Szerkesztőségünk nyári könyvajánlójában olvashattok többek között egy különös hangulatú, az észak-karolinai lápvidékén játszódó regényről, egy 19. századi dunai hajóútról, a hortobágyi pusztáról, de az is kiderül, hogy egy kvantumfizikáról szóló könyv is lehet olyan üdítő, mint egy hideg bodzaszörp a nyári forróságban.
Bár strandoláshoz elsősorban könnyed olvasmányokat pakolunk a strandtáskába, mi ezúttal egy-két komolyabb témát is belevettünk nyári válogatásunkba. Annál is inkább, mert – ahogy ezzel bizonyára sokan vannak így – a rohanó mindennapokban nem jut annyi időnk olvasásra, mint amennyit szeretnénk. A legtöbben a nyaralás alatt tudunk kicsit több időt olvasásra szánni, amikor aztán próbáljuk kitalálni, hogy az év során egyre nagyobb tornyot formáló "bakancslistás" könyvek közül melyiket is vegyük előre a sorban.
Következzen most néhány könyv szerkesztőségünk tagjainak nyári olvasmányai közül. A könyvek persze – nem meglepő módon – így vagy úgy, kapcsolódnak a természethez és az utazáshoz.
- A lápi lány titka – Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Delia Owens első regényének a címe keltette fel az érdeklődésemet: Ahol a folyami rákok énekelnek. Megkapó, lírai és rejtélyes. Aztán jött a telitalálatos felütés, a rövid prológus a láp és a mocsár közötti lényegi különbségről, amelynek végén megtudjuk, hogy 1969-ben két fiú egy férfi, Chase Andrews holttestére bukkant, mielőtt a mocsár örökre elnyelte volna. Aztán éles váltás, ugrunk egy nagyot hátra az időben, és 1952-ben találjuk magunkat, ahol Észak-Karolina ritkán lakott lápvidéken megismerkedünk a 6 éves Kyával és családjával. Innentől pedig beszippant az írónő – aki nem mellesleg zoológus, és minden tud a lápvidékről és az ott élő állatokról, növényekről – könnyed stílusa és gördülékeny történetmesélése.
A regény gyilkossági szála ne tévesszen meg minket, nem vegytiszta krimit olvasunk, ennél többet is kapunk: egy magára hagyott kislány nem egyszer szívszorító történetét, aki egyedül megpróbál boldogulni, életben maradni a mocsaras vidéken. Az ő életét követjük nyomon. A regényben azonban nemcsak szomorúság és bánat van jelen, hanem öröm is. Érzékeny és izgalmas történet ez vadonról, lápvidékről és emberi lélekről, magányról, előítéletekről, igazságról és igazságszolgáltatásról, Kya küzdelmeiről, szerelmeiről és kapcsolatairól – emberekkel és természettel.
A regény mindvégig, 460 oldalon és 57 fejezeten keresztül, fordulatos és meglepő. És szinte minden fejezetben vár ránk egy újabb darabja a kirakós játéknak.
A könyv vonzereje mégis a lápvidék élővilágának és apró mozzanatainak hiteles bemutatásában rejlik.
Ahogy annak vad, egyedi működését leírja, melynek csak azáltal lehet a részévé válni, ha együtt lélegzünk vele, ahogy Kya is teszi, ha együtt repülünk a sirályokkal, vagy versenyt úszunk a halakkal, vagy éppen este a szentjánosbogarak táncára alszunk el.
Ha olyan olvasnivalót kerestek, ami maximálisan beszippant, különös, kicsit borongós, melankolikus, lápvidéken játszódó hangulatával elvarázsol, akkor Delia Owens könyve tökéletes választás lesz. A regénynek erre a különleges hangulatára Hollywood is felfigyelt, a közelmúltban megfilmesítették, és augusztus 18-án érkezik a magyar mozikba. Hogy a könyv, vagy a filmes adaptáció a jobb, csak egy módon dönthetjük el, ha a regény elolvasása után a filmet is megnézzük.
Joó Annamária
- Üzenet a földlakóknak – Jane Goodall: A remény könyve
Sokadik könyve ez már a Jane Goodallnak, de erre a kötetre most különösen nagy szükségünk van, hisz a Föld jövője egyre aggasztóbb, a reményt megőrizni pedig minden nappal egyre nehezebb.
