Kétszáz éve került elő az első bizonyíték arról, hogy a gólyák Afrikában telelnek. Később a gyűrűzésnek, majd még később a műholdas jeladók használatának köszönhetően mára megszaporodtak az információk a madarak vonulásáról és telelőhelyeikről.
1822-ben Mecklenburg-Elő-Pomerániában találtak egy különleges gólyát, amely testében egy nyílvesszővel repült. Később kiderült, hogy a nyílvessző Közép-Afrikából származott, és szegény gólya egészen Európáig repült vele. Ez volt az első bizonyíték arra, hogy a madarak vonulnak, és képesek ilyen nagy távolságokat megtenni.
Gyűrű és jeladó
A madárgyűrűzés a 20. század elején indult meg, ennek nyomán pedig elkezdtek szaporodni az információk a telelőhelyekkel kapcsolatban. A gyűrűzött madarak megkerüléseiről olykor újságok hirdetési rovatában adtak hírt a megtalálók. Magyarországon 1951 óta több mint 24 ezer fehér gólyát gyűrűztek meg, ezek közül 3700 körüli madarat figyeltek vissza. A legtávolabbi megkerülés a több mint 9 ezer km-re fekvő Dél-afrikai Köztársaságban történt.
Sok madár kap ma is jelölőgyűrűt, de az igazán pontos adatokat az állatok hátára szerelt műholdas jeladók szolgáltatják. Ezek mérete idővel egyre kisebb lett, a 100-125 gramm testtömegnél nagyobb madárfajoknál ez ma már alig 5 grammos plusz tömeget jelent. Persze, hátránya a jeladónak, hogy
drága, általában 2-4 évet bír, és bármennyire is könnyű, azért mégis csak negatívan befolyásolja a madár túlélési esélyeit.
A Zagyva-völgyétől a Serengeti Nemzeti Parkig
Fehér gólyáink vonulásáról és teleléséről sok érdekességet tudtak meg a szakemberek a jeladós madaraknak köszönhetően. Egy Patak nevű gólya például Etiópiában telelt, eközben kisebb-nagyobb távolságokat is megtett az országon belül, de rendre visszatért a főváros környéki művelt területekre. A 2012-ben jeladót kapott Zagyva nevű gólya nagyon sok adattal járult hozzá a gólyák vonulásának megismeréséhez. A madár első évében nem a klasszikus telelőhelynek számító Afrikában ment, hanem Szerbián és Görögországon át Törökországba repült.
Ami különösen érdekes volt, hogy egyhuzamban átrepülte az Égei-tengert, 250 km-t tett meg a nyílt tenger felett, pedig ha lehet, a gólyák az ilyen kalandokat inkább elkerülik. A jeladónak köszönhetően egész pontosan meghatározható volt, hogy a nagy átkelés után az egyik legnagyobb török város, Izmir egyik tízemeletes házán pihent meg először. Második évében viszont már ő is Afrikába ment, Tanzániában töltötte a telet, és a híres Serengeti Nemzeti Parkban is elidőzött.
Szintén jeladós madaraknak köszönhetően tudunk többet például a szalakóták teleléséről is. Ezek a gyönyörű kék madarak egészen Afrika déli részéig elrepülhetnek. Az Eleven nevű szalakóta például mindig Dél-Nyugat Afrikában, a Kalahári-medencében telelt, Botswana területén. Jeladója öt vonulás alkalmával adta a jeleket, és ezzel világrekorder lett az Európában jelölt szalakóták között.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
