Egy aranysakálfalka portyázik esténkét Tapolca mellett. Az amúgy szinte láthatatlan ragadozókat egy vadkamera „buktatta le”.
Somogyi Lászlót, eddig a varázslatos hangulatú drónfotóiról ismerhették meg olvasóink, de a fotózás mellett egy kameracsapdát is elhelyezett a Tapolcai-medencében, és szerencsére ennek a felvételeit is megosztotta a nyilvánossággal. Az alábbi videót néhány napja tette közzé közösségi oldalán, az alábbi megjegyzéssel: „Négyfős aranysakálfalka portyázik esténkét Tapolca mellett. Sokszor láttam a nyomaikat fotózás közben, de nappal szinte lehetetlen megpillantani vagy lencsevégre kapni ezeket az óvatos ragadozókat. Szerencsére pont erre való a vadkamera”.
Somogyi László nem mellesleg a Badacsonylábdihegyi Ökoturisztikai Látogatóközpont munkatársa, így elég jól ismeri a környéket és az élővilágát. Megkeresésünkre elárulta, hogy az aranysakál körülbelül 15 éve jelent meg a Tapolcai-medencében, Somogy és Zala vármegye felől. A terület változékonysága ideális élőhelyet biztosít számukra, ezért kevés idő kellett hozzá hogy az egész Balaton-felvidéken elszaporodjanak. Láttak már Badacsonyban, Káptalantóti és Tapolca–Diszel között is példányokat, de a szomszédos Káli-medencében is állandó a jelenlétük, egyszóval alaposan megvetették a lábukat a környéken. A videón látható falka Tapolca és Raposka között egy sűrű nádasban vert tanyát, és a vadászterületük egészen a Balatonig tart.
A sakálok – a rókával ellentétben – 4-5 fős falkában vadásznak, ezért az őzek és a fiatal vadmalacok is terítékre kerülnek, továbbá vadnyúl, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok jelentik a táplálékukat. Telente az elhullott állatokra is rájárnak, de az érő gyümölcsöket sem vetik meg.
László elmondása szerint a vadkamerát még múlt év december elején helyezte el egy Tapolcához közeli erdős, bokros részen, ahol sokszor látta a nyomaikat, és szerencséjére már az első éjszaka jelentkezett a falka. Ez különösen annak fényében nagy dolog, hogy az elmúlt öt évben, mindössze három alkalommal találkozott velük világosban, éjszaka viszont többször is hallotta a jellegzetes hangjukat, „egyszer a raposkai templom harangszójára álltak neki vonyítani”. A sakálokon kívül a kameracsapda fogott már őzet, vaddisznót, rókát, borzot, fácánt, egerészölyvet, nyestet, mókust, mezei nyulat, és egyszer egy baglyot is.
