Szimmetria, letisztult formák, cikkcakkos dekoráció. Ezúttal a főváros budai oldalát járjuk be az art deco stílusjegyeit kutatva.
A Duna-udvar és a Bem rakparti házsor – I. ker. Bem rakpart 25/A, 25/B, 26.
A három rakpartra, illetve Dunára néző budai épület érdekessége, hogy bár nem egy időben készültek és különböző tervezők munkái, mégis egységes és szimmetrikusan kialakított homlokzatuknak köszönhetően úgy tűnhet, hogy egy építész alkotásával állunk szemben. A Bem rakpart 25/A – korábbi nevén Duna-udvar – Glock Imre építőmester tervei alapján készült, és az 1930-as évek elején adták át. Az ötemeletes bérház a Bem rakpart és a Vám utca sarkán helyezkedik el. A sarokban nyitott vasbeton erkélyek sorakoznak végig mind az öt emeleten, a dunai homlokzaton pedig háromszög alakú ablakos kiugró nyílások vannak. Ettől egy kicsit cikcakkosan art decós beütést kap a lakóház külseje.
A Bem rakpart 25/B alatt álló épületet Jakobik Gyula építész tervezte. A szintén ötemeletes, zártsorú beépítésű bérházba 1935-ben költözhettek be a lakók. A loggiák a homlokzathoz képest süllyesztetten, középen helyezkednek el. A tömb egységes megjelenését fokozza a harmadik, Bem rakpart 26. szám alatti ház architektúrája, amely a Duna-udvar háromszög alakú épületkiugrásait ismétli, illetve viszi tovább ezt a motívumot zárterkélyek formájában. A 26. szám alatti bérház 1935–36-ban épült Wälder Gyula tervei alapján, de a homlokzati rendszert tekintve az egész házsor az ő tervezői munkáját dicséri. A lakóházak nem látogathatók.
Danaidák-dombormű a Fő utcában – I. ker., Fő utca 37/C (Aranyhal utca 6.)
A Batthyány téri Szent Anna-templom mögötti ötemeletes sarokház arányaival és szolid dekorativitásával már első pillantásra megállítja az arra sétálót. A Fő utcai és az Aranyhal utcai homlokzatot is egy-egy zárterkély és két erkély tagolja szintenként. Az erkélyek függőleges ritmusát jól kiegyensúlyozza az épülethomlokzat markáns vízszintes sávozása.
A Gregersen Hugó által megálmodott modern bérház – némi art deco díszítőelemmel megspékelve – 1936-ban nőtt ki a földből, és a Budapesti Székesfővárosi Takarékpénztár számára készült. A Fő utcai homlokzaton feltűnnek az építész feleségének, Gregersenné Lux Alice szobrászművésznek a domborművei. Az egyik a tizenkét légies női alakot felvonultató Asszonyok a kútnál (Danaidák) relief, a másik a Nő korsóval című alkotás. A tervezői szándék szerint a földszinten üzlethelyiségeket találunk.
A Móricz Zsigmond körtér ívelt házsora és az Árpád-udvar – XI. ker., Móricz Zsigmond körtér 7–12., Eszék utca 9–11.
A Móricz Zsigmond körtéren gyakran megfordulunk, hiszen a főváros budai oldalának egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. És ha nem sietünk éppen valahova, hanem figyelmesen nézelődünk, van mire felkapni a fejünket, mert számos érdekes épületet fedezhetünk fel. Az egyik ilyen a körtér déli oldalán elhelyezkedő hat, letisztult homlokzatú ívelt ház, amely a körtér meghatározó eleme. Érdekessége, hogy bár négy építész munkája (Wührl Géza, Belloni Nándor, Gregersen Hugó, Ginczler Herman), az 1935-ben átadott bérházaknak a térre néző homlokzatuk egységes képet mutatnak.
A körtér másik emblematikus épülete, a modern formája miatt „Gomba” névre elkeresztelt építmény,
amely Schall József tervei szerint készült el 1942-ben. Eredetileg középületet szántak a tér közepére, végül azonban a HÉV (majd villamos) végállomása került ide. A gyűrű alakú építmény karcsú vasbeton részletei, könnyed, nagyvonalú eleganciája még ma is megragadja a tekintetet. 1997 óta műemléki védettség alatt áll. 2013-ban teljes felújításon esett át.
