27. alkalommal osztottak díjakat a hazai természetfotózás legjobbjainak, az idén falra került kiállítás anyaga pedig minden kétséget kizáróan nemzetközi színvonalú lett. A díjátadón mi is ott voltunk, és a képmustrán felül több alkotót és egy zsűritagot is sikerült elcsípnünk egy-egy beszélgetésre.
Hazánk legnagyobb természetfotós-pályázatát 27. alkalommal rendezték meg, a díjátadót november 5-én a Magyar Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában tartották. Hivatalosan. Nem hivatalosan ez az esemény a magyar természetfotózás legnagyobb ünnepe. Ahhoz, hogy minden évben ennyi szép és izgalmas fotóban gyönyörködhessünk rengeteg idő, energia és hatalmas elhivatottság szükségeltetik a fotósok részéről. Sokszor számunkra elképzelhetetlen hosszúságú és mélységű előkészület, vagy végtelennek tűnő várakozás előzi meg egy-egy természetfotó létrejöttét. Van, hogy mindezt lehetetlen napszakokban és szélsőséges időjárási körülmények között teszik. De természetesen a pályázat és a kapcsolódó kiállítás, valamint az ilyenkor megjelenő legjobb képekből összeálló album létrejötte is rengeteg „háttérmunkás” kitartó munkájának köszönhető, amelyet a Lenergy – Az Év Természetfotósa verseny szervezője a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége fog össze.
Ez idei év pályázati anyaga az eddigi legszínvonalasabb lett
Az idei díjátadó ünnepségre ezúttal is nagyon sokan eljöttek, és nem csak szakmabeliek. Az átadót Fáth Péter, a hamarosan 30 éves naturArt elnöke nyitotta meg és vezette végig, ahogy az előző években is. Beszédében elmondta, hogy a három évtizede megalakult szövetség egyik célja az volt, hogy a hazai természetfotózást nemzetközi szintre emelje. De a természetvédelmet és a természetfotózás etikájának terjesztését is fontos feladatként tűzték ki. Az idei évben a nemzetközi sikerek tekintetében magasan az elvárások felett teljesítettek a hazai természetfotósok. Olyannyira, hogy 2019-ben egy magyar fotós lett a legsikeresebb természetfotós a világon. De hogy ki is ő, azt hamarosan eláruljuk.
A díjátadót Fáth Péter, a naturArt elnöke vezette. Itt éppen a legjobb képekből összeállított Az év természetfotói – Magyarország 2019 című albumot mutatja be. A borítókép Kovács Norbert Lendület című fotója, amely megnyerte A madarak viselkedése kategóriát.
Kattints a képre a díjátadó további képeiért!
A fotósoknak a 2019-es pályázatra a korábbi évekhez képest több idejük volt beküldeni képeiket, azonban ez időszak elején olyan kevés fotó érkezett be, hogy a szervezők aggódni kezdtek a pályázati anyag színvonaláért. De aztán beindultak a fotósok és végül 196 szerző 3319 képét értékelhette a héttagú zsűri. A többfordulós zsűrizés végén 103 kép jutott a döntőbe, amelyek mindegyike kiállításra került, majd ezekből kerültek ki az idei év legjobbjai.
A megnyitón Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke elmondta, hogy magasan a legszínvonalasabb fotóanyagból válogathattak idén, és a kiállított képeket megnézve, ezzel nem is tudnánk vitatkozni. Szerinte egy kiemelkedő természetfotó készítéséhez ma már technikailag minden adott, a hangsúly inkább a fotós egyedi látásmódjára és megvalósítási megoldásaira tevődik.
Kalotás Zsolt, a zsűri elnöke
Nagyon örült, hogy az emlősök és madarak kategóriájában az eddig túlnyomóan a vadvilág élet-halál harcaira kihegyezett képek mellett egyre több, az állatok hétköznapi életét és akár megmosolyogtató pillanatokat is bemutató fotók érkeztek a pályázatra.
