A Tapolcai-medence tanúhegyeinek szinte mindegyike különlegességet rejt a tetején. A várfalakat hordó Csobánc vagy a bazaltoszlopairól híres Szent György-hegy mellett igaz ez a medenceperemen magasodó kicsiny, de hegyes Hegyesdre is, amelynek várát gyakorlatilag teljesen elsöpörték az évszázadok, viszont körülötte minden más alig változott.
Hegyesden, az alig két és fél utcából álló falu központjában egy kőbánya helyén képződött, kristálytiszta vizű tó fogad. A hófehér murvát egészen a kilencvenes évekig bányászták itt, majd a felhagyott mélyedésben az Alpok türkizkék vizeihez hasonló kincs született. Tűnhet tájsebnek, ugyanakkor hosszú gondoskodással akár dísz is lehetne belőle, de ehhez a különös naphoz így, félkészen is beleillik a még álmodó faluba.
Hegyesd falu központja a várheggyel
A táj képét innen a Hegyesd 281 m magas, szinte tökéletes kúp alakú csúcsa uralja. Nehéz eltéveszteni a felvezető utat, mégis sikerül: a falu főteréről toronyiránt induló sárga sáv jelzés ugyanis zsákutca, vagy ha van is folytatása, két kéktúrát végigjárt szemem nem volt elég rutinos a megtalálásához. A Hegyesd északi sarkából a hegy tövéhez induló, névtelen utca viszont már egyértelmű, az erdő szélére érve pedig hamar feltűnik a sárga rom jelzés és a lépcsőkkel kiépített ösvény.
A vár tövéig vezető ösvény felső szakasza
Nem akadálymentes műemlék
Ahogy a csapás egyre magasabbra vezet a vulkáni eredetű tanúhegy oldalában, úgy lesz egyre meredekebb is, majd amikor eléri a kürtő szikláit, egyszerűen vége szakad. A Hegyesd azon kevés tanúhegyek közé tartozik, amelyek képződésekor a felfelé áramló, izzó kőzetanyag nem terült szét a felszínen, sőt talán el sem érte azt, így a hegy elemeknek ellenálló „sziklaváza” tulajdonképpen csak egy óriási, függőleges kőoszlopot jelent, amely körül gyorsan pusztul a kevésbé ellenálló kőzetanyag.
A csúcson álló falakból nem sok maradt
A hegy teteje nem is áll másból, mint egy minden oldalról igen meredeken határolt sziklatömbből, amelyre kis túlzással csak négykézláb lehet felkapaszkodni: ez bizony nem egy akadálymentes műemlék. A hegycsúcs alig nappali méretű fennsíkján faragott és természetes sziklák sivár világa fogad, különösen kontrasztálva a körülötte elterülő erdőkkel, illetve a mai alternatív program otthoni kellékeivel, a kényelmes bútorokkal és a vadonatúj, szélesvásznú monitorral. Persze idefent a tűzrakó hely egy egyszerű kőkör, a vár emléktáblája is csak tenyérnyi, a panoráma viszont abszolút HD minőségű, 360 fokos és háromdimenziós.
Kilátás Hegyesd és Kapolcs felé
Megviselték a tulajdonosváltások
Hegyesd vára a tatárjárást követően épült kővárak sorába tartozik. A kis épület a 16. század közepére a végvárak hálózatának belső oldalára került, a tövében újra és újra feltűntek a portyázó török hadak, amelyek időnként a gyengén védett erősség ellen is megindultak. 1561 tavaszán egy ilyen rajtaütés alkalmával sikerült elfoglalniuk. A vár új ura - Pajazit vajda - jól tudta, hogy Hegyesd török kézre kerülése kicsi, de igen kellemetlen rést jelent a magyar végvárrendszeren, ezért sürgősen erősítést kért és kapott a veszprémi bégtől. Jól felszerelt seregével 1561 nyarától sorra végigrabolta a környék településeit, lakosságukat munkára fogta a vár megerősítéséhez, húsz jobbágyot pedig a fülüknél fogva szögeztetett fel az épülő alsó palánkvárra, hogy információkat csikarjon ki belőlük a környező végvárak gyenge pontjairól.
Falmaradvány a hegytető alatt
Túlzott magabiztosságának végül a szomszédos Csobánc urával, Gyulaffy Lászlóval vívott párbaja vetett véget, amely során már az első összecsapásban halálos sebet kapott. Még ugyanebben az évben, amikor a várban állomásozó török sereg Zalaszentgrót ostromához vonult, a magyarok egy meglepetéstámadással megsemmisítették őket. A vár hátrahagyott helyőrsége ellen vonuló csapatok néhány napos ágyúzással lerombolták a vékony falak nagy részét, a védők pedig megadták magukat.
A legmagasabb fal tövében apró tábla emlékezik a várra
A vár új, immáron utolsó gazdája, Salm Eckhardt győri várkapitány számára már nem érte meg költeni rá, ráadásul fennállt a veszélye, hogy a török ismét befészkeli magát a jól védhető magaslatra, így a megmaradt falakat robbantásokkal, majd a környék lakosságával leromboltatta. Az értékes faragott köveket végül úgy széthordták, hogy majd az összes fal eltűnt a hegytetőről: a természet erőinél csak az ember pusztította hatékonyabban a hegy anyagához képest nagyon is esendő kővárat.
A legkevésbé meredek út a csúcsra
A minimális gondozással látogathatóvá tett területen valóban alig érezni, hogy egy várrom közepén állunk. A hegycsúcs alatti, szintén tenyérnyi sík felületen mindössze egy pad, egy információs tábla és újabb kis falmaradványok utalnak az elmúlt évszázadokra. A mintegy 145 lakosú Hegyesd önkormányzatának kevés lehetősége van nagyobb felújítási munkákra, de az alapvető karbantartásra és a növényzet kordában tartására láthatóan ügyelnek.
Vissza a csúcsra
Kilátás a Tapolcai-medence tanúhegyeire
Már majdnem lejutottam a faluba, amikor a párából kiemelkedő tájat elborította a napfény, és ez villámgyorsan visszacsábított az apró hegytetőre. Az égi és földi árnyékok egyszerre mélységet adtak a panorámának, a napsugarak villámgyorsan végighaladtak a távolban a szomszédos Csobánctól Tapolcáig, és mintha még a szélnél is hatékonyabban kezdtek volna hozzá a télből itt maradt köd eltüntetésének. A hegytető kis zöld fűfoltja és az ismerős, forgalmas kirándulóhelyek közelsége már előrevetíti az újabb nyári kirándulásokat, amint remélhetőleg egyre többen fedezik fel maguknak a környék alig ismert várát, talán nem csak „kirándulóidőben”.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2017. áprilisi számában.
