Angyalföldnek ezen, a Duna és a Váci út között húzódó részén nemcsak egy utcát hívnak Vizafogónak, így nevezik magát a városrészt is, de iskola, park, lakótelep, pályaudvar és még ki tudja, mi minden más is viseli a Vizafogó nevet.

Óriás a vízben

A viza az édesvízi halak közül az egyik legnagyobb, nem ritkák a 4-5 méter hosszú, 5-600 kg-os példányok is sem. „Az igazoltan legnagyobb egyed, amelyet valaha fogtak, 7,2 m hosszú és 1571 kg tömegű volt. Oroszországban halászták ki a Volga vízrendszeréből. Magyarországon 560 kilós volt a legnagyobb hiteles fogás 1857-ben, Pesten” – olvashatjuk a Magyar Természettudományi Múzeum blogján.

A tokfélék közé tartozó viza a Fekete-, az Azovi-és a Kaszpi-tengerben él, de anadrom halfaj, vagyis íváskor felúszik a nagyobb folyókba, több száz vagy ezer kilométert vándorolva. A Dunán évszázadokon keresztül közismert ívó helyeik voltak például a Szigetköz és a Csallóköz térségében található mérsékelten áramló, kavicsos aljzatú, mélyebb mederszakaszok.

A királyok hala, a halak királya

A vizák egy része már ősszel, a másik része pedig tavasszal indult meg az ívóhelyek felé, a Dunán pedig ezekben az időszakokban sok helyen halászok vártak rájuk.

Több régi írás is fennmaradt a vizáról. 1051-ben, mikor III. Henrik császár élelmiszert kért a visszavonuló német katonák számára, I. András király 50 vizát juttatott számukra, 1230-ban pedig IV. Béla, hálája jeléül, az ausztriai Heiligenkreuz cisztercita kolostorát ajándékozta meg 200 vizával.

A viza nagyon értékes halnak számított, nem véletlenül nevezték azt a királyok halának. A vizahalászat nagy látványosságnak számított, alkalmanként az uralkodók is végignézték azt, mint például Zsigmond király 1412-ben Komáromnál. Mátyás király is nagy becsben tartotta a folyók óriásait, és több tucat vizát hozatott a Dunából a tatai Öreg-tóba, hogy ő és vendégei kedvükre gyönyörködhessenek a fejedelmi halakban.

Halászat a vizafogóknál

A viza halászata döntően királyi felségjog volt, és nem lehetett akárhol vizát fogni. Az ország leghíresebb vizafogó helyei Komáromban és környékén voltak, de például a budapesti Vizafogó név is egy ilyen hely emlékét őrzi. Ez utóbbi helyen volt egy sekély mellékága a Dunának, ott építették a vizafogót, mellette pedig halmészárszék működött.

A folyásirány szerinti alsó cölöpsoron kialakított kapun keresztül a felfelé vándorló halak beúsztak a lerekesztett részre, ahonnan már csak a hálók irányába vezetett az út. Az úszó halrajok tereléséhez gyakran nagy hangzavart is keltettek a parton, nemcsak síppal, dobbal, de ágyúszóval is űzték a halakat. A szégyéről kapta nevét egy alsó-szigetközi település, Szőgye is, mely jelentős vizafogó hely volt.

A török időkben megjelent egy másik halászati módszer is, a vizahorog. A folyómeder alján egy erős kötelet vagy láncot rögzítettek keresztirányban, amelyre akár több száz 15-20 cm-es horgot kötöttek. A mederfenék középső részén úszó vizák egyszerűen beleakadtak a csalétek nélküli horgokba.

A kifogott vizákat olykor élve tárolták, ilyenkor egész folyórészeket rekesztettek el. Ilyen hely lehetett például az óbudai Hajógyári-sziget melletti kis Duna-ág is. A sózott, darabolt halakat hordóban szállították Bécsbe, Krakkóba, sőt még Párizsba is. Ritkán az is előfordult, hogy a hatalmas halakat hajók után kötötték, és úgy úsztatták Bécsig azokat. A vizának a húsa is jó minőségű, de legnagyobb értéke az ikrája, amiből a világ legdrágább kaviárja készül.

Eltűntek a folyóvizek óriásai

Régen a vizát valamennyi nagyobb folyóvizünkből fogták, a Duna mellett például a Drávából, a Tiszából és a Marosból is.

A túlzott mértékű halászat miatt a 16. századtól kezdve már egyre kisebb számban jelent meg a viza a vizeinkben, a 19. században pedig már annyira megritkult, hogy megszűnt a rendszeresen vizahalászat. Magyarországon, a 20. században összesen 42 vizafogást jegyeztek fel. A túlhalászat mellett aztán a Duna vaskapui vízlépcsőjének megépítése pecsételte meg a vizák sorsát, azon ugyanis az ívóhelyre vonuló méretes halak nem tudtak átkelni.

Az 1920-as 30-as évekből a fajnak van még egy-egy adata a Tiszából, de az 1950-es évek végétől már csak a Dunából fogtak vizát, de onnan is csak nagy ritkán, egy-egy példányt. A legutolsó ismert vizafogás Pakson történt, 1987-ben egy 3 méteres, 180 kilós példányt fogtak ki a Dunából. A Filmhíradó alábbi bejátszásában egy 1957-ben Paksnál kifogott viza látható, amit egy ideig a budapesti állatkertben lehetett megnézni.

Vizával ma már nem találkozhatunk a budapesti Vizafogónál, bár 2010-ben egy visszatelepítési program keretében épp itt engedtek száz ivadékot a Dunába, amelyek közül később két példányt vissza is fogtak, egyiket a Vaskapun innen, a másikat odaát.

Aki élőben szeretné látni az édesvizek fenséges óriását, az Poroszlón, a Tisza-tavi Ökocentrumban találkozhat velük.

A Vizafogó utca környékén sétálgatva ma már csak a név és a parkok, játszóterek díszítőelemei őrzik a vizák emlékét. Hogy a valóságban is visszatérhetnek-e egyszer majd a Duna óriásai, az egyelőre még a jövő titka.