És nemcsak az emlősök és madarak, hanem a víz alatti élővilág képei között is akad megmosolyogtató. Pohl András Csőlakó című fotója az Élet a vízfelszín alatt kategóriájában került a döntős képek közé
A természetfotó még soha nem volt annyira fontos művészeti terület, mint napjainkban. Az olyan világszintű problémák, mint a globális felmelegedés, a mindent elborító szemét, vagy a természetes élőhelyek és a biológiai sokféleség rohamos csökkenésének korában a természetfotók segíthetnek eljuttatni az emberekhez, és akár döntéshozókhoz is azt, mit veszíthetünk ezzel a visszafordíthatatlannak tűnő folyamattal. Ugyanakkor talán még időben fel tudják hívni ezek a fotók is arra a figyelmet, hogy van miért küzdeni, hogy ezt visszafordítsuk, vagy legalább lelassítsuk.
2019-ben Az Év Természetfotója is egy ilyen figyelemfelkeltő kép lett, amely Máté Bence Békacomb című egyszerre zseniális, ugyanakkor megrendítő alkotása.
Kattints Máté Bence békáira és nézd meg az idei év összes kategóriagyőztes természetfotóját!
Máté Bence: Békacomb - Az Év Természetfotója 2019.
„Ha látnánk, pontosan mivel etetnek meg bennünket, teljesen átalakulna az étrendük. Legyen az állati vagy növényi eredetű táplálék, a 21. századi ember nem sokat tud annak keletkezéséről, a gyártók pedig értelemszerűen igyekeznek a kényes részeket minél apróbb betűk közé rejteni. Ez a felvétel erre a problémára hívja fel a figyelmet. Furcsa jelenség, hogy míg a békák combjának levágását elkövető embereket a legtöbben elítélik, addig étlapról békacombot rendelni nem kelt felháborodást.”
A Bence fotóján bemutatott probléma csak egy a sok közül, ahol úgy tűnik, az emberi mohóság nagyobb az élet és a természet iránti tiszteletnél. Ez a kép több nemzetközi díjat is nyert, kétség kívül a legnagyobb elismerés, hogy idén a World Press Photo-pályázat természetfotó kategóriájában első lett.
Bence egyébként ebben az évben is remekül szerepelt, 12 képe került a legjobbak közé, és több fotója is díjazott lett a magyar Év Természetfotósa pályázaton, annak ellenére, hogy rengeteg idejét lekötötte az az egyedülálló vándorkiállítás, amellyel idén járja az országot. Nem mellesleg ez az eddigi életművét bemutató nagyszabású kültéri kiállítás is azzal a szándékkal indult, hogy közelebb hozza az embereket ahhoz, amitől annyira elszakadtak. Azaz a természethez. A Budapestről indult kiállítás 7 hazai nagyváros után most ismét Budapestre érkezik, ezúttal a megújult Podmaniczky Frigyes téren november 9-től nézhetitek majd meg Bence képeit.
Máté Bence Fehér Agyar című képe az Állatok szemtől szemben kategória 2. helyezettje lett. Ez a fotó is esélyes volt egyébként, hogy az idei album borítójára kerüljön
Az Év Természetfotósa, ahogy eddig is, a beadott képekre a zsűritől kapott pontszámok alapján került ki. Idén is nagy volt a verseny az első két helyezett között, Máté Bence volt az egyik, de végül Daróczi Csaba került az élre, így ő lett 2019-ben Az Év Természetfotósa. Azt mondhatjuk, hogy teljesen megérdemelten, felsorolni sem tudjuk hány nívós nemzetközi természetfotós díjat zsebelhetett be idén, például az orosz Arany Teknős abszolút győztese is ő lett.
Csabának 10 fotója került a falra és három kategóriában is első helyezést ért el. Köztük a világot bejárt és többszörösen díjnyertes verekedő üregi nyulai is kategóriát nyertek, úgy tűnik, idén valóban „verhetetlen párost” alkottak Csabával.
