Rozsérő körte, húsvéti rozmaring, cigányalma, tüskés körte. Mondanak ezek a nevek még valamit a 21. században? Ismerjük még ezeknek a gyümölcsöknek az ízét? Egyes régi gyümölcsfajták sajnos már tényleg eltűntek, de biztató, hogy számos olyan is van, amelyik egyre népszerűbb. De vajon meg lehet menteni egy almafajtát, ha már csak egyetlen egy fát találunk belőle az Őrségben?
Nagyszüleim hatalmas kertje tele volt gyönyörű, idős gyümölcsfákkal, gyerekként egy igazi paradicsom volt számunkra. A nyári szünetben, amikor a szüleink leadtak bennünket megőrzésre, játék közben, ha megéheztünk valami gyümölcsre, csak kimentünk a kertbe, szakítottunk almát, körtét, szőlőt, ami éppen érett, de télen a kamra is tele volt télálló almákkal, körtékkel, naspolyával. Az egyik nagy kedvencemet, a húsvéti rozmaringot is náluk szerettem meg, és mivel ez az alma sokáig eláll, egész télen ehettük. De ezt a fajtát hiába is keresem az üzletekben, a nagy szupermarketek polcain, sehol nem találom, néha-néha, ha szerencsém van, a piacon futok bele olykor.
De miért nem árulnak a boltok húsvéti rozmaringot, batult, cukorkörtét és más régi, őshonos fajtákat, miért csak Idared, Jonagold, Granny Smith, vagy Gala alma van a polcokon? Többek között erről is beszélgettünk Nagy Dániellel, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával.
Az őrségi kaszálógyümölcsösök
Ha az Őrség kapcsán a régi gyümölcsfajták szóba kerülnek, akkor a kaszálógyümölcsösök, az őrségi táj jellegzetes tájképi elemei kikerülhetetlenek. „A kaszálógyümölcsösök többnyire olyan területrészeken voltak, amelyek kevésbé alkalmasak más növénykultúrák számára. Meredekebb domboldalakon helyezkedtek el, ahol ezek a gyümölcsösök már összeértek nagyobb rétekkel, bokros területekkel vagy erdővel, ami érzékelteti, hogy a lakott terület nem vált el élesen a természetes élőhelyektől” – mondja Nagy Dániel.
Szalafőn, az Őrségi Népi Műemlékegyüttes házai között is láthatunk régi gyümölcsfajtákat, és itt egy kis tanösvényt is kialakítottak
Ezekben a kaszálógyümölcsösökben sokféle gyümölcsfa volt, és ezeket tudatosan válogatták. „Arra törekedtek, hogy az év minden szakában teremjen valami. Akinek nagyobb területe volt, az úgy ültette a fákat, hogy az év nagy részében tudjon szüretelni, és legyenek hosszan tárolható fajták is a kertben, így szinte egész évben volt gyümölcs.”
A régi fajták nagyon változatosak, sokféle ízűek, zamatúak, különböző alakúak és színűek.
De nemcsak a gyümölcsök, a felhasználási módjuk is sokféle volt. Azon túl, hogy nyersen ették azokat, a kásás, könnyen lereszelhető nyári fajtákat, például a rétes- és tökalmát a konyhában használták.
„A pálinkakészítésnek nagy hagyománya van az Őrségben is, de a gyümölcsökből ecetet is készítettek. Egyes körtefajtákat gyakran ültették fás legelőkön, mert a lehulló termés az állatoknak is jó kiegészítő táplálék volt. Az aszalás a mai napig elterjedt felhasználási mód az Őrségben. Régen a gyümölcsborkészítés is gyakori volt errefelé, az Őrség ugyanis nem egy borszőlőtermő vidék, ennek helyettesítésére gyakran készítettek almabort. Mára ez itt eltűnt, de a szomszédban, az osztrák oldalon az almabor-készítés hagyománya a mai napig megmaradt” – mondja Dániel.
Tökalma és zabérő körte
Ha az ember elkezd utánaolvasni a régi fajtáknak, hamar feltűnik, hogy milyen szép és sokatmondó neveket kaptak ezek a gyümölcsök. „Az egyik legelőször érő fajta a Szent Iván-alma, de van zabérő vagy árpával érő körte is, ezek a gabonák érési idejéhez és az aratáshoz kötődnek. Vannak olyan fajták, amelyek az alakjukról kapták a nevüket, ilyen például a tökalma, a nagy macskafej és a hosszúnyakú körte vagy az alma alakú pogácsa körte. A vérbélű körte a pirosas húsa, a mézalma mézédes íze után kapta a nevét.
