Az egykor szigorúan őrzött határvidék Kőszegtől keletre található részei nem tartoznak a Kék leglátványosabb szakaszai közé, de kicsit lassabban járva itt is találhatunk különlegsségeket, és a végén a természet is csodás hajnallal ajándékozott meg minket.
Sáros január, sík vidéki erdő, borús idő, éjszaka: eljött egy kis kéktúrázás ideje!
Kőszeg különleges látnivalója a Jurisics tér, amely a közepén álló, XVII. századi Szent Imre templomot leszámítva, hétszáz éve változatlan állapotban várja az ide látogatókat. A Kéktúra innen keletre eső hetven kilométere nagyrészt sík terepen halad, mégis egészen más, mint a Hortobágyon, vagy a Duna-Tisza közi tanyavilágban kanyargó ösvények. Ennek a vidéknek az első 26 kilométerét jártuk be egy éjszaka és egy reggel alatt, szinte végig a Szombathelyet északról és keletről övező erdőgyűrűben haladva.
A városnézés és vacsora után a határ felé vettük az irányt. Az Árvaházi dűlő tetején, kilátással a városra, eljött az első rövid pihenő és helyzetértékelés ideje. Az előrejelzés szerint a közeldő hidegfront egy-két órán belül elfújja a felhőket.
Fenyőerdő az osztrák határon. Kevés kivétellel a lámpák mindig minimális fényerőn működtek, így megmaradt az érzékeny éjszakai látásunk.
Kőszeg-Csepreg-országút, ahol egy óra után ismét lehet messzire is látni. A távolban a Kőszegi-hegység és a város fényei.
A friss előejelzés szerint - két óra elteltével - arra várunk, hogy a felhőket elsöprő hidegfront megérkezzen. Kis késéssel, de valóban történik valami a távolban! Jobbra, az erdőben folytatódik az eddig megtett utunk több mint négy kilométer hosszú egyenese.
Ház félúton. Végig kiváló minőségű, széles utakon haladunk, amelyek zömét még évtizedekkel ezelőtt, a katonai egységek határ menti gyors mozgatása céljából építették.
Hold le, függöny fel. Tömörd fölött az Ablánc-patak völgyének kezdeténél rakunk tüzet. Különleges bükkerdő mindössze 250 méter magasban, régen várt csillagos ég és finom reggeli.
Éjszakai élet Tömördön. A házak szobáiban egymás után kigyulladó fények. Fél óra múlva indul a reggeli műszakváltós busz Szombathelyre. 15 kilométer után ez az első pont az útvonalon, ahol változó, rövid nyitva tartással élelmiszerbolt és tömegközlekedés vár. Mindig friss, részletes informciók a kéktúra bélyegzők fórumában olvashatók. Természetesen továbbindultunk!
A természet első számú és mindenki számára elérhető csodája: a reggel első fényei egy ébren töltött éjszaka végén. A távolban feltűnik a Csepregről Szombathelyre tartó főút.
Az utunk során a második lehetőség, ahol tömegközlekedés megállója vár, Kincsédpuszta. Utána a túra második, három kilométernél hosszabb egyenese hatalmas szántóföldek között vezet.
Visszatérünk az Ablánc-patak völgyébe, a távoli fák között már ott a cél, a Bükfürdőt Acsáddal összekötő országút és (jobbra, a kép szélén túl) az egykori ablánci malomcsárda, ahova pár perc múlva a taxink érkezik. Itt is van buszmegálló, de a ritkább, vasárnapi közlekedési rend nem passzol az érkezési időpontunkhoz, taxit híva viszont elérhettük a következő vonatot Bükön.
