Nagyon megörültem, amikor meghallottam a hírt, hogy végre nálunk is elkészült az első zöld, növényekkel beültetett buszmegálló. El is indultam a budapesti belvárosba, hogy a saját szememmel is lássam.
A megálló az V. kerületi József Nádor téren található. Nem szoktam errefelé busszal közlekedni, így nem tudtam, pontosan hol is keressem azt. Végigpásztáztam hát a teret valami nagy zöld folt után kutatva. Elméletileg nem tűnt mindez nehéz feladatnak, mivel néhány éve sajnos kivágták a tér összes fáját, így sok szürke közt egy nagy zöld folt elég feltűnő lesz – gondoltam én. A helyzet azonban az, hogy elsőre simán elmentem a zöld buszmegálló mellett.
Lelki szemeim előtt ugyanis egy csupazöld, burjánzó növényzettel benőtt megállót láttam, a tetején kövirózsákkal, oldalán futónövényzettel, körülötte virágoskerttel. A valóság azonban valahogy kevésbé zöld, egyelőre inkább a dizájnos szürke fém hátfal és az áttetsző műanyag tető uralja a látványt.
Ha közelebbről is szemügyre veszi az ember, akkor a buszmegálló hátsó fala mögött végre a főszereplők is láthatóvá válnak. Egy kis kavicsos ágyásban pampafű-szerű díszfüveket és futónövényeket ültettek, amelyeket saját kis öntözőrendszerrel is elláttak, és ahogy az az önkormányzat közleményében olvasható, a tetőszerkezet kialakításának köszönhetően hasznosítják a tetőre hulló csapadékot is.
Hogy nem csak bennem van a hiba, amiért nem szúrtam ki mindjárt a különleges buszmegállót, jelzi, hogy amikor egy ott várakozó idős hölgyet megkérdeztem az újításról, ő csak akkor vette észre a növényeket, amikor felhívtam rá a figyelmét. Egy arra járó úr azonban tudott a dologról, már eleve fürkésző tekintettel érkezett, látszott, hogy tudja, miben is más ez a megálló, mint a többi.
Ahogy mondta, ő is kicsit zöldebbnek képzelte, de annak örül, hogy legalább megvan az igyekezet, a növények meg reméli, túlélik a belvárosi viszonyokat és egyszer majd megnőnek.
És igaza van, lehet, hogy most egyelőre kevésbé zöld még ez a buszmegálló, de legalább nemcsak beszélünk róla, végre el is készült az első, és reméljük lesz még sok, és azt is, hogy a tapasztalatokkal együtt a növények mennyisége is nő majd.
Merthogy a városokban nagy szükségünk van a zöldre, nemcsak azért, mert mi érezzük jobban magunkat akkor, ha sok növény vesz bennünket körül, de a parkokkal, a fasorokkal, a virágoskertekkel vagy a zöld buszmegállókkal az itt élő állatok élettere is nő és a városok mikroklímája is kellemesebb lesz.
Az hogy a lebetonozott, térkövezett terek nyaranta ontják magukból a meleget, a kánikulai napokon alapélmény a városban, ráadásul mindezt a klímaváltozás a jövőben csak tovább fokozza. Ha megnézünk egy térképet, amely például Budapest felszíni hőmérsékletét ábrázolja egy meleg, nyári napon, látszik, hogy a város sűrűn beépített, burkolt részein jóval magasabb a hőmérséklet, mint a zöldövezetekben. Többek között ezen is segíthetnek a városi zöldfelületek.
A napokban egyébként Budapesten átadták Közép-Európa legnagyobb függőkertjét is, a főváros új közösségi terén, a Millenáris Széllkapu parkban. A négyezer négyzetméteres függőleges zöld kertben 30 ezer növényt ültettek el, de a parkban egy több mint 100 fából álló cseresznyéskertet is kialakítottak.
Szóval, sok-sok parkot, fasort, zöld buszmegállót, függőkertet, vadvirágos útszegélyt és közparkot kívánok még a magyar városoknak!
