Miért jön valaki Hongkongból Magyarországra kéktúrázni? Miért hívják Ottónak, és mi volt a legfurcsább tapasztalata Magyarországon? Ilyen és hasonló érdekességekről beszélgettünk eddigi egyetlen hongkongi kéktúra-teljesítőnkkel.
Időről időre akadnak olyan kéktúra-teljesítők, akik külföldiként színesítik az immár több mint tízezer nevet tartalmazó listát. Van, aki itt él, és van olyan is, akit a KÉKTÚRA híre csábít hazánkba. Az azonban elég ritka, hogy egy túrázó olyan messziről érkezzen csak az Országos Kéktúra miatt, mint a Hongkongban élő Chu Pak Hei, vagyis nekünk csak Otto.
Otto napi 34-35 km-t haladt az Országos Kéktúrán
Otto egyben teljesítette az Országos Kéktúrát, majd amikor bejött a Magyar Természetjáró Szövetség irodájába átvenni az elismerését, kihasználtuk a lehetőséget, és megkérdeztük tapasztalatairól, élményeiről.
Kéktúra.hu: Először is tisztázzuk: tulajdonképpen mi is a neved és honnan jöttél?
Otto: A nevem Pak Hei, de szólíts csak Ottonak. Ugyanis Hongkong sokáig brit fennhatóság alatt állt, és az a szokás alakult ki, hogy mindenkinek adtak egy könnyen használható, ismert nevet is. Az enyém Otto. Szóval hongkongi vagyok, ott is élek, és szeretek túrázni.
Kicsit nehéz volt kommunikálni a szállásadókkal
Kéktúra.hu: Hol hallottál a KÉKTÚRÁRÓL?
Otto: Hosszútávú túraútvonalakat kerestem Európában. Szeptemberben elmentem Korzikára, és végigjártam a GR20 túrát (Korzikát átszelő, kb. 180 km-es túraútvonal – a szerk.).
Közben pedig kerestem egy hosszabb túrát is, mégpedig kifejezetten Kelet-Európában – mivel olcsóbb, mint Nyugat-Európa.
Olyan hosszabb túraútvonalat kerestem, mint amilyen a Cesta Hrdinov SNP (Szlovákia leghosszabb turistaútja – a szerk.), de mivel október-novemberre terveztem, nem akartam magas hegyekbe menni. Magyarországon a legmagasabb hegy is csak ezer méteres, így azt gondoltam, hogy ezt az útvonalat kényelmesen végig tudom járni ősszel.
Nem tudunk róla, hogy Chu Pak Hei, vagyis Otto előtt más hongkongi teljesítette volna az Országos Kéktúrát
Kéktúra.hu: Csak rákerestél a neten, hogy „hosszútávú túraútvonal, Kelet-Európa, olcsó”, és ezt adta ki?
Otto: Igen, de azt is láttam, hogy 27 szakasza van, ami nagyon tetszett. Azt is olvastam, hogy
az Országos Kéktúra az egyik leghosszabb és a legrégibb túraútvonal Európában,
ezért utánaolvastam kicsit a történetének. Tetszett az időjárás és érdekelt Magyarország is, ezért választottam végül ezt a túrát.
Kéktúra.hu: Mennyi idő alatt jártad végig?
Otto: 36 nap alatt. Azaz napi 34-35 km-t gyalogoltam.
Kéktúra.hu: Sátraztál vagy kerestél szállásokat útközben?
Otto: Volt nálam sátor, de nem használtam. Nem tudtam, mennyire lesz nehéz szállást találni, ezért volt nálam a sátor, de kiderült, hogy a magyar szálláskereső oldalon mindig találtam. Nem volt könnyű, mivel nem beszélek magyarul, és sokszor nehéz volt megértetnem magam a szállásadókkal is… Szerencsére tudtam használni a telefonomon a fordítóprogramot, így könnyebben meg tudtam nézni mi mit jelent, vagy megmutatni, hogy én mit szeretnék kérdezni.
