Persze a Turista Magazin nem egy túraszervező cég, és nem is lesz az sosem, ugyanakkor második, előfizetőinknek meghirdetett túránk helyszínének kiválasztásában nagyon is szempont volt, hogy valami egyedi élményt adjunk vállalkozó kedvű olvasóinknak.
Így esett a választásunk a májusi lapszámunkban részletesen bemutatott, kevésbé ismert és járt Gömöri-Erdőhátra. Talán nem túlzás azt állítani, hogy kevés olyan, önálló túraterep van hazánk hegységei és dombságai között, amely felveszi a versenyt az Ózd feletti dombhát ismeretlenségével és különlegességével. De erről sok szó esett a májusi cikkben és a résztvevők is egyértelműen visszaigazolták, úgyhogy inkább lássuk, szerintünk milyen volt új kezdeményezésünk második alkalma.
Az első előfizetői túra a budai dűlőkeresztelő nyomába eredt. Egy olyan egyedi túratematikát választottunk, amely önmagában is izgalmas történetek felfedezését jelenti, de egyben arra is lehetőséget ad, hogy bemutassuk, mennyi érdekes téma van az erdőben, s ezek mentén hogyan szerveződik a magazin.
Így túrázunk mi, vagyis ti
A második túra szervezésénél több szempont merült fel. Először is, ne a főváros környékén legyen, mert bár értelemszerűen sok olvasónk Budapesten és környékén lakik, ahogy a szerkesztőség legtöbb tagja is, de mikor máskor fókuszáljunk valami távolabbi tájra, mikor máskor utazzunk messzebbre, mint június közepén? Felmerült az is, hogy valamilyen családi tematika mentén szervezzük meg ezt a túrát, amely nagyon tetszett, de inkább őszre-télre halasztottuk (szóval igen, tervben van, hogy lesz családi túra a folytatásban).
És hát ott van egyik fő célkitűzésünk, miszerint mutassunk be kevésbé ismert tájegységeket a magazinban.
Végül ez utóbbi szempont győzött és így esett választásunk a Gömöri-Erdőhátra, amely kapcsán az sem volt utolsó szempont, hogy pont a cikk miatt jártunk errefelé nemrég, így nem kellett a túrát előzetesen bejárni.
Volt, aki szkeptikus volt a szerkesztőségből, hogy lesz-e elég jelentkező (20-25 főben határoztuk meg a maximális létszámot) egy ilyen túrára, de szerencsére nem nekik lett igazuk: végül 16 főben állt meg a jelentkezés (bár páran végül nem tudtak közülük eljönni). És milyen kitűnő csapat jött össze!
Volt köztük kéktúrázó egyetemi kutató pár, fővárosi természetjáró házaspár, akik a gyerekeket nagyszülőknél hagyva jöttek el két napra az ország ezen szegletébe, középkorú hölgy, aki már jócskán megismerkedett korábban ezzel a gyönyörű tájjal, református hitoktató, és még sorolhatnám. Volt a szervezett természetjárást képviselő, egy egri természetjáró egyesületet szervező túrázó, volt magányos(abb) farkas, társasági lény, idősebb, fiatalabb, fiú, lány, teljesen vegyesen.
Egy dolog azonban szemmel láthatóan összekötött mindenkit: a természetjárás szeretete és a felfedezés öröme.
Nem volt semmi mesterkéltség, a résztvevők teljesen spontán módon kezdtek el beszélgetni, teljesen természetes volt, hogy a lassabban jövőket bevárjuk és simán ment a csoportkép is.
A legnagyobb elismerés, nem is a Turista Magazin, sokkal inkább a túrán résztvevő előfizetők számára az volt, hogy komolyan felmerült, hogy ebben a körben szervezünk egy túrát a Vajdavár-vidéken, amelybe a szállás és részben a túra miatt épphogy csak beleszagoltunk, de mindenkinek határozottan felkeltette az érdeklődését.
Az ország egyik legvadregényesebb hegygerince
Az biztos, hogy számításunk bejött: e kevésbé ismert, ugyanakkor természetjáró szemmel nézve roppant érdekes szeglete az országnak mindenkit lenyűgözött, s bizony a legtöbben összekötötték a túrát a környék felfedezésével. Volt, aki a Bárna feletti köveket cserkészte be, vagy éppen Bátor új tanösvényét, más a riolittufa nyomába eredt, s a közeli Keserű-völgyi Vendégházból startolva többen felfedezték a Vajdavár-vidék páratlan erdőségét is.
Ehhez pedig a Gömöri-Erdőhát vadregényes, határkövekkel ékesített, hegyvidékeket idézően keskeny gerincén vezető túránk nagyon is megadta az alapot. Bár előre szóltunk, a Birinyi vár ódon sáncokat rejtő magaslatára felkapaszkodó ösvények meredeksége mindenkit meghökkentett, a „palóc karszt” gyöngyszeme, a helyi tájnyelvben apokaként emlegetett homokkősziklák helyi képviselője a Pogányvár alatt pedig mindenkit ámulatba ejtett, nem is beszélve a szikláktól nyíló, lényegében civilizációtól mentes panorámáról.
Fel van adva tehát a lecke: hogyan tovább? Annyi bizonyos, hogy tervezünk még előfizetői túrát, az eredeti terveknek megfelelően negyedévente. A családos tematikát jó lenne kipróbálni, jó lenne látni az olvasóközönség legfiatalabb tagjait. Az októberi Kéktúrázás Napján is biztos lesz TM-es szakasz, de azért csak vissza kellene térni a Vajdavár-vidékre, hazánk egyik legismeretlenebb középhegységi túraterepére is. Sose rosszabb apropót...
