa Sándor, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának vezetője. A szakember ennek ellenére úgy gondolja, az ottani populáció tényleg nőtt az utóbbi években, így valóban több a medvelátogatás Szlovákia felől.
Sütő Dávid szerint nem rendelkezünk a szükséges információkkal ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, valóban több medve járt-e nálunk ebben az évben. „Lehet, hogy valamilyen okból gyakrabban látogattak át hozzánk az állatok, de az is, hogy a csapadékosabb időjárás miatt több nyom keletkezett a medvék után. Sok esetben előfordult, hogy a média hírül adta, hogy medvét láttak, ezt viszont később senki sem erősítette meg. A korábban említett alapos monitoring hiánya miatt akár ugyanazt a medvét is láthatták rövid időn belül több helyen, így lehet, hogy az észlelések egy része ugyanarról az állatról érkezett.”
Azt, hogy most hány medve tartózkodik hazánk területén, lehetetlen megmondani. „Nagyon úgy tűnik, hogy Magyarországon minden időpillanatban van medve, járkálnak oda-vissza, nem feltétlenül egyirányú a mozgás. A medvének nem oszt, nem szoroz az országhatár” – szögezi le Rózsa Sándor, hozzátéve, hogy arról nem tudni, szaporodik-e nálunk a faj, de ezt sem lehet kizárni.
Pontos számokat nem lehet mondani, de néhány példány mindig kóborol az országban, számuk változó, egy adott pillanatban egy és tíz közé tehető. Sőt, a Bükkben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai által Mihály névre keresztelt hím medve már több mint egy éve folyamatosan a környéken van, rezidensnek tekinthető
– mondja Sütő Dávid.
Még mindig sok a tévhit
A farkas után most már a medve is fel-felmerül gyanúsítottként, ha a gazdák vérbe fagyva találják a haszonállataikat, idén legalábbis volt már erre példa. Utóbbi esetben kiderült, hogy a tettes nem medve, még csak nem is farkas, hanem kóbor kutya lehetett. Emellett mindkét szakember egyetért abban, hogy még mindig nagyon kevés az esélye annak, hogy a hazai erdőkben összefussunk a medvével, és néhány egyszerű szabály betartásával minimálisra csökkenthető a konfliktus esélye.
„Hazai körülmények között pedig nem beszélhetünk még olyan problémás egyedekről, mint amilyenekről Romániából hallunk, amelyek bejárnak a településekre, szemétből guberálnak, esetleg a turistáktól kéregetnek. Kimondottan fontos cél, hogy ez így is maradjon” – hangsúlyozza Sütő Dávid.
Tapasztalata szerint a nagyragadozó-témát még mindig sok tévhit övezi itthon, az emberek különösen a medvéktől tartanak. Rózsa Sándor úgy látja, ha felröppen a hír egy-egy medveészlelésről, az csak a helyiek között lesz beszédtéma, de aki messzebbről érkezne az adott területre kirándulni, az szerinte nem foglalkozik a kérdéssel, és nem is tartja vissza a túrázástól.
Szlovákia hegységeit járva a csehtől az ukrán, a lengyeltől a magyar határig feltűnő, hogy a barna medvék jelenléte mindenhol része a helyi folklórnak: faragott szobrok, medvés grafikák, turisztikai kiadványok és hűtőmágnesek visszatérő szereplője a faj. (Az Alacsony-Tátrai Nemzeti Parknak még a címerében is szerepel.) A helyi turizmusmarketing sok esetben épít a medvék jelenlétére, hiszen a hatalmas testű, rejtőzködő ragadozók a vadon, a zavartalan természet szimbólumai, ezáltal egyenesen vonzerőt is jelentenek egy-egy terület idegenforgalmában.
A helyi túrázókkal, szállásadókkal szóba elegyedve vagy a túrázással foglalkozó Faceook-csoportokat böngészve is szembetűnő, hogy a méretes ragadozókról szóló hétköznapi diskurzus a hazainál általában nyugodtabb, tárgyilagosabb és barátságosabb tónusú – egyszerűen azért, mert a szlovák túrázók szokva vannak az állatok jelenlétéhez, találkozni velük azonban csak a legritkább esetekben szoktak.
A szlovákiai túraösvényeken gyakori hang a medvecsengő fémes csilingelése: csoportosan vagy egyedül túrázók is nagy számban használják ezt az egyszerű, a kiváló hallású állatokat távoltartó eszközt. Míg a csengő az erdős területeken szinte mindenki felszerelésének része, medvesprayt csak nagyon ritkán látni (hatásos használatához ezt a hátizsákon kívülre, kézközelbe szokás elhelyezni). A helyi erdészetek és nemzeti parkok is aktívan segítik a riasztó találkozások elkerülését: ha egy jelzett turistaút valamely szakaszán rövid időszakon belül gyakran jelenik meg medve, (országosan egységes megjelenésű) táblát helyeznek ki, ami az állatok jelenlétére hívja fel a figyelmet. Tapasztalatunk szerint ezeket a táblákat „frissítik is”, azaz ha az állatok eltűnnek a környékről, leszedik őket.
(Dömsödi Áron)
Egy kutatás a 2000-2016-os időszak szlovákiai medvetámadásait (összesen 54 esetet) vizsgálva izgalmas következtetéseket vont le az incidensekkel és azok megelőzésével kapcsolatban:
- a magányosan gyalogló emberek jóval kitettebbek a támadás veszélyének;
- vadászat, kirándulás, illetve gyűjtögetés (pl. bogyó- vagy gombagyűjtés) közben történt a legtöbb találkozás;
- bár a medvék nemét ilyenkor nehéz megállapítani, 24-ből 20-szor nőstények támadtak, nem pedig hímnemű példányok;
- az ételhez (kukázáshoz vagy csalihoz) szokott medvék nagyobb valószínűséggel rontottak rá az emberekre;
- a legtöbb támadás mindig júniusban esett meg, és sokkal gyakrabban fordult elő hétvégente, mint hétköznap (valószínűleg azért, mert szabadnapokon sokkal többen járták az erdőket);
- a legtöbben nagyjából 12 méterről szúrták ki a medvét;
- kevesebb/kisebb sérülést szenvedtek el azok, akik mozdulatlanok maradtak, mint akik megpróbáltak elfutni vagy küzdeni;
- a sűrű növényzet és a környezet átláthatatlansága jelentős veszélyeztető tényezőnek bizonyultak;
- ha az áldozattal kutya is volt, az súlyosbította a helyzetet.
Mit lehet tenni megelőzésképp?
- Lehetőség szerint ne egyedül mozogj az erdőben, vagy ha mégis magányosan jársz, kelts valamilyen zajt (erre a medvecsengő alkalmas). Fokozott a veszély kockázata a sűrű erdőben, ahol egyedül letérünk a turistaútról, hogy például gombát gyűjtsünk.
- Ha kutyával járjuk az erdőt, az szintén növelheti a medvével való találkozás esélyét.
- Egyik szóban forgó áldozatnál sem volt medvespray, ami bizonyítottan hatásos lehet a medvék ellen.