Ha valakinek az art deco a mindene, és még egy kicsit csatangolna a Móricz Zsigmond körtér környékén, javallott elsétálni a körtérhez közeli Eszék utcába, amelynek különlegessége, hogy az itt található lakóházakat egységes terv alapján alakították ki. A 9–11. szám alatt áll az Árpád-udvar, amely szövetkezeti társasháznak épült 1929-ben, tervezője Münnich Aladár építész. Az U alakú ötemeletes épület minden lakásához loggia vagy erkély tartozik, a negatív sarkoknál negyedkör alaprajzú erkélyek teszik egyedivé a külsejét. A homlokzat bordás tagolása (hármas díszcsík) és a kerítés art deco jegyeket mutatnak. A ház két oldalát Ohmann Béla domborművei díszítik. A reliefeken egy íjazó és egy kardjával lesújtó honfoglaló magyar lovas katonát látunk. A lakóház nem látogatható szabadon.
Acélhálóba szőtt üvegtetős időkapszula – Kelenföldi Hőerőmű – XI. ker., Budafoki út 52.
A Kelenföldi Hőerőmű 1911–1933 között Reich Kálmán, majd 1926-os halála után Borbiró (azelőtt Bierbauer) Virgil tervei alapján épült fel. Az erőmű kapcsolóházának építését 1927-ben kezdték meg, amelyet végül az 1930-as években helyeztek üzembe. Ovális vezérlőtermében minden benne van, ami az art decóban menő és előremutató. A kapcsolók és mérőműszerekkel tarkított zöld kapcsolószekrények fölött húzódó, szintén ovális, cikkekre felosztott, kristályszerűen kiképzett opálüveg-tetőszerkezet már önmagában is művészi alkotás. Nem véletlen, hogy a filmesek is felfedezték maguknak, számos klipet, filmet forgattak a helyszínen. Az erőmű egy része mára már ipari műemlék. A nagyközönségnek kivételes alkalmakkor,
kizárólag tematikus, vezetett túrákon látogatható.
Templom, rendház és buszvégállomás a Pasaréti téren – II. ker., Pasaréti út 137., 100.
Kevés olyan köztér van Budapesten, amelyik a Pasaréti térhez hasonlóan egységes és összetéveszthetetlenül jellegzetes építészeti arculattal rendelkezik. Ráadásul, ahol a téren egy buszvégállomás lendületes ívet leíró épülete kiválóan harmonizál a mellette lévő modernista templommal és annak égbe törő tornyával. Az íves alakban futó, vasbeton vázas állomásépület már-már olyan, mintha a templom része lenne. Mindkettőt korának ismert építésze, Rimanóczy Gyula tervezte.
A pasaréti Szent Antal ferences templomot, valamint a szomszédos L alakú rendházat 1934-ben szentelték fel, míg a buszvégállomás néhány évvel később, 1937-ben készült el. A háromhajós plébániatemplom belső terének díszeit a kor elismert művészei alkották. Az izzó színű üvegablakokat Árkayné Sztehló Lili festette, a szószéket és a főoltár domborműveit Ohmann Béla készítette, a homlokzati szobrok Vilt Tibor munkái. Aki a környéken jár, és ideje engedi, nézzen be ide, nagy élmény. A téren lévő épületegyüttes műemléki védettséget élvez.
Art deco Hunniában
Az art deco egyszer csak lett, majd egyszer csak nem lett, azonban mindenki felismeri, ha látja. Nagyjából a két világháború közötti időszakot jellemzi ez a stílus, bár a késő szecessziótól elég nehéz megkülönböztetni. Példának elég a Lajta Béla által tervezett mai Új Színház épületét vagy a helsinki főpályaudvart említeni, amelyen minden art decós elem szerepel, de mégsem tartják annak. Maga az art deco név is később született, egy 1966-ban tartott retrospektív kiállítás nevéből, ami az 1925-ös párizsi világkiállítás neve volt eredetileg (Exposition dea Arts Décoratifs et Industriels Modernes, azaz Kortárs díszítő- és iparművészeti kiállítás). Magyarországon cikcakkdekorációként emlegették a kortársak. Megszűnése is ilyen egyszer csak „abbamaradt”.