Daróczi Csaba: Háború és béke – Az emlősök viselkedése kategória 1. díj.
„2018-ban a szomszéd falu mellett találtam véletlenül egy üreginyúl-kolóniát. Sosem fotóztam még azelőtt őket, így nagyon megörültem a lehetőségnek. Néhány napig csak figyeltem a viselkedésüket, és az a jelenet tetszett a legjobban, amikor a homokos talajon a nyulak egymásnak ugrottak, amit szerencsére elég sűrűn műveltek. A fényviszonyok és a háttér csak a reggeli órákban, nagyjából másfél órán keresztül voltak ideálisak. Pontosan hetvenkét alkalommal voltam kinn fotózni, és összesen csak három-négy alkalommal készült olyan kép, amivel elégedett vagyok.”
Daróczi Csaba idei győzelmével negyedszer lett Magyarországon Az Év Természetfotósa. Hihetetlen, de először húsz évvel ezelőtt nyert, az akkori legkiemelkedőbb fotóján búbos vöcskök násztánca volt látható, amelyet az otthonához közel lévő soltvadkerti tavon készített. Aki ért a fotózáshoz, annak sokat fog mondani, hogy mennyivel nehezebb dolga volt anno a természetfotósoknak technikailag, ugyanis ezt a képét 50 ISO érzékenységű diára 400mm-es gyújtótávolságú és 5,6-os rekeszértékű objektívvel készítette.
Daróczi Csaba: Násztánc – 1999-ben ez a kép 2. helyezett lett Madarak kategóriában Az Év Természetfotósa pályázaton
Csaba most díjazott és kiállított képei még mind 2018-ban készültek. Kérdésünkre, hogy vajon elkészültek-e már a jövő évi győztes fotók, azt mondta, nem, mert idén kevesebb ideje volt kijárni fotózni. Azonban ismerve Csabát, mi nem aggódunk, mert mindig tartogat valamit a tarsolyában. A nyulakat pedig már biztosan nem fogja „erőltetni” jövőre, ők már idén megtették a dolgukat, mondta mosolyogva.
Egyébként úgy gondolja, a mostani pályázat amúgy is magas színvonala még inkább emelkedhetne, ugyanis nagyon sok olyan hazai természetfotóst ismer, akik nem pályáznak képeikkel, pedig Csaba szerint elképesztően jó fotóik vannak. Szerinte ezek a fotók olyan értéket képviselnek, amelyet kár lenne elvesztegetni, meg kéne mutatni őket a nagyközönségnek, és erre az ilyen pályázatok a legalkalmasabbak.
Daróczi Csaba Az újszülött című egyik kedvenc képe előtt, amely Az állatok viselkedése kategóriában 1. díjat nyert
Egyetértett Kalotás Zsolt gondolataival is, aki szerint a magyar természetfotók főként dokumentarista jellegűek, esztétikailag izgalmasan komponáltak, de inkább informatívak. Csaba a popzenéhez hasonlította ezeket a fotókat, hiszen népszerűek, tetszik az embereknek, mert szépek, aranyosak, vagy épp megindítja őket, de nála a művészi fotók nem ilyenek. Azokat inkább egy Kurtág-operához hasonlítaná, lehet, hogy nem olyan népszerűek, de egy magasabb művészi szintet képviselnek. De tagadhatatlan ezeknek a népszerű természetfotóknak a tudatformáló hatása, amely segíthet az emberekhez eljuttatni a vadvilág értékeit és Földünk akut természeti problémáit.
Daróczi Csaba: Reggeli szieszta – Állatok és környezetük kategória 1. díj.
