Bár a cím kissé ellentmondásosnak tűnik, így igaz: az akác Észak-Amerikából származik, Magyarországon nem őshonos faj, ennek ellenére a hazai erdők durván negyedét teszi ki, és néhány éve hungarikummá nyilvánították. Hogy lehet ez? Szeressük vagy utáljuk az akácot? És nem mellékesen: mit kezdjünk vele, ha ellepi az udvarunkat?
Nemrégiben új lakásra tettünk szert, amihez tartozik egy egész nagy, saját udvar árnyat adó fákkal, sövénnyel, hangulatos tűzrakóhellyel, sőt, az előző tulajdonosok még két takaros kutyaólat is hátrahagytak. A megtekintéskor idillinek tűnő környezet után átvételkor keserű meglepetésként ért minket, hogy a néhány hete nem gondozott kert valóságos dzsungellé változott.
Derékig érő akácsarjak tömkelege nőtte be ezerfelé meredező tüskékkel.
A szomszéd telken álló akácfák gyökereiről nőttek ki. Nem volt kérdés, hogy az áldatlan állapotot fel kell számolni, érkezett is temérdek jó tanács barátoktól, rokonoktól az akácirtás megfelelő módjáról: csak nyírni kell a fűvel együtt, majd kidöglik; körbe kell ásni az anyafát és elvagdosni a gyökereket; gyomirtót neki literszám.
Az udvarunkon akár a Dzsungel könyvét is megfilmesíthették volna
Ezek után kissé összezavarodva ütöttem fel az internetet, hogy utánaolvassak ennek az agresszíven terjedő fafajnak, ami olyan pofátlan, hogy fogja magát, és a szomszéd telekről átkúszik a kerítés alatt a miénkre, hogy belepje azt.
Ámulatba ejtett az akác szuperhatékony szaporodási stratégiája, de meglepő és ellentmondásos infókra bukkantam róla a neten is. Ezért inkább kerestem egy szakértőt, aki tisztába teszi az akáctémát, és esetleg ad pár tippet nekem és azoknak az olvasóknak, akik hasonló problémába ütköznek a házuk táján.
A hazai erdők negyede akácos
Akácfa alatt jellemzően a fehér akácot (Robinia pseudoacacia) értjük, ami Észak-Amerika keleti partvidékén őshonos, és ugyanúgy a pillangósok családjába tartozik, mint mondjuk a borsó és a lucerna. „Nitrogénkötő baktériumokkal él szimbiózisban, ami lehetővé teszi, hogy olyan helyeken is jól tudjon nőni, ahol kevés a tápanyag” – magyarázza Csecserits Anikó, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjának inváziós növényfajokkal foglalkozó tudományos munkatársa.
Az, hogy a gyökereivel is tud terjedni, nem egyedi képesség, számos más lágy- vagy fásszárú képes erre, a hazai fafajok közül például a fehér nyár vagy az invazív bálványfa is ilyen
– teszi hozzá.
Virágzó akácfák: jó mézelők, és (állítólag) kirántva is finom az akácvirág. A fajt a faiparban is remekül tudják hasznosítani. Ellene szól azonban, hogy extrém gyorsan terjed, és kiszorítja az őshonos fajokat akár a természetvédelmi területekről is
A fehér akác nagyjából 20-25 méteresre nő meg, rendkívül gyorsan. Jól tűri a szárazságot és a szennyezett levegőt, de nem ezért telepítették be Magyarországra, hanem azzal a céllal, hogy megkösse a homokos talajt. Először a 18. század elején az Erdődy nemesi család pozsonyi birtokára ültettek akácot, majd 1710-ben Bábolnán, a Szapáryak kertjében. Ez a fa állítólag ma is él.
Tessedik Sámuel jött rá 1789 környékén, ahogy az alföldi futóhomokos talajt az akác jól tűri, így alkalmazható itt fásításra.
Nem kellett hozzá száz év, hogy az akác hatalmas teret hódítson magának Magyarországon. 1885-ben már 24,2 ezer hektáron nőtt, és ezután nem volt megállás, újabb száz év alatt ez a szám megtízszereződött, ma pedig a hazai erdőterületek körülbelül egynegyedét (egészen pontosan 24%-át, 455 ezer hektárt) foglalja el a fehér akác. Európában belül hazánkban a legnagyobb az akácültetvények kiterjedése. Persze, mindezt nem magától érte el a növényfaj, hanem szorgalmasan ültették, gazdasági szempontból ugyanis nagyon hasznos.
Ültetik és irtják egyszerre
Az akácnak nehéz, kemény és tartós fája van, a vasúti talpfától kezdve a bútorokig, a szerszámnyélen és a tűzifán át rendkívül sokféleképpen hasznosítható. Emellett jó mézelő növény, a magyarországi méztermelésnek nagyjából a fele köthető hozzá, és nagy mennyiséget exportálnak akácmézből. Virágából bor készülhet, főzete a köhögés csillapítására jó, palacsintatésztába mártva rántani is szokták. Akác nélkül nincs homoki szarvasgomba sem, mert az csak ezzel a növénnyel lép szimbiotikus kapcsolatba.
