Erdő és erdő között nagy különbségek lehetnek, és nemcsak egy természetszerető ember, de az ott élő állatok szemszögéből nézve is. A vadmacska különösen érzékeny az élőhelyi viszonyokra, akárhol nem érzi jól magát. De vajon egy egykorú, homogén erdőből viszonylag rövid idő alatt lehetséges „vadmacskabarát” élőhelyet varázsolni?
A fenti kérdésre a Börzsönyben, egészen pontosan Drégely várának közelében kaptunk választ a LIFE4OakForests projektben résztvevő Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) és a WWF Magyaroroszág szakembereinek a segítségével.
Kilátás Drégely várától az őszülő erdőkre
A DINPI törzsterületén járunk, ahol egy 200 hektáros erdőtömbben nem hagyományos, hanem a LIFE4OakForests projekt keretében megindult természetvédelmi erdőkezelés zajlik. A beavatkozások több mint öt éve kezdődtek, a szakemberek most mutatták be az első eredményeket.
A hazai tölgyesek messze vannak az ideális állapottól
Magyarországon kétmillió hektár erdő található, ezeknek több mint a fele ültetvényszerű monokultúrás, vagyis egyféle, egykorú, és sok esetben idegenhonos fafajból álló erdő. A Börzsöny belső részén azonban őshonos fajokból álló erdők vannak, de ezeknek az állapotán is van mit változtatni.
„Ezeknél az állományoknál az erdő természetességének a javítása kulcsfontosságú. Javítása, és nem megőrzése, mert a megőrzés nem elég” – mondja Bódis Pál a WWF Magyarország Erdő programjának projektvezetője, miközben Drégely várának romjaitól nézzük a lassan őszülő börzsönyi tájat.
„A mi projektünk olyan elemeket tartalmaz, amelyekkel ez a javítás rövidebb idő alatt is hatékonyan elérhető, legalábbis azt feltételezzük. Most zajlanak ugyanis azok a terepi tudományos vizsgálatok, amelyek ezt alá fogják támasztani, de az előzetes eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy akár a gerinces fajokra is kedvező hatású az a fajta élőhelykezelés, amit itt folytatunk.”
Hogy milyen egy természetes tölgyes, arra itthon sajnos nem találunk példát.
Bükkerdők esetében láthatunk ilyet, például a Mátrában, a Kékes Erdőrezervátumban van egy őserdő-maradvány, de tölgyerdőből nincs ilyen. A szakirodalomból persze lehet tudni, hogy milyen egy természetes vagy természetközeli tölgyerdő, de ahhoz, hogy ilyet a valóságban is lássunk külföldre kell utazni. Például Szlovákiába, a Zólyom közelében található Boky-erdőbe, ahol eredeti állapotban fennmaradt egy tölgyerdő. Ez a tölgyes hasonló földrajzi adottságok és klimatikus viszonyok között található, mint a börzsönyi mintaterület, így referenciaként szolgál az itteni erdőkezeléshez.
Itt már a kerítéssel körülzárt mintaterületen járunk
Lékek, holtfák és a hoppon maradt patások
Az 5-6 éve zajló beavatkozások célja, hogy egy gazdasági célok érdekében kezelt, és ezek hatására egykorú, homogén erdőt a természetes állapot felé mozdítsanak el, ami nemcsak az erdő biológiai sokféleségét növeli, de az erdő ellenállóképességét is. Azt gondolná az ember, hogy egy erdő életében néhány év alatt igazán nagy változásokat nem lehet elérni, a projekt azonban épp ennek az ellenkezőjét bizonyítja be.
A holtfák jelenléte kulcsfontosságú egy erdő életében
De milyen beavatkozásokra kell gondolni? Mindenekelőtt körbekerítették a területet egy magas kerítéssel, olyan magassal, amin még egy híresen nagy ugrásokra képes gímszarvas sem tud átjutni. A kerítés segítségével sikerült a vadhatást minimalizálni, és ez a laikus szem számára is azonnal érzékelhető, míg ugyanis kívül csak a csupasz föld látszik a fák alatt, addig bent van aljnövényzet és vannak kis csemeték is, mert a szarvasok és a vaddisznók nem tudják lerágni azokat.
A kerítésen kívül a vadak "kitakarítják" az erdő alját
„Próbáltunk olyan erdőszerkezeti elemeket, holtfa formákat is kialakítani, amelyek a hosszú ideje emberi beavatkozásoktól mentes, őshonos, természetes erdőkben is megvannak” – mondja Szekeres Péter a DINPI erdőgazdálkodási referense. A fekvő holtfák mellett gyűrűzéssel álló holtfákat is létrehoztak, amelyek szintén fontos részét képezik a természetes erdőknek, ugyanis számos faj számára jelentenek élő- és táplálkozóhelyét, és jelentősen növelik az erdő fajgazdagságát.