De vajon honnan ered a bakszar körte neve? Én arra tippelnék, hogy ez is az alakjáról kaphatta ezt a fura nevet, ugyanis ez a ma már sajnos mellőzött pálinkakörte kicsi, majdnem gömb alakú, húsa pedig szottyosodó. A fostos körte neve is hasonló jellemzők alapján kapta ezt a nevet. „Ez egy olyan fajta, aminél nem szabad megvárni, hogy lehulljon, mert akkor gyakorlatilag szétesik, ezt a fajtát a fáról kell szüretelni.”
Az Őrségre jellemző fajták voltak például a nyáron érő tökalma és rétesalma, az ősziek közül a piros pogácsa alma, vagy a török Bálint alma.
Ez utóbbinak a neve a német „türkisher weinling” névből ered, a weinling (borízű) jelző a gyümölcs savanykás ízére utal, az idők során pedig a weinling-ból báinling majd Bálint lett. „A pálinkakészítéshez kötődő tipikus körtefajták, a sózó és a tüskés körte szinte minden portán megtalálható ma is. Ezekből gyönyörű nagy, matuzsálemi példányok is szép számmal vannak még” – mondja Dániel.
A régi magyar gyümölcsfajták sokáig teremnek, az Őrségben sok idős matuzsálemet látni
Élet a kaszálógyümölcsösökben
Az őrségi kaszálógyümölcsök egy része mára sajnos elöregedett, idős fáik rossz állapotba kerültek, pedig ezek nagyon sok régi fajtát őriznek még, egyfajta természetes génmegőrző központoknak is tekinthetők. Létük azonban nemcsak a régi gyümölcsfajták megőrzése miatt fontos.
Ahogy a kaszálógyümölcsös név is utal rá, a gyümölcsök mellett ezek szénát is szolgáltattak, a kaszálás nyomán pedig számos értékes növényfaj megmaradhatott itt.
Például a védett agárkosbor, vagy a nyár végén látható másik hazai orchideafaj, az őszi füzértekercs, amellyel csak az ország nyugati határszélén lehet még gyakrabban találkozni.
Virágzó agárkosborok egy kaszálógyümölcsösben
„Sok kaszálógyümölcsösben ma már nem kaszálnak, hanem fűnyíróval nyírják a füvet. A kézi kaszálás ma már sajnos szinte csak bemutatóeseményeken maradt meg. Gépi kaszával (itt nem a damilos fűkaszára gondolunk - a szerk.) is lehet azonban úgy kaszálni, hogy a természeti értékek fennmaradjanak. Ebből a szempontból a kaszálás időzítése nagyon fontos, illetve az, hogy a kaszálások száma ne legyen túl gyakori, évi 2-3 kaszálás lenne az ideális.”
De nemcsak a növények, az állatok is jól érzik itt magukat.
Egy átfogó felmérés során összesen 38 madárfaj 645 egyedét azonosították 16 település gyümölcsöseiben.
Ezek a gyümölcsfaligetek többek között számos odúlakó madárfajnak jelentenek kiváló élőhelyet, mint például a búbos banka, füles kuvik és a különböző harkályfajok.
Piros pogácsa alma vs. Granny Smith
A régi magyar fajták ellenállóbbak a betegségekkel szemben, jobban bírják a hazai talaj- és éghajlati viszonyokat, vagyis látszólag ideálisak lennének. Ennek ellenére azonban mégis háttérbe szorultak. De vajon miért?
Nemcsak a kaszálógyümölcsösben, de ház körül is voltak gyümölcsfák
„Ezekre a tájfajtákra jellemző, hogy csak periodikusan, általában kétévente teremnek. Itt, az Őrségben is azt tapasztaljuk, hogy tavaly nagyon jó termés volt, idén viszont szinte semmi. A stabilitás egy intenzív módon termelt fajtánál jobban megvan” – mondja Dániel. „Nagy különbség az is, hogy az újabb fajtákat nem vad alanyra oltják, hanem gyenge növekedésű alanyra (pl. M9), így sokkal könnyebb azokat szüretelni. Ha valaki nagyüzemi termelésben gondolkodik, akkor az intenzíven termelt fajták fenntartás szempontjából sokkal könnyebben kezelhetők. A tájfajtákat hagyományosan vad alanyra oltjuk, vadalmára, vadkörtére, madárcseresznyére, ezek nyilván nagyobbra nőnek. Emiatt azonban az élettartamuk is hosszabb. Szalafőn például az Őrségi Népi Műemlékegyüttes körül 200 év körüli körtefákat is találunk, és ezek még mindig teremnek. Egy alacsony alanyra oltott fajtát 10-20 évente újra kell ültetni.”
