A hangzatos földrajzi nevek túlzónak tűnhetne, de aki ellátogat a Pádis-fennsík elképesztő sziklakatlanjába, annak hasonlóan magasztos fogalmak juthatnak eszébe. A pazar látvány kalandos túrával társul, ami alulról és fölülről is bemutatja Erdély és egyben a Kárpátok egyik legizgalmasabb természeti csodáját.
Az Erdélyi-szigethegység közepén, a Bihar hegységben fekvő Pádis-fennsíkról nyugodtan állíthatjuk, hogy a világ egyik legcsodálatosabb karsztvidéke. A mindössze 36 km²-t magába foglaló területen a legkülönfélébb karsztjelenségeket csodálhatjuk meg az óriási sziklafalaktól, barlangoktól, zsombolyoktól kezdve a panorámás mészkőszirteken, vadregényes szurdokvölgyeken át a hegyi patakok és vízesések magával ragadó látványáig. Mindezekre mi is roppant kíváncsiak voltunk, ezért négynapos „expedíció” keretében bevetettük magunkat a fenyvesekkel és rétekkel foltozott fennsík mesevilágába.
A Pádis-fennsík vadonjában rétek, fenyvesek és karsztcsodák váltogatják egymást
Bázisunk az 1200–1300 méter magasan fekvő fennsík központi részén található Pádis üdülőtelep volt, innen indítottuk felfedezőútjainkat, melyek egyik célpontja a Csodavár elképesztő sziklakatlanja volt. Még az eső sem vette kedvünket az izgalmasnak ígérkező látnivalótól, holott tudtuk, ilyenkor kimondottan csúszós terepre lehet számítani, amit a simára kopott mészkövek csak tovább nehezítenek.
Pádisról csapkodó esőben, behúzott kapucnival, ugyanakkor nagy lelkesedéssel vágtunk neki a távban rövid, de tartalmas túrának. Széles legelőkön és sejtelmes, párafelhővel bélelt fenyvesen átkelve értük el a közeli látnivalói miatt központi fekvésű Glavoj-rétet (Poiana Glăvoi). Az autóval is megközelíthető réten különböző szolgáltatásokat találunk: büfék, vendégházak üzemelnek rajta, de ottjártunkkor – feltehetően a hétköznapi időpont és az időjárás miatt – minden zárva volt. Mi cseppet sem bántuk ezt a kihaltságot. A párát pipáló hegyekkel körbevett fenyvesek és sziklák csendje csak a miénk volt.
Központi helyen fekszik a Glavoj-rét, ahol büfék és vendégházak nyújtanak kényelmet
A Glavoj-rétről a zöld mezőbe magát kanyargósan bemetsző patak mellett indulunk el délnyugati irányba a kék pont turistajelzést követve, ami egy darabon a széles erdészeti úton halad. Hamarosan jobb kéz felé lefordultunk az aszfaltról, és vékony csapást követve, sűrű erdőben tartottunk a várva várt célpontunk felé. Egyre meredekebb oldalazásban követtük a gyökerekkel font sziklás ösvényt, mígnem egyszer csak a vadon közepén kibukkantunk a Csodavár (Cetățile Ponorului) egyik káprázatos sziklapárkányos kiáltópontjához.
A fák lombjai közül kitáruló tér szédítő magasságból enged rálátást a katlanra. A látvány hosszú percekre lebilincselt minket, pedig ez csak a kezdet volt. Ösvényünk még számos lélegzetelállító csodavári balkonra kivezetett, mielőtt beereszkedett volna a tekintetet vonzó mélybe.
A Csodavár felé egyre vadabb tájban járunk
Csoda felülnézetből
A töbör és barlangüreg összeszakadásából keletkezett, hármas karsztkatlan regényes elnevezése kicsit sem túlzó. A Csodavár (Cetățile Ponorului) beszakadásának peremén állva tökéletesen belátni a 80–100 m magas, szinte függőleges sziklafalakkal ölelt mélységet. Rálátunk a mélybe tartó ösvényre is, amin ha esetleg megpillantjuk más kirándulók parányi alakjait, még megborzongatóbb képet kapunk Csodavár roppant méreteiről.
Környezetünk csipkés sziklavilága és mesebeli fenyőerdője igencsak látványos, de a legtöbbet talán maga a térélmény nyújtja. A kitett kilátópontokon kifejezett óvatosságra intünk mindenkit!
Csodavári páholy szédületes mélységgel
Miután felülről megcsodáltuk, a kék pontjelzést követve leereszkedtünk a Csodavárba. Szinte „bezuhantunk” a katlan mélyére: rendkívül meredek, kőtörmelékkel borított csapás vezet a beszakadás aljába. Helyenként csak a kapaszkodást segítő láncok használatával lehet biztonságosan haladni. Számunkra az esős, csúszós időben ezek elengedhetetlenek voltak.