Jane Goodall minden bizonnyal egyike azoknak, akiket a legtöbben tisztelnek, szeretnek és elismernek ezen a bolygón. Szavaira a fél világ odafigyel, így az, hogy ő minden megszólalásával – amellett, hogy cselekvésre és összefogásra szólít fel a Föld és saját jövőnk érdekében – a reménybe vetett hitet erősíti, sokaknak ad erőt.
Saját tapasztalataiból merít, amikor elmagyarázza a könyvben, hogy miért is bízik még abban, hogy helyreüthetjük, amit elrontottunk az elmúlt évtizedekben.
Tapasztalata pedig rengeteg van, nemcsak azért mert 88. életévében jár, de azért is, mert élete elmúlt jó pár évtizede folyamatos utazással telt.
Fáradhatatlanul járja a világot, hogy meséljen az embereknek a természetről, a környezet-és természetvédelem fontosságáról, arról, hogy mindannyian tehetünk azért, hogy jobb legyen.
Persze, ne gondoljuk azt, hogy őt nem érinti a klímaszorongás, de nagyon is. A könyvben elmesél ezzel kapcsolatban egy tíz évvel ezelőtti élményt, amikor Grönlandon idős inuitokkal állt egy olvadó jégfal előtt, amit ezek az emberek fiatal korukban soha nem láttak olvadni, még nyáron sem. Most mindannyian sírtak, és siratták az életüket, egy életformát, ami hamarosan eltűnik. „Engem akkor vágott mellbe a klímaváltozás valósága”. Majd pár nappal később Panamában a helyi őslakosok meséltek neki arról, hogy a tengervíz emelkedése miatt el kellett hagyni az otthonukat. „Ez a két tapasztalat, ilyen gyors egymásutánban, mélyen megrázott.”
Jane Goodall számára a természet hihetetlen szívóssága, élni akarása az egyik, ami számára mindezek ellenére mégis okot a reményre. Tényleg számtalan hihetetlen példa van arra, hogy ha hagyják a természetet, akkor elképesztő helyzetekből tud helyreállni. A természettudós az emberi természetben és értelemben is rendületlenül hisz és bízik, mi meg hagyjuk magunkat meggyőzni ez utóbbival kapcsolatban, és reméljük, hogy neki lesz igaza.
Tóth Judit
- Meglepő és letehetetlen – Carlo Rovelli: Az idő rendje
Azt hiszem, elöljáróban annyit leszögezhetünk, hogy a fizika nem tartozik a kedvenc tantárgyak közé. Jómagam viszonylag régóta nem értem a fizikát. Ez már kora gyermekkoromban kezdődött, az általános iskola első fizikaóráin, és ez a „nem értés” a későbbiekben, a gimiben csak fokozódott, és a fizika bonyolult, egyre érthetetlenebb, unalmas, nemszeretem valamivé sűrűsödött.
Aztán eltelt majd 30 év, amikor a kezembe akadt Az idő rendje, és a fizikáról alkotott előítéleteim alapjaiban változtak meg.
Mert Carlo Rovelli a tudománytörténet izgalmas hálóján keresztül úgy ír az időről Newtontól Einsteinig, Boltzmanntól Schrödingerig, hogy érinti többek között Buddhát, Szent Ágostont, Shakespeare-t, Proustot és Beethovent. A tudomány és a művészet között nincs éles határ, hiszen mindkettő ugyanazt célozza meg: bepillantani a látható világ mögé.
Az olasz elméleti fizikus nagyon elegánsan, közérthetően, olykor humorral is fűszerezve, szemléletesen és olvasmányosan vezet végig a fizika, a kvantumfizika és a kvantummechanika alapvető kérdésein, problémáin. Az eredmény pedig üdítő, mint egy friss bodzaszörp a nyári forróságban.
A könyvet olvasva az is el tud gondolkodni az időn, akit egyáltalán nem érdekel a fizika.
Nem mondom, hogy első olvasásra minden a helyére kerül majd a fejünkben, de az biztos, azt fogjuk a legjobban sajnálni, hogy a végére értünk. Részemről mindenkinek olyan fizikatanárt kívánnék, mint Rovelli professzor. S ha ez nem adódna meg (mert lássuk be, erre elég kicsi az esély), csak annyit tanácsolok, ha egy könyvet olvasol el a fizikáról és az időről, ez legyen az.
