A ma már csak kulturális kuriózumként érdekes, súlyosan természetkárosító tevékenységek felidézése apropóján megismerkedünk e páratlan természeti képződményekkel.
Először is tisztázzuk: a pontos megnevezés a jegesbarlang (és nem a jégbarlang), ugyanis ezek nem a jégben jöttek létre, hanem klasszikus, a karsztos oldás és erózió által formálódott karsztbarlangokról van szó. Az viszont kifejezetten ritka és több tényező együttes előfordulása szükséges ahhoz, hogy egy barlangban egész évben át megmaradjon a jég, sőt, az évszázadok alatt jelentős mennyiségben felhalmozódott jég állandóan változó formakincsével nyűgözhesse le a látogatót.
A jegesbarlangoknak két alapvető típusát ismerjük. A Kárpátokban gyakoriak az ún. statikus jegesbarlangok, amikor is egy megfelelő (általában északi) tájolású, zsákszerű karsztos üregben megreked a téli hideg levegő, és mivel az jóval nehezebb a nyári meleg levegőnél, légkörzés hiányában nyáron sem képes onnan kijutni. A befolyó csapadékvíz pedig jégként halmozódik fel.
Így jött létre a világ legjelentősebb jegesbarlangjai között számon tartott Dobsinai-jégbarlang (Dobšinská ľadová jaskyňa), ahol a túravezető állítása szerint
egészen 1946-ig engedélyezve volt az egész évi korcsolyázás,
sőt, állítólag még az 50-es években is itt gyakorolt a sikeres csehszlovák műkorcsolyázó, Karol Divín. S így jött létre az Aggtelekhez közeli, a Gömör–Tornai–karszthoz tartozó Szilicei–fennsíkon található Szilicei–jégbarlang (Silická ľadnica), amely nem mellesleg egész Európa egyik legalacsonyabb tengerszint feletti magasságban található jegesbarlangja, s talán ettől nem függetlenül működött a barlang mellett sörfőzde.
A sör hűtéséhez a barlangból hozták fel a jeget, de e természetpusztító gyakorlat ellen már a korabeli természetvédelem is szót emelt. A barlang hányatott sorsának új fejezete kezdődött 1931-ben, amikor is Ján Majko kibontotta a barlang aljában található törmeléket és felfedezte, hogy az ott folyó barlangi patak a híres Gombaszögi-barlanggal alkot egy rendszert.
Csakhogy a szellőzés beindulásával megszűnt, illetve jelentősen változott a barlang speciális mikroklímája, és fogyni kezdett az évezredek alatt felhalmozódott jég. A kutatók később hermetikusan lezárták az átjárót, hogy védjék a barlangot, illetve annak jegét. Ilyen típusú jegesbarlangokat amúgy több helyütt találunk a Kárpátokban és a Dinári-hegyvidéken is.
Az Alpokban ezzel szemben ún. dinamikus jegesbarlangok jöttek létre inkább. Ezekben a többnyire jelentős tengerszint feletti magasságban található, továbbá számottevő vertikális kiterjedésű barlangokban a huzat gondoskodik a hűtésről. Télen a kéményhatásnak megfelelően az alsó bejárat és a fentebb található kőzetrepedések között áramlik a bentinél jóval hidegebb levegő, nyáron pedig a magasabban lévő bejáratokból érkező, relatíve hideg levegő nem tud számottevő olvasztó hatást kifejteni.
Így keletkezett a Salzach völgyében megbújó, a világ legnagyobb jeges járatrendszereként számon tartott Eisriesenwelt, a 2321 méter magas Eiskogel csúcs alatt található Eiskogelhöhle, vagy a Dachstein látogatható jegesbarlangja, a Rieseneishöhle. Mindkét barlangtípusban folyamatosan, meghatározott éves rend szerint változik a jég vastagsága, illetve alakulnak a látványos jégformák.
