Amikor a gumi csődöt mond – Variációk csúszásgátlóra

A túralábbelik túlnyomó többségét nem jégen vagy keményre fagyott havon történő közlekedésre tervezték, így nem meglepő, hogy ilyen körülmények között járótalpuk tapadása gyakorlatilag a nullával válik egyenlővé. Ezt valószínűleg minden olyan természetjáró megtapasztalta már, akit a fagypont alatti hőmérséklet nem riasztott vissza az outdoor ténykedésektől. Mielőtt belevetnénk magunkat a csúszásgátló eszközök káprázatos világába, nyúljunk vissza egy kicsit bevezetőnk első mondatához, amelyben burkoltan arra is utaltunk, hogy bizonyos túralábbeliket éppen jeges terepen történő járásra fejlesztettek ki. Ezek titka természetesen nem a felsőrészben, hanem a járótalpban, elsősorban annak összetételében rejlik. A világszerte ismert Vibram például az elmúlt években dobta piacra az Arctic Grip nevű talpait, amelyek fekete anyagában alapállapotban sárga színű, fagypont közelében, illetve alatt kékké változó, szabálytalan formájú szemcsék sokasága figyelhető meg. A szemcsék összetételét titokban tartja a gyártó, annyit azonban tudni lehet, hogy egy speciális gumikeverékről van szó, amely különösen jól tapad a nedves jégen. A cucc tényleg működik, volt alkalmunk kipróbálni.

Hasonló megközelítéssel élt a közel százéves múlttal büszkélkedő Hanwag is, a cég fejlesztői viszont nem a színváltós gumidarabkák, hanem a mikroszkopikus üvegszemcsék mellett tették le a voksukat: az IceGrip járótalpak nemcsak nedves, hanem száraz jégen is szuperül tapadnak, és ezt szintén tapasztalatból mondjuk.

A sétálóutcából a hegyekbe

Bármilyen használati eszközhöz hasonlóan csúszásgátlóból sem létezik univerzális darab, vannak azonban olyan típusok, amelyekkel változatos terepviszonyok között is klasszul elboldogulhatunk. Kezdésnek nézzük meg az alapvetően városi/utcai felhasználásra szánt csúszásgátlókat, amelyekre a relatíve diszkrét megjelenés, az egyszerű szerkezeti felépítés és a kapaszkodóelemek „kevésbé agresszív” kiképzése jellemző. Az elasztikus gumilapból készült, megjelenésükben csuklópántra emlékeztető alapmodelleket a lábbeli elejére kell felhelyezni oly módon, hogy a kis kiemelkedésű fémtüskék a lábközépcsontok alá kerüljenek. Előnyük, hogy másodpercek alatt szinte bármilyen utcai cipőre vagy csizmára felpattinthatók, ugyanennyi idő alatt le is kaphatók, a jeges járdán meg pont annyival növelik a biztonságérzetünket, amennyi már elég ahhoz, hogy ne a nyílt lábszártörés gondolatával legyünk elfoglalva minden egyes lépésünknél.

A következő szintet a lábbeli orr- és sarokrészéhez egyaránt rögzülő, rugalmas gumiból, elasztomerből vagy szilikonból gyártott darabok képviselik, amelyeknél tüskék vagy spirálisan körbetekert huzalok kapcsolódnak a járótalp felületének kisebb-nagyobb részére is kiterjedő, elasztikus „hordozóvázhoz”. Ezeknél már kisebb a véletlen leesés veszélye, a nagyobb felületen elrendezett, illetve a havas-jeges tereppel több ponton érintkező kapaszkodóelemek rendszerének köszönhetően pedig már nemcsak települési környezetben, hanem erdei séta- és kirándulóutakon is alkalmazhatók. A kategória egyes modelljeit kifejezetten terepfutó cipőkhöz tervezték, és ha már futás, akkor itt kell szót ejteni azokról a kemény fémötvözetből gyártott tüskékről, amelyeket a felhasználók közvetlenül outdoor lábbelijeik járótalpbütykeibe tekerhetnek be egy arra alkalmas, általában a tüskeszett részét képező szerszám segítségével. Elsőre talán meredeknek tűnhet, hogy csavarokat tekergetünk a cipőtalpba, a valóságban ugyanakkor nem bonyolult a mutatvány, a kissé „megsündisznósított” lábbeliből pedig a későbbiekben igen egyszerűen eltávolíthatók a fémelemek.

