Aranymonostor – bugaci időutazás egy Árpád-kori metropoliszba

A Turista Magazin október-novemberi számában - egyebek mellett - Bugac látnivalóit mutatjuk be, amelyekért ősszel is megéri errefelé venni az irányt. Jártunk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) idén átadott látogatóközpontjában, a Puszta Kapuja Információs Központban, amin keresztül a szó szoros és átvitt értelmében is beléphetünk a pusztára, sétát tettünk a Boróka tanösvényén, kipróbáltuk a hajtányozást és meglátogattuk az Aranymonostor Látogatóközpontot is.

Ez utóbbi létesítmény a Duna-Tisza-közének legjelentősebb 12-13. századi gazdasági, kereskedelmi és egyházi központjába repít bennünket vissza. A látogatóközpont közelében több mint 15 éve folyó ásatás leletanyagát nem túlzás a szenzációs jelzővel illetni, a régészeti feltárások pedig számos ponton átírták azt, amit az Árpád-korról eddig tudtunk.

Séta az „aranyfolyosón"

Az Aranymonostor Látogatóközpont Bugactól pár kilométerre található. A fémborítású, lapos, kerek épület egy homokban ejtett pénzdarabot szimbolizál.

Az Aranymonostorban tett látogatás egy 13 perces, szélesvásznú élményfilmmel indul, amit szó szoros értelmében kell érteni, mert a filmet 180 fokban vetítik a falra. A film azt mutatja be, hogy a hajdan itt található Pétermonostora település milyen fontos szerepet töltött be a 12-13. századi Magyar Királyság életében, illetve, hogy a Magyar Királyság milyen gazdasági és kulturális szerepet töltött be akkor Európán belül. A film után tárlatvezetéssel tekinthető meg a kiállítás, amelynek végén VR-szemüvegeken keresztül a korabeli virtuális valóságban is megmerítkezhetünk.

A kiállítás elképesztően gazdag leletanyaggal bír. Bennünket Kárpáti Rita igazgató vezetett végig, és tőle többek között választ kaptunk arra is, hogy miért lett Aranymonostor a látogatóközpont neve.

„A bugaci ásatásról több ezer lelet került elő, és ezek közül több mint 300 az arany és az aranyozott tárgyak száma. Ez más ásatásokkal összehasonlítva nagyon magas szám, és erre utal az Aranymonostor név. A kiállítás is egy „aranyfolyosón” kapott helyet, ami ennek a kornak a dicsőségét és a gazdagságát tükrözi. A vitrinek körül megjelenik az égetett fa is, ami pedig a tatárjárás pusztítását szimbolizálja.”

Egy dúsgazdag város az ország közepén

Erre a területre I. András uralkodásának idején, 1050 körül telepíthették az első lakókat. 1130 körül monostort alapítottak, a maga korában jelentős méretűnek számító háromhajós bazilikával. Az egykori Pétermonostora az 1200-as évek elején élte fénykorát, a Duna-Tisza köze gazdasági és szakrális központja volt.

Hogy miért pont itt alakult ki ez a korabeli mércével mérve és kis túlzással élve igazi metropolisznak számító település, annak legfőbb oka, hogy itt haladt át a Szeged és Pest vonalában vezető nemzetközi hadi-és kereskedelmi út, ami 10-11. századtól kezdve egészen a 19. századig fontos útvonalnak számított.

Hogy hogyan éltek a 12-13. századi Pétermonostora lakói, milyenek voltak itt a hétköznapok, arról izgalmas részleteket árulnak el a kiállításon látható tárgyak, ahogy arról is tanúskodnak, hogy bizonyos szempontból az ember nem változott semmit azóta. Akkor is voltak jómódú emberek, akik külsőségekben is ki akarták fejezni gazdagságukat.

De másban is fel lehet fedezni a hasonlóságot a két kor embere között. Akkor is voltak játékoskedvű emberek, például létezett már a dobókocka is, ami a birka bokacsontjából készült. Számomra már ez is meglepő tény volt, de azt pláne nem gondoltam, hogy már akkor is voltak csalók és cinkelt kockák.

Egy nyüzsgő kereskedelmi központ

Pétermonostora komoly kereskedelmi központ volt, amit például az itt kiállított pénzek is bizonyítanak. A Magyar Királyság területén használt, III. Béla korabeli érmék mellett számos külföldi pénzérme is előkerült innen, például Bizáncból, a Szentföldről, német, angol és francia nyelvterületről származók, sőt még hamis pénzeket is találtak, amelyek kisebb nemesfém-tartalommal készültek, mint a rendes érmék. De előkerültek olyan balta és fűrész formájú amulettek is, amelyek a viking zsoldosok körében voltak elterjedtek.