Beindult a laska-szezon. Holtfák nélkül ezek a gombák sem lennének itt
Néhány fa kivágásával létrehoztak lékeket is, olyan kis napsütötte foltokat, ahol a csemeték elegendő fényhez jutnak, így jóval nagyobb esélyt kapnak arra, hogy felnőjenek – mutat körbe Géringer Péter a DINPI erdészeti munkatársa, aki a beavatkozásokat tervezte és a munkálatokat irányította. Ilyen lékek a természetes erdőkben az idős fák elhalásával, vagy kidőlésével keletkeznek.
Az 5-6 éve zajló beavatkozások hatásai már most látszanak a mintaterületen, a tölgyek alatt ott vannak a fejlődő csemeték, van aljnövényzet, és megjelentek az elegyfajok is.
A kerítéssel körülzárt, természetvédelmi erdőkezelésben részesülő tölgyerdő egy részlete
Ha egy hazai tölgyerdőben járunk, megszoktuk, hogy egy vagy két fajt, zömében kocsánytalan és csertölgyet látunk. Egy természetes tölgyerdőben azonban szép számmal képviseltetik magukat az elegyfajok is, mint például a vadcseresznye, a juharok, hársak, vadkörte, vannak cserjék, galagonya, vadrózsa, szeder. A mintaterületen is megjelentek ezeknek a fajoknak a csemetéi, annak ellenére is, hogy itt nincs idős korai juhar vagy vadcseresznye. A magok azonban a széllel vagy az állatok közvetítésével idekerültek, és a belőlük fejlődött kis csemeték most mindenfelé itt vannak.
A mintaterületen a csemetéknek is több esélye van, például azért, mert nem rágják le őket az utóbbi időben itt megszaporodó nem őshonos dámszarvasok
Itt egy csodaszép böhönc, kár, hogy nincs több
Régen az idős, nagy famatuzsálemeket illették ezzel a kedves névvel, a böhöncökből azonban ma már sajnos nagyon keveset láthatunk egy hazai erdőben. Egy természetes erdőben változatos korösszetételű fák vannak, a csemetéktől az akár több száz éves fákig, mindenfelé több korú egyedeket láthatunk.
Egy tekintélyes böhönc, határfa volt, ezért maradhatott meg
A mintaterület mellett mi is megnéztünk egy hatalmas kocsánytalan tölgyet, ami 100 évnél biztos idősebb. Hogy egyedüli idős faként miért maradhatott meg itt, annak az az oka, hogy határfa volt, és ma is az, ugyanis pont Drégelypalánk és Nagyoroszi községek határán áll. Ez a matuzsálem megmutatja nekünk, hogy milyen óriássá nőhetnének a fák, ha hagynánk nekik elég időt.
A projekt szakemberei nagyon vigyáznak erre az idős kocsánytalan tölgyre
Ezek a matuzsálemek nagyon gazdag életközösségnek adnak otthon, számos emlős- és madárfajnak és rovarok sokaságának biztosítanak búvó-, táplálkozó-, élőhelyet, illetve gombák, mohák, zuzmók telepednek meg rajtuk.
„Ha bemegy az ember egy őserdő-maradványba, azt látja, hogy hektáronként (100 x 100 méteres terület) 20-60 ehhez hasonló méretű faegyeddel találkozik” – magyarázza Szekeres Péter. „2010-től kezdődően zajlott egy az erdők természetességének számszerűsítését megcélzó természetvédelmi erdőleltár program. Ez 48 ezer hektár felmérését foglalta magában a Börzsönyben, a Mátrában és az Aggteleki-karszton. Ebből az derült ki, hogy az 50 cm-nél nagyobb átmérőjű fák nagyon ritkák a természetes erdők átlagához képest, a számuk hektáronként mindösszesen 0,5 db alatt volt. A cseres-tölgyesekben pedig nem érte el a 0,2 db/hektár átlagot sem."
Egy természetes erdőnek nemcsak az élővilága gazdagabb, de ő maga is sokkal ellenállóbb, mint a homogén, egykorú fákból álló állományok
A fák növekedését nem lehet gyorsítani, csak a jövőbeni idős fák számát tudják gyarapítani, azzal, hogy meghagyják azokat. Erre a szép böhöncre pedig nagyon vigyáznak, és kisebb beavatkozásokkal megpróbálják az életét meghosszabbítani.