„2019 tavasza nagyon száraz volt, és a télen sem gyűlt össze túl sok csapadék a szikes tavakban. Április közepére már csak a legmélyebb tavakban volt víz, így a rengeteg vízimadár is itt gyűlt össze. Régóta fotózom drónnal parti madarakat, és kitapasztaltam, hogyan lehet zavarás nélkül közel kerülni hozzájuk. A reggeli és esti órákban egy héten keresztül szinte minden nap itt voltam, és hatalmas élmény volt ilyen közelről figyelni az állatokat. A megfelelő napállás mellett az objektívben nagyon szép becsillanások keletkeztek, így ezt ennél a képnél tudatosan belekomponáltam a látványba.”
Arról is faggattuk Csabát, vajon dolgozik-e valamilyen új témán fejben, és elárulta, hogy szeretne a makróvilág felé nyitni, mert úgy gondolja, abban van a legtöbb lehetőség, mivel minél kisebb részletét nézzük meg a természetnek, annál több és izgalmasabb kompozíciós témát találhatunk. És ebben a témakörben az a legjobb, hogy technikailag a legolcsóbban kivitelezhető. Egyébként nem új téma ez Csaba életében, tulajdonképpen visszatér hozzá, az 1999-es pályázaton a 18-19 kiállított képe közül talán kettő nem volt makrófotó.
Megkérdeztük, melyik a kedvenc fotója más szerzőtől a mostani kiállításon, és egyértelműen Tóth László Segítség! című képét emelte ki, amelyen egy felnőtt gólyatöcs tanít móresre egy gulipánfiókát. Szerinte egy nagyon ritkán látható jelenetet sikerült megörökítenie Lászlónak.
„Egy nagy gyár felhagyott mésziszap-derítőjében az évek alatt szikes-tavi körülmények alakultak ki. Itt fedeztem fel ezt az élőhelyet, ahol viszonylag kis területen több partimadárfaj is megtelepedett. A fotón, az az – általam eddig még nem látott – ösztönös, talán rivalizáló magatartás látszik, amint egy felnőtt gólyatöcs "móresre tanít" egy gulipánfiókát. Néha a víz alá nyomta, néha pedig egyszerűen elkapta és eldobta. A fiókát látszólag nem nagyon viselte meg ez a tortúra. Később megfigyeltem, hogy egyes madarak a saját fajuk fiókájával is hasonlóan viselkedtek.”
Idén az ifjúsági kategória legjobbja az a 15 éves Koncz-Bisztricz Tamás lett, akiről már sokat olvashattatok nálunk is. Ő lett idén a világ Legjobb Ifjú Madárfotósa, az orosz Arany Teknősön pedig a Természet a fiatalok szemével ifjúsági kategóriát nyerte meg. De a román Milvus pályázaton felnőtt kategóriában is kapott első díjat. Az idei nemzetközi pályázatokon elért elképesztő sikerei után borítékolható volt, hogy itthon is ő lesz Az Év Ifjú Természetfotósa, az viszont minket is meglepett, hogy tulajdonképpen elsöprő győzelmet aratott, hiszen kategóriájában az első három helyezett kép az övé lett.
Koncz-Bisztricz Tamás Az Év Ifjú Természetfotósa nyertes képeivel
Összesen öt fotója jutott be a legjobbak közé, és így a kiállításra is. Ráadásul a most első helyezett képét még 13 évesen készítette, és ez a fotó a világ legrangosabb természetfotó-pályázatán a Wildlife Photographer of the Year-en is a legjobbak közé került az ifjúsági kategóriában.
Koncz-Bisztricz Tamás: Köd - Ifjúsági kategórua 1. díj.
„Egy késő délután Ópusztaszerre látogattunk dámszarvasfotózás reményében. Az erdőre hirtelenjében átláthatatlan köd és sötétség szállt. Kimentünk az erdő melletti mezőre, ahol van egy öreg tölgy. A fényképet a gép beépített vakujával készítettem. A karikák a vaku fénye által kirajzolt ködcseppek.”
Míg mi nem, ő nagyon meglepődött, hogy ilyen egyértelmű sikert ért el itt idén, bár a mindenki által az interneten, nyilvánosan követhető zsűrizés 2. és 3. fordulójából már sejthette.
