Nagyjából április elejéig tart a szarvasok agancshullajtása. Egy kirándulás alkalmával csábító lehet egy „vadászat nélküli trófea” begyűjtése, de ezt több okból se tegyük.
A gím- és dámszarvasok tavasszal hullajtják el régi agancsukat. Az agancsok az adott területen vadászatra jogosult szervezet tulajdonában vannak, engedély nélküli gyűjtését a törvény bünteti, a szarvasok hajszolása pedig állatkínzásnak minősül – olvasható a Pilisi Parkerdő sajtóközleményében. Mindezekkel a legtöbben tisztában vannak, ennek ellenére egy kirándulás alkalmával mégis csábító lehet egy meglelt darab felszedése, gondolván, mi csupán egy emléket viszünk haza az erdőből. Miért ne tegyük ezt!
Az elhullajtott agancsok nagyon fontos információkat hordoznak a természetközeli erdőgazdálkodás számára. Szakszerű összegyűjtésükkel az erdészek következtetni tudnak a vadállomány korára, méretére, mozgására és egészségi állapotára – így fel tudják mérni az adott erdő vadeltartó-képességét is.
A hullajtott agancsok gyűjtését kizárólag az erdészetek szakemberei, vadászok vagy az erdőgazdaságok írásos engedélyével rendelkező személyek végezhetik.
Ebben az időszakban különösen nagy kárt okozhat a vadállomány és az erdei élővilág szándékos megzavarása. Az „agancsozók” jellemzően csoportosan, akár járművekkel is űzik a szarvasokat, hogy kikényszerítsék az agancshullatást, a „trófeát” pedig szintén illegális módon értékesítik.
Az illegális, szervezett agancsgyűjtők a hajszolással állatkínzást követnek el, ami szabadságvesztéssel büntethető!
A tél folyamán tartalékaik nagy részét felélt, kimerült állatok alapvetően nyugalomra vágynak, kevesebbet mozognak. A megriasztott, hajtott állatok kénytelenek elhagyni megszokott pihenő- és táplálkozóhelyeiket, ami végzetesen is hathat rájuk. A menekülő vadak megsérülhetnek, csapdába eshetnek, ráadásul a fokozott stresszhelyzet nagymértékben megnöveli energiaszükségletüket, táplálékigényüket, ezért az állatok fokozottabban rágják a facsemeték csúcshajtásait, hántják le a fiatal fákat, ezek a károk pedig az erdő megújulását, elegyességét is veszélyeztetik. A szervezett agancsgyűjtés tehát nemcsak a vadállományt, hanem az erdő egészét veszélyezteti.
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 9. § (2) bekezdése értelmében a hullatott agancs a területen vadászatra jogosult szervezet tulajdona. A nevezett jogszabály végrehajtási rendelete 77. §-ának (5) bekezdésében úgy rendelkezik: „A vadászterületen a hullott agancsot, illetve az elhullott vad trófeáját a jogosult előzetes írásbeli hozzájárulásával szabad gyűjteni.” E nélkül tehát a hullott agancs gyűjtése lopásnak minősül. Továbbá a vadászati hatóság vadvédelmi bírságot is kiszabhat az illegális agancsgyűjtőkre a Vadászati törvény értelmében: aki a vadat tiltott módon zaklatja, az legalább százezer, legfeljebb ötmillió forintra bírságolható, és a bírság ismételten is kiszabható (84. § (1) f) és (2)).
A szarvasok hajtása az erdőben, amely agancstő-sérüléshez vezet, szabadságvesztéssel is büntethető. A Büntető Törvénykönyv 244. §-a értelmében „aki (…) gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő; (…) a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