Beereszkedés a katlan mélyére
A törmeléklejtős útszakasz nagyon látványos volt, de csak óvatosan tudtunk bámészkodni. Egyszer csak a fölénk tornyosuló zord sziklafalak tövében megpillantottunk egy tekintélyes méretű víznyelőt, régi nevén „az Alvilág kapuját". Kisvártatva leértünk a katlan aljára, a Pádis-fennsík legmélyebb felszíni pontjára, ami 950 méterrel a tengerszinten fekszik.
A sziklakatlan alján a kissebb víznyelő bejáratánál
Bejáratánál tábla hívja fel rá a figyelmet, hogy a barlangi szakasz nem a turistaút része. Ennek ellenére sokan benéznek a hegy gyomrába, azonban ez veszélyes, a benne zúgó víz sodrása is erős. A katlan mélyén vezet a felszíni út, köves terepen, helyenként igen meredek sziklaküszöbön kell átmászni a továbbjutáshoz, illetve láncok, fémlépcső és sodronyok segítik a haladást. Számunkra a csúszós időben egy-két lépés, átkapaszkodás még ezek használatával is nehézkes volt, amitől csak még kalandosabbnak éltük meg a vadregényes környezetet. Meg-meg állva, bámészkodva lassan megérkezünk a Csodavár bődületes méretű, 73 m magas és 30 m széles szádájához, utunk fő attrakciójához, amit Czárán Nagy-Portálénak nevezett el.
Csoda alulnézetből
A Csodavár a Pádis legnagyobb és legismertebb barlangrendszere, amelyet hatalmas mészkőfalak és természetes kőkapuk tesznek különlegessé. A mélyben összefolyó patakok vize kiterjedt barlangrendszert vájt a karszt testébe, ez három ponton beszakadt, létrehozva a szinte függőleges, 150-200 m magas sziklafalakkal övezett, tripla katlant. A Csodavár fő vízfolyása a Vár-patak, amelynek 3. (legdélebbi) dolinája az egész Pádis-fennsík legalacsonyabban fekvő felszíni pontja (950 m). Itt egyesülnek az Elveszett világ zsombolyaiból és a Ponor-rétről érkező vizek is, hogy 2 kilométernyi föld alatti áramlást követően a Galbina-forrásnál törjenek újra a felszínre immár 815 méteren, létrehozva a Pádis talán legvadregényesebb látványosságát, a Galbina-kőközt. A patak ezután lecsendesedik, és előbb a Köves-Körösbe ömlik, majd a Fekete-Körösben folytatja útját a Tisza felé.
Köves, sziklás ösvény vezet végig a katlan aljában
A barlang északi bejárata, a monumentális Nagy-Portálé a Pádis egyik jelképe, 30 méteres szélességével és 73 méteres magasságával ámulatba ejti a sokat látott túrázókat is. Ez a nyílás a Kárpátok legmagasabb barlangszádája. Mondanom se kell, itt is hosszú perceket töltöttünk néma szemlélődéssel, cseppet sem zavartatva az esőtől. A Csodavár meredek katlanából kezdetben az ösvény szikláira erősített sodronyokkal kapaszkodtunk ki, majd 70 méternyi szintkülönbség leküzdése után mohos, sűrű fenyvesben emelkedtünk tovább a közeli erdészeti útig.
Hosszú percig csak némán bámultuk a Nagy-Portálét
Turistaház komforttal
A csodavári látvány teljesen felvillanyozott minket. Korábban is láttunk már vadregényes miliőt, de ehhez hasonló élményben csak ritkán van részünk. A sok álldogálástól, fényképezéstől kissé átázva és áthűlve könnyen jött az ötlet, hogy az erdészeti úton kitérőt tegyünk a közeli Csodavár menedékházhoz (Cabana Cetățile Ponorului), ami egy igazi oázisnak számít a környéken.
A Pádis-fennsík oázisa: Csodavár menedékház
Ez az erdő csendjében álló épület eredetileg erdészház volt, a teljes felújítást követően 20 szobás, 60 személyt befogadó klasszikus turistalak lett belőle, ami egész évben étteremmel, valamint egy teljesen felszerelt konyhával szolgálja a túrázók kényelmét. Mikor beléptünk, mosolygós konyhás néni fogadott minket, és a nyelvi nehézségek ellenére is gyorsan megértette, mire van szükségünk. Egy perc múlva már a ház ebédlőjében melegedtünk a meghitten duruzsoló kályha mellett, sört ittunk, és lelkesen beszéltük át addigi napunk izgalmas történéseit. Hátra volt még a pádisi szállásunkra visszavezető út, de nem kapkodtunk: kiélveztük a ház hangulatos komfortját, mondván, az eső úgyis megvár odakint minket.
Amennyiben felkeltették az érdeklődésedet Erdély pompás látnivalói, látogass el a Természetjáró oldalára, ahol jelenleg 4 Pádis-fennsíkot bemutató túrát találsz, az elkövetkező hetekben pedig összesen 10 túraajánló lesz elérhető a környékről. A fennsíkot behálózó útvonalak között vannak hosszabbak, rövidebbek, gyerekes családoknak és gyakorlott túrázóknak szóló kalandok is.