Magazinunk interjút is készített már vele idén tavasszal, akkor még a nagy nemzetközi sikerek előtt voltunk. Azóta szinte folyamatosan díjátadókon vesz részt és már több előadást is tartott, ugyanis egyre több helyre hívják, legutóbb például Erdélyben járt. Bár önálló kiállítása már korábbi években is volt, a most október elején, Csongrádon megnyílt tárlatára nagyon sokan kíváncsiak voltak. Érdekes, hogy Daróczi Csaba nyitotta meg a kiállítását, és Máté Bence is elment a megnyitóra és az utána tartott előadására. Most pedig Bencétől vehette át Az Év Ifjú Természetfotósa címet.
Koncz-Bisztricz Tamás Máté Bencétől vehette át Az Év Ifjú Természetfotósa címért járó díjait
Tomi nagyon szeret utazni, de főként természettel, természetfotózással foglalkozó embereket megismerni, így újabb lehetőségek nyílnak meg számára. Azért szerencsére marad ideje fényképezni is. Kérdeztük, hogy milyen téma érdekli mostanság, és bár mindent lefényképez, amit valamiért érdekesnek, izgalmasnak talál, a köd az, ami mostanában foglalkoztatja. Így már értjük, hogy kerülhetett elő pont ez a kép a régiek közül, amellyel most is nyert.
Azért azt bevallotta, hogy ezek után kihívás lesz hozni ezt a szintet, amit idén elért, de úgy éreztük, ez nem okoz neki akkora stresszt, hiszen Tomi mindig is magát a fotózás folyamatát szerette, hogy kint kalandozhat a természetben.
Nem tudtunk elmenni amellett, hogy idén egy hölgy is kiemelkedő eredményeket ért el, ugyanis Urbán Helga két kategóriában is első lett. A ma még markánsan férfiak által uralt természetfotózásban mindig üdítő női versenyzők képeivel is találkozni.
Urbán Helga veszi át a Tájak kategóriában elért 1. helyezéséért járó díját
Az Év Természetfotósa pályázat 27 éves múltjában eddig csak egy nő tudta megnyerni a fődíjat, de ő két alkalommal is. A Norvégiában élő Haarberg Orsolya ráadásul 2009-ben és 2011-ben is Az Év Természetfotósa cím mellett az Az Év Természetfotója elismerést is elnyerte. 2011-ben Az Év Ifjú Természetfotósa is lány lett, a szegedi Vadász Anna.
Haarberg Orsolya 2011-es győztes fotója az izlandi Hverfell-krátert ábrázolja
Érdekes, hogy idén Urbán Helga Tájak kategóriagyőztes fotója is Izlandon készült, akárcsak Orsolyának, igaz, Szivárvány-hegy című képe akárhol készülhetett volna, attól is különleges, hogy nem a tipikus izlandi képvilágot hozza.
Urbán Helga: Szivárvány-hegy – Tájak kategória 1. díj.
„Öcsémmel éppen úton voltunk Izlandon a következő úti célunk felé, amikor megpillantottuk ezt a csodás jelenetet. Nem volt sok időm megörökíteni, hiszen mindössze néhány percig volt látható ez a különleges jelenség. És bár elsőre nem volt egyértelmű, hogy mi is okozza a színeket, végül kiderült, hogy egy szivárvány darabkáját láttuk a felhőrések között.”
A Miskolcon élő Helga gyerekkora óta fényképez, biológus a végzettsége, de már nem dolgozik ebben a szakmában, viszont a természethez, természetfotózáshoz való kötődése innen maradt meg. Természetesen ő is szabadidejében jár ki a természetbe fotózni, zömmel a közeli Bükkbe szeret menni, ott minden évszakban akad téma bőven. Másik kategóriagyőztes képe is ott készült, Bánkúton, télen.
Urbán Helga: Vonalkód No.2 – Fekete-fehér természetfotók kategória 1. díj.