Az utolsó pillanatban
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság számára a régi gyümölcsfajták megőrzése egyfajta misszió. 2012-2013-ban a Magas Fák Gyöngyei pályázat keretében végzett átfogó felmérés során az őrségi kaszálógyümölcsösökben 4200 faegyedet mértek fel. Ezek meghatározása után kiderült, hogy 192 különböző alma-, 118 körte-, 35 szilva- és 43 cseresznyefajta található a területen.
A felmérés során 68 olyan ritka fajtát azonosítottak, amelyeket az eltűnés fenyeget.
Volt olyan, egykor gyakori őrségi fajta, a matz alma, amiből egyetlen fát találtak csak, Őrimagyarósdon. A veszélyeztetett fajták közül a program keretében kiválasztották a húsz legjellemzőbbet, és kis gyűjteményt hoztak létre belőlük. A Csörgőalma Oltónapokon bárki vihet haza ezekről a példányokról - például a matz almából - oltott szabad gyökeres fát a saját kertjébe, így segítve a fajta fennmaradását. Az eddigi évek oltóvesszőgyűjtései nyomán már több ezer alanyt oltottak be őrségi alma-, körte-, cseresznye- és szilvafajták vesszőjével.
Már hagyománnyá vált, hogy az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság egy gyümölcsész kör közreműködésével március 25-e környékén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kapcsolódóan oltónapot rendez, amelynek keretében szabadgyökeres, frissen oltott gyümölcsfákat lehet vásárolni.
Oltóvesszők
„Minden évben vannak érdeklődők, akik szeretnének ilyen fajtákat a kertjükbe. Ezek népszerűek, mert nem kell permetezni, még akár a metszés is elmaradhat. Persze, ahány ház, annyi szokás, de az biztos, hogy sokkal kevesebb gondozást igényelnek ezek a tájfajták, mint az intenzíven termesztettek. Így olyanok is foglalkozhatnak a gyümölcsészkedéssel, akiknek a munka mellett nincs annyi idejük arra, hogy a gyümölcsösben legyenek.”
Megmenti, megőrizni, népszerűsíteni
„A régi tájfajtákkal kapcsolatban a 2010-es évek elején, közepén volt egy felfutó hullám a Tündérkert-mozgalomnak köszönhetően, amelynek a lényege, hogy az adott tájra jellemző gyümölcsfajtákat próbálnak meg nagyobb számban megőrizni úgy, hogy a helyi közösségek gyűjteményes kertet hoznak létre saját településükön. Ennek a mozgalomnak az elindítója Kovács Gyula pórszombati gyümölcsész, aki nagyon sok fajtát megmentett a kihalástól. Az őrségi Viszákon Szarvas József színművész is alapított egy híres tündérkertet, majd a Kárpát-medencében egyre több és több helyen létesültek hasonló kertek .”
Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság által létrehozott őriszentpéteri Csörgőalma-gyümölcsöskert célja, hogy megőrizze és megismertesse a nagyközönséggel a régi őrségi fajtákat.
A Csörgőalma-gyümülcsöskert Őriszentpéteren
A névadó csörgőalma is elterjed volt itt régen, fura nevét pedig onnan kapta, hogy ha megrázza az ember a gyümölcsöt, a magházban zörögnek a magok. A Templom-szeren található, szabadon látogatható gyümölcsöskertben a fák egy része ki van táblázva, így az idelátogatók számos érdekességet tudhatnak meg az Őrségre jellemző fajtákról.
Szalafőn, az Őrségi Népi Műemlékegyüttesnél kialakították az Élet a kaszálógyümölcsösben elnevezésű tanösvényt, ami a régi épületek körüli tájfajtákat, a kaszálógyümölcsösöket, és azok természetvédelmi értékeit mutatja be. Aki az Őrségben kirándul, annak érdemes ezeket a helyeket is útba ejteni. Aki pedig szeretne maga is tenni azért, hogy a régi, őshonos gyümölcsfajták megmaradjanak, ha teheti, ültessen a saját kertjébe is ilyen fákat.