A méhészek jövedelmük jelentős részét akácmézből szerzik
„Az akác természetvédelmi szempontból azért problémás faj, mert őshonos élőhelyeken is képes megtelepedni, terjeszkedni és ezáltal átalakítja, sőt sokszor teljesen eltüntetni azokat” – mondja Csecserits Anikó. „Ha felnő egy gyep fölé, akkor nyilván árnyékol, megváltoztatja a fényviszonyokat, a talajviszonyokat, tehát a környezeti viszonyokat, ami miatt az őshonos növényfajok kiszorulnak, és alatta csak fajszegény közösség marad.
Észak-Amerikában, ahonnan származik, sok állat, növény kapcsolódik hozzá és fogyasztja, semmi gond nincs vele. Ott megvan az a kapcsolati háló, ami miatt nem tud egyeduralkodó lenni. Nálunk nagyon kevés ellensége van, sokkal kevesebb, mint az őshonos fajoknak, és ez helyzeti előnyhöz juttatja.” A fafaj nagy ellentmondása tehát ebben rejlik:
van, ahol ültetik, akár támogatást is vesznek fel a telepítésére, máshol pedig – ahol a természetvédelmi szempontok az elsődlegesek – pusztítják, és a kiirtására költenek pénzt.
Nemzeti vagy természetvédelmi ügy?
2014-ben az akáckérdés nagy indulatokat váltott ki a természetvédők, a politikusok, a faiparban tevékenykedők és a méztermelők körében. Az Európai Unió döntéshozói ugyanis azt tervezték, hogy felveszik az akácot arra a listára, ami azokat az idegenhonos inváziós fajokat sorolja fel, amelyek terjedése ellen közös európai fellépés szükséges és lehetséges. Az akácot és az akácmézet ekkor rövidesen hungarikummá nyilvánították Magyarországon, így végül a konfliktusosságának köszönhetően a listára sem került fel a fafaj.
Az nem kérdés, hogy ha szeretnénk megőrizni az őshonos élőhelyeket, akkor az akácot irtani kell ott, ahol ezeket veszélyezteti. Ez pedig egyáltalán nem egyszerű. Ha nem kívánatos helyen, például védett területen jelenik meg, a szakemberek a törzset megfúrva célzott injekciós vegyszeres kezelést alkalmaznak és mechanikailag is irtják, kivágják őket, majd a vágott felületet is vegyszerrel kezelik, hogy ne hajtson újra a fa. Ezután mindig monitorozni kell az eredményeket, majd újra és újra megismételni a kezelést, ha szükséges, amíg sikerrel nem járnak.
A fa időnként még azt is túléli, ha a gyökereibe juttatják a vegyszert és pont azért nehéz kiirtani, mert a gyökerekről újrasarjad, ezért gyors megoldás az eltüntetésére nem létezik.
A természetvédelem folyamatosan próbál érvelni és tenni az inváziós fajok visszaszorításának érdekében, amennyire a források engedik, irtják is őket. Nem csak az akác a problémás, van olyan fafaj, ami még nehezebben kezelhető problémát okoz – tudom meg Csecserits Anikótól. „A nyugati ostorfa gyorsan terjed az Alföldön” – meséli. „Az akácnak legalább megvan az a jó tulajdonsága, hogy lehatárolható, hol támad, és maggal sokkal nehezebben terjed, ellenben az ostorfa termését eszik a madarak és a magját nagyon sok helyre elszórják, így még nehezebb kontrollálni a terjedését.”
Mit kezdhetünk az akáccal otthon?
Aki arra számított, hogy létezik egyetlen csodaszer, amit az akácra permetezve az azonnal kidobja magát a földből és soha többé nem jelenik meg, az most sajnos nagyot fog csalódni, mert ahogy a nemzetipark-igazgatóságok munkatársai is küzdenek az akácerdőkkel, úgy nekünk is fel kell venni vele a harcot otthon, és nem lesz könnyebb dolgunk.
A gyökerek kiásása és szétvagdosása sajnos nem jó módszer, csak annál intenzívebben hozza a fa a sarjakat
Bevallom, mi végül Hulk-üzemmódban nekiestünk az akácoknak, és körbeástuk, illetve kitéptük őket, szétvagdosva az igencsak combos gyökereket. Nos, a szakember szerint ez nem volt túl jó ötlet.
Amíg ott van az anyafa, addig mindig hozni fogja a fa a sarjakat. Ráadásul ha az ember megsérti a gyökerét, az egy jelzés arra, hogy a növény pótolja az elveszített gyökeret és újrasarjadjon. Anélkül, hogy kivágnánk az anyafát, nehezen tudok elképzelni tartós eredményt, hacsak nem határolják el másfél-két méter mély vasbeton elemekkel…
Mivel utóbbit nehezen tartom megvalósíthatónak, további megoldások felől érdeklődtem. „A probléma folyamatos kezelést igényel, rendszeresen le kell vágni a sarjakat, és fölé jól záródó füvet telepíteni. Körül kell nézni a közeli réteken vagy a szomszédban, ami ott működik, azzal lehet próbálkozni. A jól záródó növényzet elveszi a tápanyagot a sarjak elől és nem hagy annyi szabad helyet, így lehet, hogy kevesebb hajtás jön.”
A legbiztosabb és legvéglegesebb megoldást azonban a szomszéd akácfáinak a kivágása jelentené.