A Magyar Természetjáró Szövetség irodájában találkoztunk és beszélgettünk Ottóval
Kéktúra.hu: Most, hogy végigjártad a KÉKTÚRÁT, mik a benyomásaid?
Otto: Egyszer régen már voltam Budapesten, de csak fél napot, szóval most először fedeztem fel Magyarországot, a kis településeket, a vidéket. Nagyon más, mint Hongkong. Az egy nagyváros, szubtropikus éghajlattal, ahol gyakran előfordulnak tájfunok, de egyébként is gyakori az erős szél. Itt Magyarországon gyakran láttam kora reggel ködöt, amit nálunk nem nagyon fordul elő – jó érzés ennyire különböző környezetet látni. Érdekes, hogy itt nagyon sok a magas fa, de nagyon sok fakivágást is láttam.
Mi Hongkongban nem vágjuk ki a fákat, hogy hűtsék a környezetünket egész évben.
Hongkongban általában nagyon meleg van, és napközben nem sokat változik a hőmérséklet. Éppen ezért nagyon meglepő volt itt, amikor reggel kabátban kellett elindulnom, majd másfél óra múlva levenni mindent, és úgy is izzadtam. Ez egy teljesen új élmény volt nekem.
Kéktúra.hu: Milyennek találtad az embereket, akikkel találkoztál?
Otto: Első nap Hollóházától Füzérig mentem. Ekkor még csak próbáltam kitalálni, hogyan tudnék kommunikálni a szállásadókkal. Szombat volt, minden bolt zárva, és próbáltam megtudni, hol juthatnék élelemhez. A szállásadóm, egy idős hölgy egyáltalán nem beszélt angolul, én pedig csak annyit tudtam magyarul, hogy „szia” és „köszönöm”. Kézzel-lábbal próbáltam megértetni magam, nem volt könnyű.
Ahogy haladtam nyugat felé, úgy beszéltek egyre többen angolul, főleg a főváros környékén.
Kéktúra.hu: Volt kedvenc helyed?
Otto: Azt mondanám, Bánkút nagyon jó élmény volt. A Bükk-fennsík már elég magasan fekszik, és addigra már nagyon lehűlt az idő. Egy nagyon kellemes panziót találtam, és örültem, hogy nem kell fagyoskodnom. Gyönyörű a környék is, és itt volt először igazán alkalmam arra, hogy fentről rálássak a környező tájra. Fantasztikus a panoráma!
Dobogókőn ért még meglepetés, mivel épp a nemzeti ünnepen értem oda. Hatalmas tömeg volt, vagy ezren kint voltak! Hollókő pedig azért volt különleges, mert egy régi faházban volt a szállásom az Ófaluban – bár nyilván drágább volt, de megérte!
Otto szerint Magyarországon könnyen találni normális árú szállást, pl. vendégházakban
Kéktúra.hu: Ajánlanád más külföldi túrázónak a kéktúrát?
Otto: Persze. Főleg, mert amikor arról beszélünk, hogy valaki Magyarországra jön, akkor csak és kizárólag Budapest jön szóba. Pedig rengeteg nagyon szép kisváros van akár keletre, akár a Balaton körül. És persze a hegyvidékek is nagyon szépek és látványosak. Nekünk különösen érdekes a táj, mert annyira más, mint ahol élünk –
amit kiemelnék, azok a sáros földutak!
Hongkongban nincsenek sáros földutak, a legtöbb út száraz és burkolt. Éppen ezért nagy kihívás volt nekem ezeken az utakon túrázni, és főleg vigyázni arra, hogy a cipőm ne legyen csurom víz és a sár se menjen bele.
Kéktúra.hu: Innen egyenesen mész haza vagy még maradsz Európában?
Otto: Mielőtt hazautazok Hongkongba, még Mallorcára megyek, ahol a GR 221 túrát fogom lejárni hat nap alatt.