Joó Annamária
- 19. századi hétköznapok a Duna mentén – Hans Christian Andersen: Utazás a Dunán – Egy költő bazárja
Valahogy mindig megtalálnak a Dunáról szóló útleírások, vagy én találok rájuk ösztönösen, de akárhogy is van, nagyon örülök az újabb és újabb személyes hangvételű úti beszámolóknak. Tavaly Nick Thorpe és Szálinger Balázs dunai könyvét ajánlottam, most a jelenből közel 200 évet visszaugrunk az időben és egy világhírű író, Hans Christian Andersen mesél a Duna-menti városokról, emberekről.
Talán kevesen tudják, hogy a világhírű dán meseíró nemcsak meséket írt, de önéletrajzi regényt, drámákat és sok útleírást is.
25 éves korától kezdve az utazás élete fontos része lett, bejárta egész Európát, és élményeiről számos úti beszámolót írt.
1841-ben a Dunán hajózott és néhány napig Magyarországon is időzött, ennek a hajóútnak az élményeit írta meg az Egy költő bazárja című kis könyvében.
Az út során Bulgárián, Szerbián, Magyarországon át érte el Bécset, közben egy tíznapos karantén idejére meg kellett szakítani az utazást. Akkoriban minden Pest és Bécs felé hajózónak kötelező volt Orsovában karanténba vonulni a Duna alsóbb szakaszain tomboló pestis miatt. Különösen érdekes a karanténban eltöltött időről olvasni most, a covid-járvány árnyékában.
Andersen a hajóút során járt Mohácson, Pesten és Budán, de írt Vácról, Visegrádról és Esztergomról is.
Lenyűgözte a pesti pezsgés, az ott tapasztalt sokszínűség, a kulturális élet, de azon eléggé kiakadt, hogy a pünkösdi vásár idején "csak szégyentelenül magas áron" lehet szálláshoz jutni.
Ha érdekelnek a 19. századi Duna-menti hétköznapok, ahogy azt egy világhírű író látja, akkor ez a könyv remek olvasmány lesz számodra.
Tóth Judit
- Különleges mesekönyv, nem csak gyerekeknek – Molnár T. Eszter és Török Zoltán: Árkus, a csikó
Bár az egészen apró, óvodás korú gyerekek voltak a célcsoportja a vagány vadlócsikóról szóló mesekönyvnek, a nagyobb gyerekek és a természet iránt nyitott felnőttek is garantáltan élvezettel fogják lapozgatni ezt a különleges mesekönyvet. A gyönyörű rajzok szinte egyből beszippantják az embert, ráadásul a könyv elképesztően hitelesen mutatja be a hortobágyi puszta élővilágát, ugyanis a szerzők a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival dolgoztak össze azért, hogy mind a képek, mind a szövegek szakmailag is korrektek legyenek.
De az a szuper ebben a mesekönyvben, hogy a szakmaiság egyáltalán nem megy az élvezet rovására.
Így tulajdonképpen szórakozva fognak a kis lurkók egy sor érdekességet megtudni a Hortobágyon élő vadlovakról és a puszta élővilágáról.
A történet főhőse Árkus, aki jó vadlócsikóhoz méltón rettentő kíváncsi, és persze emiatt olykor kisebb-nagyobb slamasztikába is kerül. Pentezugi kalandjai során találkozik többek közt a nagy sárga szemeit meregető ugartyúkkal, a hatalmas, de barátságos őstulkokkal, egy zsörtölődő borzzal és egy huzatos házban élő, mókás gyöngybagollyal is, miközben sosem látott őshazájába vágyik vissza.
A szeleburdi Árkus legjobb barátját, Varázst is magával csalja kalandjaira, hogy felfedezzék Hortobágy minden zugát és lakóit. A mesekönyv ráadásul interaktív is, hiszen a végén egy kérdezz-felelek található, amelyből több érdekességet megtudhatunk a Przsevalszkij-lovakról, a világ egyetlen fennmaradt vadlófajtájáról, valamint játszva ismerhetik meg a gyerekek a puszta állat- és növényfajait, ha a könyvvégi képes lista segítségével együtt megkeressük őket a mese rajzaiban.
Ha szeretnétek még többet megtudni a mesekönyvről, például miért lett Árkus a kiscsikó neve, akkor olvassátok el a szerzőkkel, Molnár T. Eszter íróval és Török Zoltán természetfilmessel készült cikkünket.
Pálvölgyi Krisztina
