Mostantól aranysakálokkal is találkozhatnak a Körösvölgyi Állatpark látogatói. A két fiatal állat a Szegedi Vadasparkból érkezett új lakóhelyükre.
Bár már elkészítették saját, 300 négyzetméteres kifutójukat, egyelőre még nem foglalhatják el azt, mivel kis méretük miatt átbújnának a kerítésen. Ideiglenesen tehát egy másik alkalmas helyen, a gyöngybaglyok volierében kialakított „sakálóvodában” töltik napjaikat.
Augusztus közepén kerülhetnek át új helyükre. A mindössze 5 hetes példányok (egy szuka és egy kan) bundája még barnás-vöröses, de az első téli ruhájuk már szürkés-vöröses lesz, akárcsak felnőtt társaiké.
A XIX. században még nagyon sok aranysakál élt hazánkban, a XX. században azonban állománya annyira lecsökkent, hogy 1989-ben a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján már Magyarországon kihalt fajként szerepelt. A ’90-es években aztán rohamosan szaporodni kezdtek az aranysakálok, ami valószínűleg a délszláv háborúkkal magyarázható: az állatok inkább a biztonságosabb, nyugalmasabb északi tájak felé mozdultak. Másik ok az lehet, hogy az eredeti élőhelyükön annyira megerősödött állományuk, hogy az északabbra található ősi élőhelyeiket foglalják el újra.
Azt, hogy napjainkban mennyi aranysakál van Magyarországon, nehéz megbecsülni. Mindenesetre a vadásztársaságok adatai szerint évente több száz példány kerül terítékre. Az aranysakál hazánkban nem védett, vadászható faj.
Ami a külső megjelenését illeti, leginkább a rókához hasonlít, de valamivel nagyobb annál. Farka viszont rövidebb, lába pedig hosszabb. Testtömege akár a 15 kilogrammot is elérheti. Táplálékát általában csoportos, összehangolt vadászat során szerzi meg, étlapján a kis rágcsálók mellett a nyulak, sőt akár az őzsuták is szerepelhetnek.
Kölykeit a rókához hasonlóan kotorékban hozza a világra, de azok külsőre leginkább kutyakölykökre hasonlítanak. Az utódok neveléséből a kan is kiveszi a részét.
Kapcsolódó anyagok:
Ne féljünk a sakáltól!
Zsuzsi, a jeladós toportyánféreg