Forgalmas kereskedelmi központról árulkodnak az itt megtalált mérlegek és a hozzájuk tartozó mérlegsúlyok is, amelyekből több mint 400 került elő csak ezen az ásatáson. „Hogy ez milyen nagy szám, főleg akkor érzékelhető, ha tudjuk, hogy korábban az egész Kárpát-medence területéről összesen 170 mérlegsúly került csak elő” – meséli Rita.

„Ezek a súlyok, mind színüket, mind formájukat, alakjukat tekintve nagyon változatosak, mert a különböző kereskedő nemzetek különböző mértékegységeket használtak. Van, aki bécsi latban mért, van, aki budai márkában, és még az is bonyolította a kereskedelmet, hogy nemcsak a mértékegységeket kellett átváltani, hanem olykor a számrendszert is. Ehhez pedig meglehetősen okosnak kellett lenni.”

Nincs hiány különleges leletekből

Az egyik vitrinben Rita mutat félbetört örmény pénzérmét, aminek a darabjait egymástól távolabb és pár év különbséggel találták meg. A tudományos vizsgálatok szerint, a két félpénz egymáshoz tartozik, és elképzelhető, hogy szerelmi zálog lehetett.

A kiállításon nem egy nemzetközi szinten is kiemelkedőnek számító leletet láthatunk. Ezek egyike egy igazi korabeli luxustermék, eg szíriai cseppes pohár, amihez hasonló Európában is csak egyetlen egy darab van. De vannak itt a középkor leghíresebb zománcipari városából, a francia Limoges-ból származó zománcremekek, hegyikristály-berakású, agancsból faragott evangéliumi fedőlapok, Köln környékéről származó ereklyetartó vagy szentföldi zarándokjelvények.

Seto mester pecsétjénél is érdemes elidőzni. Pétermonostora lakói közül két embert ismernek a régészek név szerint, az egyik Seto mester, aki a mai közjegyzőnek megfelelő feladatot látott el. Ahhoz, hogy valaki a mester, latinul magister címet viselhesse, feltétele volt, hogy egy elismert nemzetközi egyetemen diplomázzon és több nyelven beszéljen.

Munkában a régészek

A látogatóközpont munkatársai napi kapcsolatban vannak a terepen dolgozó régészekkel, így elsőkézből tudják meg a legújabb információkat, amelyekről aztán a látogatóknak is mesélnek. Ez nemcsak a látogatóközpont és a feltárást végző kecskeméti Katona József Múzeum remek együttműködése miatt van így, hanem azért is, mert a régészek a látogatóközponttól pár száz méterre dolgoznak.

A régészek már több mint kétezer sírt feltártak a környéken, de a sírok száma – a feltételezések szerint – a tízezret is elérheti. A hatalmas, kéttornyú, háromhajós, félköríves, szentélyzáródású bazilikát és a hozzá kapcsolódó premontrei kolostort – amit mára már teljesen feltártak – 1130 és 1150 között emelték. 1180–1190 körül a kelet-nyugati tájolású bazilikához egy nyugati előcsarnokot toldottak.

A régészek azt is tudják, hogy itt a 13. században már egy lekövezett főtér volt, aminek maradványain még az egykor itt közlekedő kocsinyomok is kivehetők. Sokáig egyébként azt hitték, hogy bencés kolostor működött itt, 2022-ben találták meg Pétermonostora nevét egy belgiumi jegyzékben, amiből kiderült, hogy nem a bencés, hanem a premontrei rend használta azt.

Az Árpád-kori várost 1241-ben a tatárjárás pusztította el, a népesség egy része elmenekült, de sok embert kegyetlenül lemészároltak a tatárok. A pusztítás nyomai, a megölt felnőttek és gyerekek maradványainak látványa közel nyolcszáz évvel később is megdöbbentő és szívszorító.

A régészek kedves történetekről mesélő leleteket is találnak, mint például az a vörösmárvány lap, amire valaki pálcikaemberkéket, állatfigurákat karcolt. A valaki valószínűleg egy kisgyerek lehetett, aki mindig ugyanazon a helyen ülte végig a többórás latin nyelvű miséket, mindeközben rettentően unatkozott, s hogy lekösse magát, firkálgatott.

Az Aranymonostor Látogatóközpontról még hosszan lehetne mesélni, de sokkal jobb mindezt a helyszínen látni, hallani és megtapasztalni. Bár a régészek a hideg közeledtével leállnak a munkával, hamarosan átadják a látogatóközpont melletti régészeti élménysátrat, ahol a látogatók télen is ízelítőt kaphatnak a régészeti munkából.