Altáró-túra a Gerecse eldugott szegletében

Dorog térsége a hazai szénbányászat egyik országos jelentőséggel bíró helyszíne volt. A 18. századtól egészen az ezredfordulóig zajló barnakőszénfejtés főként a 20. században határozta meg a környék gazdaságát és társadalmát, ezzel együtt az itt élők identitását. Az iparág anno családok ezreinek jelentett megélhetést és erős közösséget, ennek a büszke múltnak pedig számos emlékével találkozhatunk a Dorogi-szénmedence valamennyi településén és természetesen a terepen is.

Alig több mint egy éve újabb bányászkörrel bővült a tematika Tokodi-altáró-kör néven, amely 12 km-es távjával a Dorog és Tokod közötti rekultivált területet járja körbe Tokodaltáró községből indulva. Elöljáróban annyit elárulhatunk, az itt elénk táruló táj befogadásához szükségünk van némi nyitottságra. Aki természetes erdőtáját, a környezet háborítatlan formáit keresi, annak lehet, hogy nem ez a legjobb kirándulóterep. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy az itt látható mesterséges térszín látványos kopár idomait csodás panoráma veszi körbe, lankái között egy római erőd maradványait és egy huzatos bányabejáratot is fellelhetünk, az élmény mellé pedig egy egyedi túrajelvényt is beszerezhetünk.

Túránk kiindulópontja a beszédes nevű Tokodaltáró. Az 1992 óta önálló község régen Tokod része volt, létrejötte pedig a 19. század közepi szénbányászathoz köthető. A település mai arculatát is az egykori kolónialakások, bányatiszti épületek, kiszolgáló intézmények határozzák meg. A túra indító QR-kódját a bányászok védőszentjéről elkeresztelt Szent Borbála templom szomszédságában található Szent Anna-táró bejáratának kerítésén olvashatjuk le. Innen a Táró utcán, a Tokodi Szénfeldolgozó Rt. épületét érintve kezdjük a gyaloglást, és rövidesen a Gete utcán hagyjuk magunk mögött a települést.

Kiérünk a Nagy-Gete és Gete-alja markáns vonulataival rámázott szántóföldre, ahol eldönthetjük, hogy a körtúrát mely irányba akarjuk bejárni. Mi a túrakiírásban szereplő menetirányt mutatjuk be, ami először az egykori Erzsébet-akna területe, illetve a római castrum felé vezet. A környékre kilátást engedő poros földúton alig néhány száz métert kell menni, hogy elérjük a késő római erőd részben visszaépített maradványait. Túránk kódját is itt találjuk egy oszlopra erősítve.

Római erőd Tokod határában

Az erőd korát az előkerült bélyeges téglák alapján 369-370-es évekre teszik a kutatók, de a leletek arra engednek következtetni, hogy már az 1-2. században is létezett itt római tábor. Alapterülete 120×140 méter volt, falai a másfél méter vastagságot is elérték. 11 kerek toronnyal, díszes várkapuval és fürdővel is rendelkezett. A castrumot 1967-ben rekonstruálták, ekkor építették a bejáratot képező két betonbástyát, melyekben a feltárás során talált római kori sírköveket állították ki. Ezeket később a vandalizmus miatt elszállították.

A romok után ösvényünk akácligetbe vezet, aztán bal kéz felé kanyarodva enyhe emelkedésbe kezd. A szekérutat bokros, gyepes mező szegélyezi, néhol szőlőskert tarkítja a sivár csalitost, mígnem újfent szántók nyílt lankáira érkezünk, ahol a Gete hullámzó tömbje uralja a hátteret. A hegykúpok felé indulunk, de túránk nem vezet fel a Gerecse legkeletibb bástyájára, csupán a tőle északra fekvő kistestvérére fogunk felkapaszkodni, ami közel sem akkora kihívás, mint az Országos Kéktúra által érintett bérc meghódítása.

Hepehupás tájban

Bármerre nézünk, ember formálta vidék vesz minket körül. A Gete nyugati és északi lábának tövében gyakorlatilag nincs olyan tájrészlet, amit ne a bányászat, illetve a későbbi mezőgazdaság alakított volna. A látványt helyenként villanyvezetékek sűrű kuszasága teszi kaotikussá, mindezt pedig a Duna menti települések beépített területei övezik. Az eddig dűlőn vezető utunk a hegyláb Hadigácsok nevű részénél homokos terepre érkezik. A megbontott domboldal árkai ma is kiváló homoknyerőhelynek bizonyulnak, amit a környéken élők ki is használnak.