És akkor feltűnt egy vadmacska
Az elmúlt évek legnagyobb szenzációja természetesen a vadmacska megjelenése volt a területen. A fokozottan védett ragadozó 2022 őszén sétált át a kihelyezett vadkamera előtt egy mesterségesen létrehozott fekvő holtfán, ami mostanra tele van kaparászások nyomaival.
Ezen az erdei színpadon azóta is rendszeresen megjelenik, és most már nemcsak egy egyed.
A nőstény mellett, de nem vele egyszerre, időnként egy hím is feltűnik, sőt a párzási időszak, vagyis a pacsmagolás idején annak szerelmes énekét is rögzítették, 2023-ban pedig a nőstény két kölykét is sikerült ugyanezen a fán felvenni, ami azt jelentette, hogy a vadmacska sikeresen szaporodott a területen – meséli Major Borbála a DINPI projektvezetője.
Hogy a Börzsönyben mennyi vadmacska van, arról nincs pontos adat, a szakirodalom szerint 20-30 egyed élhet itt. A vadmacskák nem tartanak kifejezett territóriumot, de azért a mozgáskörzetük magterületét védik egymástól, és ez határt szab azért a számuknak.
A mámorító macskamenta
A vadmacskakutatás elengedhetetlen eszköze a jól álcázott vadkamera és a „sétáló fára” kihelyezett szőrcsapda. Ez utóbbi eszköz igazából egy barázdált faléc, amihez a vadmacska hozzádörgölőzik, és közben a kis barázdákba ragadva ott hagy pár szőrszálat. Ezekből aztán genetikai mintát vesznek, amiből megállapítható, hogy az adott egyed tiszta vérű vadmacska, vagy esetleg vad- és házi macska keveredéséből származó hibrid.
Ennek kutatása nagyon fontos feladat, ugyanis egyre több a természetben a hibrid egyed, ami hosszútávon a faj eltűnéséhez vezethet.
Itt készülnek a kameracsapdás felvételek a vadmacskákról
A szőrcsapdához azonban nem mindig akarnak hozzádörgölőzni az itt sétáló egyedek, hogy erre rábírják őket, egy kis macskamentával fújják azt be az. Ennek a növénynek az illata mámorító hatással van nemcsak a házi, de vad rokonokra is, és kihozza belőlük a dörgölőzhetnéket.
A vadmacska pár évvel a beavatkozások megkezdése után jelent meg először, így nagy valószínűséggel az elmúlt évek erdőszerkezeti gazdagításai vezettek ahhoz, hogy itt megtelepedjen. A faj számára fekvő holtfák mellett az állók is nagyon fontosak, azok ugyanis kiváló nappalozó helyek lehetnek a jellemzően inkább éjszaka aktív állat számára.
Csak nyugalom legyen, és egy szép idős erdő
Végeznek egy kontroll felmérést is az elzárt területen kívül, és ott is kihelyeztek egy vadkamerát. „A kerítésen kívül, a tarra legelt erdőben sok felvételünk van hatalmas gímszarvas rudlikról, dámszarvasokról, vaddisznókról, de 2022 óta, mióta a kameracsapdázást elkezdtük, csak egyetlen alkalommal vettünk fel vadmacskát. Itt, a kerítésen belüli mintaterületen viszont volt, hogy egy hónapban 73 felvétel készült egyetlen ponton a vadmacskáról. Ez is azt bizonyítja, hogy itt tényleg megtalálta a számára megfelelő élőhelyet” – mondja Major Borbála.
De mire is van szüksége egy vadmacskának? Legfőképp arra, hogy az adott élőhelyen ne legyen zavarás. Egy olyan erdőből, ahol erdészeti tevékenység folyik, ideiglenesen biztos, hogy eltűnik a vadmacska. Nagyon fontos az is, hogy minél idősebb, minél gazdagabb szerkezetű legyen az erdő, legyenek benne álló és fekvő holtfák, és idős matuzsálemek is, amelyeknek odvaiban nappalra elbújhat az állat.
Persze nem lehet egy erdőt egyik napról a másikra ilyenné varázsolni, de ahogy azt a Börzsönyben zajló projekt is bizonyítja, ezeknek a feltételeknek a kialakítása, az erdő biológia sokféleségének a növelése, a természetesebb erdőszerkezet helyreállítása egyszerű beavatkozásokkal lehetséges, és már viszonylag rövid idő alatt is látványos eredményre vezethet.
