Az elmúlt napokban tapasztalható halpusztulás aggasztó, de a kiemelt 3 tonnányi haltetem alig egy százaléka a tó teljes halállományának. Az eddigi vizsgálatok szerint a halpusztulás a vízminőségre nincs olyan hatással, ami miatt szükséges lenne a fürdőzés betiltása.
A múlt pénteken kezdődött halpusztulás során eddig 3 tonnányi tetemet szedtek ki a tóból, főleg szélhajtó küszt balint, karika- és dévérkeszeget. Az elhullott halak száma az elmúlt napokban fokozatosan csökkent, és az illetékes hatóságok halpusztulás miatt nem tapasztaltak olyan vízminőség-romlást, ami indokolná a fürdőzés betiltását.
A Magyar Országos Horgász Szövetség közleménye szerint a halakkal lokálisan kialakult relatív oxigénhiány végzett, ezt a későbbi vizsgálatok is beigazolták, és a mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható a halpusztulás okai közül.
Már két éve, a mólók magasítása előtt is alacsony volt a vízállás a velencei csónakkikötőben
Ahogy azt a MOHOSZ közleményében olvashatjuk, a relatív oxigénhiány normál esetben nem lett volna halálos a halak számára, azonban az általában áprilisban ívó halak csak június közepén kezdtek el ívni, és a rohamosan felmelegedő vízben az ívástól legyengült állapotban lévő halakat hirtelen érhette egy olyan oxigénhiányos sokkhatás, amely a pusztulásukat okozta.
„A relatív oxigénhiány kialakulásában döntő szerepet játszott a hirtelen felmelegedés és napsütés hatására berobbanó algaállomány éjszakai oxigénfogyasztása és a szélcsendes időjárás is.”
Megdöbbentő, hogy bő egy hét alatt 15 fokról 25 fokra növekedett a vízhőmérséklet…
– írja MOHOSZ közleménye.
Az elmúlt napokban különböző módszerekkel próbálták emelni a víz oxigénszintjét, és felmerült az is, hogy jetskikkel kavarják át a vizet, hogy így juttassák oxigénhez a fulladozó tavat.
Mint a MOHOSZ közleményében írja, az elpusztult halmennyiség nem számít jelentősnek a tó becsült halállományának arányában, azonban egy tartósan aszályos, hőhullámos időszak esetén akár további kisebb, lokális halpusztulásra is számítani kell a nyár folyamán.
A velencei-tavi nádas a dinnyési kilátóból
„Sajnos látnunk kell, hogy a tó tartósan és tendenciózusan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a jövőben egy tartós vízpótlási beavatkozás kidolgozása és kivitelezése, párhuzamosan egy átgondolt nádművelés irányába mutat, mert ezek hiányában szélsőséges esetben újra előfordulhat akár a tó – a történelemben már ismert – újabb, átmeneti kiszáradása is.”