Immáron kelet felé haladunk a Gete-aljának nevezet vonulat alatt. Az egykori földmunkák eredményeként egyre tagoltabb térszín vesz minket körül, melynek völgyeibe, árkaiba vezet a szekérút. Mindenképp érdemes már a túra elején bekapcsolni a GPS-t, és a telefonra lementett útvonal térképével tájékozódni, mert a szerteágazó ösvények, motorosok által kijárt nyomvonalak könnyen elbizonytalaníthatnak minket a helyes irányt illetően.

Bozótossal kísért utunk elhalad egy tokodi fölbírtokos nevéből eredeztethető magaslat, a Dank-hegy mészkőkibúvásos csúcsa mellett. Kilátás reményében fel is kapaszkodhatunk a meredek hegykúpra, de az igazság az, hogy e magaslat panorámája nem fog többet adni, mint az utunk során hamarosan érintett Kis-Gete vagy régi nevén Kerék-hegy nyugati földnyelvének kilátópontja. Az odavezető út során egyre jobban beleveszünk a bokrokkal pettyezett hepehupás tájba, melynek domboldalait crossmotorosok szántották fel.

A Kis-Gete tetején

A Nagy-Gete megbillent és kiemelkedett mészkőplatójának rokona a Kis-Gete. A rövid kaptatóval megmászható 283 méteres csúcs magassága csupán a fele a nagytestvéréének. Tetejéről körbetekintve a déli oldalon húzódó Gete erdős tömbjére látunk rá, nyugatra a Dank- és a Les-hegy kúpja, keleten Ótokod, északról pedig az Oldalföldek látszanak.

A magaslatok között az egykori bányászmúlt terepformáló emlékei terülnek el. Régi meddőhányók, felszíni fejtések, rézsűcsúszások nyomai tagolják, fodrozzák a terepet. A távolban a Duna hajdani árterületének síksága, a Kisalföld utolsó, keleti nyúlványának lapája nyúlik el, határon innen és túl. Északon megpillanthatjuk az Esztergomi Bazilikát, mögötte a Dunába szakadó Helemba vonulatát, valamint a Börzsöny hatalmas tömbjét. Ettől kissé keletre a Pilis legészakibb hegyei sorakoznak.

A panorámás Kis-Getét követően az addig zömében nyílt terepen vezető túránkba egy nagyobb erdőfolt hoz változatosságot. Kezdetben egybefüggő tölgyes pagonyban haladunk, majd fiatal akácosban érjük el az Országos Kéktúra útvonalát, amin pár métert mi is megteszünk, mielőtt utunk leágazna az egykori Ágnes-lejtőakna bejáratához, ahol újabb igazolókód vár ránk.

Salakkúpok az Ágnes-akna mellett

Az akácosban álló meddőhányó látványos salakkúpjai mellett található aknabejárat ma a már említett Vízbánya szellőzője. Ha a ráccsal lezárt járathoz közelebb megyünk, érezhetjük azt a párás levegőt, amely a mélyből szökik a felszínre. Hideg időben különösen kontrasztos hőmérséklet-különbséget tapasztalhatunk a benti és kinti levegő között.

Túránk nem érinti az Ágnes-akna közelében fekvő hatalmas kőbányát, ami a messziről is látszó Kis-Kőszikla nevű hegyet bontja le fokozatosan. Továbbra is akácosban haladva visszaindulunk kiindulópontunk felé, érintve a Gusztávaknák helyeit, majd újfent nyílt terepen, kopár domboldalakkal kísérve mellőzzük az Oldalföldek mély árkát, melynek alján a feltörő talajvíz teremt lápos élővilágot.

Ezen a szakaszon ismét széles kilátást élvezhetünk a környékre, majd elérjük a korábban már járt Gete utca kereszteződését. Innen már az ismert aszfaltúton jutunk vissza tokodaltárói kezdőpontunkhoz, ahol ne felejtsük el beolvasni az utolsó kódot, amivel lezárjuk a túrát.