A sorban harmadik kategóriában olyan csúszásgátlókat találunk, amelyeknél semmilyen elasztikus anyag nem érintkezik lábbelink járótalpával. A havas-jeges tereppel csupán láncok és fogazott fémelemek kerülnek kapcsolatba, amelyek elmozdulását a lábbeli felsőrészén (kicsivel a talpvonal felett) körbefutó, rugalmas anyagú rögzítőrendszer gátolja meg. A láncok kisebb-nagyobb keresztmetszetűek, a fogak vékonyabb vagy vastagabb anyagúak, illetve hosszabbak-rövidebbek lehetnek aszerint, hogy mennyire durva terepre szánta a szóban forgó csúszásgátlót a gyártó. Ökölszabályként elfogadhatjuk, hogy minél „bőkezűbb” az anyaghasználat, annál tartósabb, strapabíróbb egy adott darab. Korábban már említettük, hogy a tüskék, a spirális huzalok, a láncok és a fogazott elemek anyaga fém, de azt nem, hogy milyen fém. A tüskék rendszerint edzett, nagy keménységű, volfrámtartalmú acélötvözetből, a spirális huzalok, a láncok és a fogazott fémelemek pedig rozsdamentes acélból készülnek, de egyes modelleknél alumíniumötvözetet is alkalmaznak.

Mielőtt bevásárolnánk

Ha már csúszásgátló beszerzését fontolgatjuk, tisztázzuk magunkban, hogy milyen körülmények között és milyen gyakran szeretnénk majd használni az áhított eszközt. Amennyiben városi csatangolásra, lefagyott járdák meghódítására, úgy válasszunk egyszerű felépítésű, tüskés vagy spirálhuzalos, elasztikus „hordozóvázával” a lábbelink járótalpát részben lefedő típust. Komolyabb túrákhoz ezek nem lesznek megfelelőek, a téli ösvényhódításra vágyóknak ezért robusztus, erős csúszásgátlókat ajánlunk, amelyeknél kizárólag strapabíró fémelemek érintkeznek túrafélcipőnk vagy túrabakancsunk talpával. Azok, akik semmiféle elasztikus szerkezeti egységgel sem kívánnak bíbelődni, csúszásgátlójukat viszont esetenként nehezebb hegyvidéki terepeken is próbára tennék, de valódi hágóvasra nincsen szükségük, a négy- vagy hatfogas „minihágóvasakkal” lehetnek igazán boldogok.

A legegyszerűbb, karperecszerű modelleket leszámítva minden csúszásgátlónál kiemelten fontos, hogy megfelelő méretű legyen, se kicsi, se nagy, hanem pont jó. Vegyük komolyan a méretezést, ha szeretnénk magunkat megkímélni a felesleges balesetektől. A csúszásgátlók adta biztonságot ne értékeljük túl, eszünket és ítélőképességünket sose felejtsük otthon, jobb lesz így mindenkinek. És végül, de nem utolsósorban: ne álljunk neki a terepen csúszásgátlót barkácsolni karórából, zokniból és csatos övből, madzagból és karabinerből, helyette inkább válasszunk nem életveszélyesre fagyott kerülőutat, végső esetben pedig inkább forduljunk vissza, hogy később – megfelelően felszerelkezve – esélyünk legyen visszatérni.

A cikk először 2022 januárjában jelent meg.