Az art deco építészetet még nehezebb meghatározni, ahogy a 19. század második felétől épült lakóépületeknél is. Funkciójában és tömegében (épületformájában) egy körfolyosós bérház attól, hogy a homlokzatán milyen vakolatdísz van, nem lesz neoreneszánsz, szecessziós stb., hanem csupán az adott stílusjegyekkel bíró lakóépület. Nehéz meghatározni, hogy mennyi stíluselem után mondhatjuk, hogy az épület egyértelműen szecessziós, vagy csak nyomokban szecessziót is tartalmaz. Az art decóval ugyanez a helyzet, az Európában elsősorban iparművészeti és belsőépítészeti, dekorációs stílusként megjelenő, ugyanakkor újnak ható, építészeti megoldásokat – lépcsőzetes épülettömb, áramvonalas formák, prizmás homlokzatok – felvonultató épületek mikortól mondhatók art decónak. Az Egyesült Államok más, ott a monumentális felhőkarcolók (Empire State Building, Chrysler-torony) az art deco építészet kiteljesedései, több magyar építész is ott alkotott maradandót.
Magyarországon a legtöbb két háború közötti épület alapvetően modernista, egy-két art deco által kedvelt formával, pl. körablak. A Pasaréti úton láthatunk rá rengeteg példát, hogy egy alapvetően „kocka” épületre tettek rá áramvonalas erkélyeket, vagy egy sík homlokzati felületre egy zászlórudat. Ennek egyik oka, hogy a Horthy-érát nem az erőltetett modernitás jellemezte, de talán fontosabb, hogy az ekkoriban épülő társasházakat jellemzi a spekulációs építészet. Azaz minél kisebb területre, minél több lakást építeni. Pozitív hozadéka, hogy csökkent a lakások belmagassága, a nem ritkán 5 méteresről 3 méter körülire. Negatív járuléka, hogy a házakat nem építészekkel terveztették – ki fizeti azt ki? –, hanem mérnökökkel, akik statikailag és műszaki szempontból kifogástalan munkákat adtak ki a kezükből. De az épületeikből hiányzott az „art”, a „decóról” nem is beszélve. Ezért, hogy mégis divatos megjelenésű legyen, egy-két elemet rámásoltak, például vakolat helyett mészkőlapokkal borították.
Városépítészeti szempontból a két háború között újdonságnak számított, hogy a körülépített-udvaros beépítést – vagy körfolyosóst – felváltotta a csatlakozó udvaros (keretes) beépítés, azaz az utca frontja volt beépítve, így a megvilágítás, a szellőzöttség sokkal jobb lett.
Budapest méretéhez képest viszonylag kis területen jelent meg ez az építészeti stílus,
mert a húszas évek gazdasági nehézségeinek idején kevés volt az építkezés, a harmincas években pedig a modernizmus lett az uralkodó építészet (a modernizmus szép példája az Erzsébet téri buszpályaudvar, bár ezt már a háború idején építették, ma Design Terminal), amibe már a prizmás homlokzat sem fért meg, a díszítés az anyaghasználat változatosságára szorult vissza. Budapest három részén figyelhető meg az art deco nagyobb területen, a Margit körút környékén, Újlipótvárosban és Lágymányoson, a Móricz Zsigmond körtér és a Kosztolányi Dezső tér környékén.
A városépítészetben inkább tervekben volt érdekes semmint megvalósulásban. A Móricz Zsigmond körtér és a Kosztolányi Dezső tér két kör alakú térnek indult, de a Kodály köröndhöz vagy az Oktogonhoz hasonló egységes, zárt kompozíciót egyik sem mutat. Egy modern Budapest kialakításához születő három tervből a Tabánban semmi nem valósult meg, a Madách sugárútból a kaput jelentő Madách-ház, és a Szent Korona útból Lágymányoson csak a Gubernátor-ház. A második világháború után a néhány megkezdett építkezést leszámítva egy egészen más Budapest kezdett épülni.
Térkép és grafika: Bába Imre
A cikk először a Turista Magazin 2024. február-márciusi számában jelent meg.
