A Szolnok-Túri-sík peremén, a Hortobágy-Berettyó töltésén ballagunk 34 kilométert, majd Ecsegfalvánál keresztezzük a folyót, és a Dévaványai-síkra érkezünk. E kistájat Körösladány felé félúton hagyjuk magunk mögött, s utána érjük el a Körös menti síkot. Utunkat Körösladányban, a Sebes-Körös partján fekvő kisvárosban fejezzük be.
Ismert emberek nyomában
Aktuális Alföldi Kéktúrámat Mezőtúr vasútállomásán kezdtem, dátumos bélyegzést kértem a pénztárban, majd a hosszú Kossuth Lajos utcán indultam a városközpont felé, hogy ott rátérjek az Alföldi Kéktúra útvonalára. Az egyik sarokház utcai szögletén két márvány emléktábla tűnt fel - talán a domborműves arcképek miatt is önkéntelenül rájuk pillantottam. Az egyik szerint a Kossuth Lajos utca 50. szám alatt született 1914-ben dr. Homoki-Nagy István, számtalan csodálatos természetfilm Kossuth-díjas írója, rendezője, operatőre. A Gemenci-erdő vadéletét bemutató, Gyöngyvirágtól lombhullásig című filmje mozdított először a természet, a természetjárás felé gyermekkoromban. Nem gondoltam volna, hogy épp itt találkozom majd rendezőjének szülőházával. A másik tábla a szintén ebben a házban született Salgó Endre (Andrés Salgó Farkas) festőművésznek állít emléket.
Mezőtúr után rátértem a Hortobágy-Berettyó töltésére, és nekivágtam a kissé egyhangú „gátjárásnak”. Egy előnye van ennek a fajta túrának: az országutakhoz hasonlóan precízen jelzik nemcsak a gátkilométereket, de még a 200 métereket is, így mindig tudni lehet, hogy mekkora távot jártunk már be. A 30,5-ös gátkilométernél, a mentett oldalon, furcsa emlékmű ötlik az erre járók szemébe. A szabálytalan alakúra faragott gránittömb egy, a környéken született akadémikus, dr. Balogh János sírját jelzi. Ő szerkesztette az 1970-es évek elején a Magyar Televízióban vetített A napsugár nyomában című, 13 részes, ökológiai-természetvédelmi sorozatot, amelynek rendezője Rockenbauer Pál volt. A filmsorozat készítése során a forgatócsoport gyakorlatilag bejárta a Földet: filmeztek Ausztráliában, Új-Guineán, a korallszigeteken, az Antarktiszon és az Amazonas-medencében is. A vörösesbarna, szinte nyers kőtömb Rockenbauer Pál Zengővárkony szelídgesztenyésében található, hasonló sírkövét juttatta az eszembe. Arra gondoltam, talán nem is véletlen, hogy e két, a természetért rajongó ember hasonlóan rendelkezett a végakaratában arról, hol és mi alatt nyugodjanak a hamvaik.
Mezőtúr és a 47. szélességi kör
A mezőtúri reformátos templom a Kossuth téren
Mezőtúr központjában, a Kossuth tér déli oldalán álló járásbíróság épületének sarkán egy másik, meglehetősen szokatlan emléktábla vonhatja magára a figyelmünket. A kör alakú, falból kidomborodó, földgömböt ábrázoló kerámialap peremén körbefutó felirat szerint pontosan a lábunk alatt halad el a 47. szélességi kör. Hazánkat három egész számú szélességi kör keresztezi: délen Baranya-megyét vágja át keresztben a 46. kör a Mecsek és a Villányi-hegység között, északon pedig a Bükköt metszve halad el a 48. szélességi kör, de a 47. pontosan „derékban kapja el” Magyarországot, és áthalad Mezőtúr központján is. A 2010-ben felavatott kerámiatáblát Takács Győző készítette a mezőtúri fazekasok segítségével. Az emlékmű előtt, a járdába épített, nyilazott táblára ráállva ellenőriztem a hely földrajzi pozícióját: a GPS szerint ezred szögperces pontossággal a 47. szélességi fokon álltam.
A 47. szélességi kör emléktábla Mezőtúron
A Réhelyi Látogatóközpont
Az Alföldi Kéktúra útvonalát járva egy fülledt vasárnap délután, vihar előtti csendben értem el Ecsegfalva és Dévaványa között a Réhelyi Látogatóközpont épületeit. A külső bemutatóhelyeken tradicionális magyar háziállatfajták, többek között racka juhok, bivalyok, magyar szürke marhák és mangalicák tekinthetők meg, illetve külön megfigyelőhelyet építettek a túzokok fürkészésére.
Túzokmegfigyelő torony a Réhelyi Látogatóközpont területén
Jólesett megpihenni a hűvös kis presszóban, utána pedig körbesétálni a múzeumban. A hazai túzokpopulációnak nagyjából a harmada él ezen a környéken. E pompás madarak előszeretettel fészkelnek a különböző szántóföldi növénykultúrákban. A központba a mezőgazdasági munkák során előbukkant fészekaljak kerülnek, itt gondoskodnak a tojások keltetéséről, a fiókák felneveléséről, a fiatal állatok visszavadításáról. Ennek az odaadó munkának a nyomán lassan gyarapszik a világszinten veszélyeztetett túzok populációja, amelynek egyedszáma Dévaványa környékén már meghaladja az ötszázat.
A Réhelyi Látogatóközpont fogadóépülete
A látogatóközpontnál kezdődik a nagyjából másfél kilométeres Réhelyi tanösvény, amelyen megismerhetők a térség botanikai és zoológiai értékei. A látogatóközponthoz egy 40 fő befogadására alkalmas turistaszállás is tartozik. A szépen berendezett szállás legfőbb előnye az, hogy egyetlen lépést sem kell miatta letérni a nyomvonalunkról. Talán a fülledt idő és közeledő zivatar elől a szabadon élő túzokok védett helyre húzódtak, mert a megfigyelőhelyről még a távcsövemmel alaposan körülnézve sem láttam belőlük egyet sem. Így aztán be kellett érnem a múzeumban látott kitömött példányokkal... A fülledt melegnek egy heves zivatarfront érkezése vetett véget, amely még Dévaványa előtt kapott el, aztán esett egész éjszaka, de még hétfő reggel is szemerkélő esőben indultam tovább. Egész nap egymást érték a kiadós zivatarok, a környék földútjai pedig sártengerré váltak, ezért - kissé megalkuvó módon -, egy nappal korábban félbeszakítottam a túrámat és a közeli Körösladányban vonatra szálltam.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. augusztusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
