Ajnácskő: tündérvár a sziklacsúcson

Kiváló földrajztudósunk, Hunfalvy János szerint Ajnácskő ott található, „hol a történelem a mesével összefolyik”. Állításának érvényességét alátámasztja, hogy a határon átnyúló Nógrád-Gömöri bazaltvidék 111, önállónak tekinthető bazaltkúpot, bazalttakarót, hasadék- és kürtőkitöltést rejteget, amelyek többsége (76) ráadásul a mai Szlovákia területén található. Ezek közül vulkáni kúpból van a legtöbb, s nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami a geopark déli oldalán a Salgó és Somoskő, az északon Ajnácskő, Sőreg, no és persze Fülek.

Ajnácskő páratlan fekvése, geológiai látványossága és történelmi múltja miatt azért is különleges helyszín, mert a Somoskőtől mintegy bő fél napi járóföldre eső település a geopark felvidéki részének központja lehetne, ahonnan a környék legjobb vulkántúráját csinálhatjuk meg a Zaboda-kő (Zaboda, 468 m), a Szárkő (Steblová Skala, 486 m) és a Ragács (Ragáč, 537 m) érintésével. A túrázás a határ túloldalán még jelenleg erősen körülményes, de tervezgetni azért szabad. És hát a környék megismerésének egyértelmű központja Ajnácskő.

Az Ajnácskő közepén emelkedő sziklaszirt egy erózió által kipreparált kürtőkitöltés, szaknyelven diatréma, talán a legszebb ebben a műfajban a vidéken. Kissé hihetetlen, de amit ma látunk, az az egykori vulkán belseje, a kürtőben megrekedt magma, amelyről a sokkal puhább, vulkáni törmelékből felépülő kráter teljesen lepusztult. Földtani különlegessége mellett persze a faluval körbeölelt csúcs kissé valószínűtlen látképe az igazán meghatározó.

Nagy szó ez, hiszen e különös tájegységen több, világszinten is egyedülálló kürtőkitöltést és vulkáni kúpot tanulmányozhatunk testközelből, nem beszélve egyéb látványos természeti értékekről, mint a kőgörgeteges hegycsúcsokat takaró őserdőkről, a kövek között megbújó bazaltbarlangokról, vagy éppen az európai léptékkel is jelentős bazaltvidék egykori „aranyáról”, a macskakőről.

Ajnácskő legendája és történelme

A legenda elmeséléséhez a vidékhez származása miatt erősen kötődő Mikszáth Kálmánt hívjuk segítségül. Az ő leírása szerint Árpád fejedelem Huba vezért küldte erre a vidékre, hogy ossza fel a területet a vezérek és katonák között. „E osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs, ipastul, fiastul, asszonyostul, leányostul. Ott volt Huba vezér gyönyörű leánykája, a tegezes Hajnácska is”, aki, mikor meglátta a völgymederből kiemelkedő sziklacsúcson a gyönyörű tündérvárat, így kiáltott:

„ – Oh, be szép, be szép! Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük.

– Nem lehet, – mondta rá Huba, – a vár Gedőé lesz, neki igértem.

Erre Gedő is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte tetszését.

– Nem szeghetem meg a szavamat, – szólt a vezér, – ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied. Így keltek össze Gedő és Hajnácska és sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, amelyet "Gedő" és "Hajnácskő" várnak említenek sokáig a krónikák.”

Ma már csak csekély falmaradványai láthatók az egyébként meglehetősen kalandos sorsú és meglepően hosszú ideig lakott várnak. A legkorábbi adatok szerint IV. Béla a tatárjárás után, 1247-ben adományozta az itteni földet Zólyomi Detre fia Mikónak, hogy egy alkalmas hegyen várat építtessen. Később a király hűtlenség miatt elkobozta tőle a várat, és annak sorsa kézről-kézre járt a történelem zűrzavarában. Volt a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamás kezén, 1424-ig a Szécsényi Salgói család uralta, majd Luxembourgi Zsigmond Ajnácskőt nejének, Cillei Borbálának adta. Később a vár a Pálócziak és Perényiek birtokháborújának részét képezte. 1451-ben a cseh Giskra foglalta el, majd a Pálócziak után Bebek Ferenc, Balassa Menyhért, a Kubinyi, a Feledy, a Lórántffy és végül a Vécsey család kezén volt, miközben persze néha a török is betette lábát a várkapun.

Az 1670-es években Ajnácskő őrsége a füleki vár állományába tartozott, s a szakirodalom szerint Ajnácskő vára épségben "átvészelte" Fülek 1682-es ostromát. Ettől kezdve hadászati jelentősége is megnőtt, később pedig a vár őrsége tevékenyen kivette részét a kurucok elleni harcból. 1703-ban azonban leégett a vár. Ennek ellenére utolsó lakói, a Vay nővérek 1744-ben még lakták a várat, hiszen a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. Aztán ismeretlen időpontban ők is elhagyták, és a lakatlan, egyre romló állapotú vár köveit a környékbeli lakosság elhordta.

Így ma már nincs mást csodálni, mint a természetes erődítmény hatását keltő egykori kürtőkitöltést….

Ajnácskő környékét részletesen is bemutattuk a Turista Magazin 2020. júniusi számában.