A cincérfajnak nemcsak a táplálkozása, de a szaporodása is elképzelhetetlen a veszélyeztetett növény nélkül.
Monofág fajnak azt nevezzük, amely egyetlen táplálékot fogyaszt, de az atracélcincér még ennél is jobban kötődik a kék virágú növényhez. A nőstény atracélcincérek áprilisban bújnak elő, és az atracélon párzanak a hímekkel. Megtermékenyülésük után apró lyukakat rágnak a növény szárába, és belehelyezik a petéiket, egyet vagy kettőt. A lárvák kora nyáron kelnek ki, és a növény gyökere felé rágják magukat.
Késő nyáron, ősszel bábozódnak be, és még tél előtt kifejlődnek az imágók. Amikor a talaj felmelegszik és a növény virágozni kezd – ez idén a Körös-Maros Nemzeti Parkban például május 10. környékén következett be – előbújnak a cincérek. Idejük nagy részét hol máshol töltenék, mint az atracélon. Ha valami megzavarja őket, vagy továbbrepülnek, vagy levetik magukat a földre és halottnak tettetik magukat.
A kék atracél egyébként hazánkban védett növényfaj (természetvédelmi értéke 10 ezer forint), április végén, májusban virágzik. A Körös-Maros Nemzeti Parkban él a magyarországi állomány zöme: a Bélmegyeri Fáspusztán, a Tompapusztai löszgyepben, a Csorvási löszgyepben és a Kígyósi-pusztán. Sokfelé megtalálható Dél-Békésben is közutak, földutak, vasutak, csatornák mezsgyéiben.
Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park Facebook