„A legtöbb természetfotót a kép megálmodása, gondos tervezés előzi meg. Ritka ajándék azonban, amikor a természet magától kínál fel egy témát. Ilyen alkalommal készült ez a kép is. A frissen leesett hó híre felcsábított a Bükk hegység legmagasabb pontjára. Ezerszer megtettem már ugyanezt a kört, de most valahogy megláttam ezt a részletet. Nem tudom, máskor is így nézett-e ki, és elsiklottam felette, vagy csak most, egy rövid időre alakult ilyenné. A távoli fenyőerdő közepén egy részt tarra vágtak, a maradék fák tűlevelein pedig megült a frissen hullott hó, amely így érdekes kontrasztot adott a fehér hóval és a felkopaszodott fekete fatörzsekkel.”
Helgának egyébként eddig csak egy képe került ki falra ebben a pályázatban és mivel nincs sok ideje, nem tud olyan sok fotót készíteni, hogy például a másik legnagyobb magyar természetfotós pályázaton, a Varázslatos Magyarországon eséllyel indulhasson, hiszen ott kilenc hónapon át kell havi szinten több kiemelkedő képpel pályázni. De ha valaki a nagyközönségnek akar megmutatkozni, akkor érdemes akár egy-egy hónapban is beadni képet, ugyanis kikerülni a falra az év végi kiállításon, így is lehet, és ez Helgának többször is sikerült.
Hagyomány, hogy Az Év Természetfotósa címet megnyerő fotós meghívást kap a következő évi zsűribe. A tavalyi nyertes, Potyó Imre örömmel vállalta el idén ezt a megtisztelő feladatot, általában a győztes fotósok nem szoktak élni ezzel a lehetőséggel, mert inkább pályázni szeretnek. Imi híres arról, hogy szinte mindent tud a világ aktuális természetfotós helyzetéről, így jó rálátása van az mostani trendekre. Mert ezen a területen is van ilyen.
Ha valaki rendszeresen nézi, követi a hazai és külföldi természetfotókat, egy idő után már név nélkül felismeri adott fotós munkáit. Kíváncsiak voltunk, hogy lehet mégis zsűritagként elfogulatlannak maradni egy ennyire szubjektívnek tartott műfajban. Imi szerint lehet, illetve maradhat benne kis szubjektivitás is, de ehhez szigorúan kell venni az objektív zsűrizési szempontokat: az újszerűséget, a megismételhetőséget (az a kép lesz különleges, amely egy megismételhetetlen pillanatot kap el) és a technikai tökéletességet. Az újszerűség megítélésénél elengedhetetlen hogy a zsűriző ismerje a nemzetközi felhozatalt, hogy vajon látott-e már olyat. A megismételhetőségnél pedig ismerni kell magát a témát.
Persze sajnálja is, hogy idén nem indulhatott, meg is kérdeztük, melyik fotó vagy téma az, amit szívesen megmérettetett volna itt is, és a vízfelszínen gyorsan mozgó táncoslegyekről készült fotóit említette, az egyiket meg is mutatjuk nektek.
Potyó Imre Táncoslégy! című fotóját szívesen nevezte volna az idei versenybe
Potyó Imre az idei pályázatból egyértelműen Máté Bence békacombos képét és Daróczi Csaba üregi nyulas fotóját tartja a legerősebbnek, szerinte megérdemelten lettek ezek a képek és alkotóik a legjobbak.
Ha te is kíváncsi vagy az idei év legjobb magyar természetfotóira, látogass el a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol a kiállítást 2019. december 31-ig lehet megtekinteni.
Végül mutatunk még nektek két fotót a pályázat legjobbjaiból, amelyek bár nem lettek kategóriagyőztesek, de nagyon megszerettük őket:
Kaszás Norbert: Bújócska – Kompozíció, forma és kísérletezés 3. díj.
Horesnyík Ervin: Szúnyogokkal suttogó – Az emlősök viselkedése 2 díj.
